Család

A házasság hete: Akkor most összeházasodunk?

A házasság hete mozgalom 19 éve indult az Egyesült Királyságban, s ma már több mint húsz országban tartják meg a programsorozatot, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet a házasság, a család értékeire, valamint segítséget nyújtson a házasságra készülőknek vagy a párkapcsolati problémákkal szembesülőknek. Ez alkalomból most a TEA Kiadó legújabb kiadványából, Regős Judit Nem születtél anyának című könyvéből választottunk ki egy rövid részletet.

Sokszor felmerül a kérdés, hogy vajon kell-e az a papír, hogy feltétlenül meg kell két ember összetartozását pecsételni még házassággal is, nem elég-e az, ha két ember szereti egymást, együtt tervez, együtt gondolkodik? Úgy vélem, nem feltétlenül szükséges összeházasodni, és valóban nem a papír és a formaságok tartják össze a párkapcsolatot vagy a házasságot. A házasság egy lehetőség, egyfajta segítség, ha éppen arra van szükség, hogy két ember átgondolja, hogy mostantól kezdve egy pár legyenek-e. A két ÉN-ből meg fog születni egy mi, aztán ebből a MI-ből születik egy család, és ebben a családban egyrészt lesznek vágyott gyerekek, viszont lesznek benne esetenként kevésbé vágyott, mégis szükséges rokonok: anyós, após, nagynéni, nagybácsi, akik nem is rosszak, sőt remélhetőleg még nagyobb biztonságot fognak nyújtani a kis családnak. A velük való kapcsolatfelvétel, értékrendjük megismerése, szerepük megtalálása a család életében fontos feltétele annak, hogy mindenki békében éljen. Az esküvő – a megszervezése, kit hívunk meg, milyen tradíciójú szertartást szeretnénk, mennyit szeretnénk rá költeni, hány főt várunk, hol szeretnénk megtartani – számos olyan kérdést hozhat a felszínre, amely értékrendi konfliktusokkal járhat, ezeket kezelni kell. Kérdés, hogy tudjuk-e, tesszük-e, ha viszont nem, időben kiderülhet, hogy ezen a szinten nem működnek a dolgok (számos hollywoodi film alapjául szolgált már ez a gondolat).

A könyvről a képre kattintva olvashat bővebben

Komment

Soha nem akartam esküvőt, még másokéra is utáltam elmenni (a barátaiért azért megteszi az ember). Azt pedig, hogy valami habcsókként virítsak, el sem tudtam képzelni. Nálunk az esküvőt a párom akarta inkább, és csak amikor már biztos voltam benne, hogy a gyermekünk a hasamban megmarad, akkor házasodtunk össze (a világ egyik legszórakoztatóbb és egyik legrövidebb esküvője volt). Viszont előtte is és utólag is azt gondolom(tam), hogy a papír, bár két ember érzelmi viszonyán semmit nem változtat, nagyon fontos védelem. Ha bármilyen komoly baj történik, akkor megvéd engem is (pl. a férjem szüleivel szemben), illetve őt is (mert akadnak olyan nők, akik, hipp-hopp, semmizik ki apukát a gyerekből, bár ez nem én vagyok). Babanet Társalgó

 

 

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás

XGyerünk, anyukám! - Teakiadó