CsaládCsaládi szerepekSzülő

Pasik GYES-en

Anyaszívű apák

Manapság egyre több apa veszi ki a részét a gyermeknevelésből, a háztartási feladatokból, és egyre több nő helyezi előtérbe a szakmai karrierjét, szemben az anyai, családi szerepkörével. Sokan a nemi szerepek felcserélődéséért aggódnak. Jogosak-e ezek az aggodalmak? Melyek a változás előnyei, hátrányai?

A hagyományos férfi-női szerepek az ember fejlődéstörténete során alakultak ki . A férfiak ősi feladata a javak megszerzése, az otthon és a család védelme, míg a nőké az otthon melegének, ”tüzének”őrzése, a gyerekek gondozása, a család összetartása. Erre determinálják őket lelki, fizikai adottságaik. A nemi szerepek az idők folyamán sokat változtak, de mindig is léteztek anyaszívű apák és dominánsabb, férfiasabb nők.

Minden család kialakítja a saját, csak rá jellemző otthoni légkörét, nevelési stílusát, apai, anyai szereposztását, házastársi, szülő-gyermek viszonyait. Ezt az egyedi, jellemző alaphelyzetet több tényező befolyásolja: a hozott családi minták, a szülők személyisége, a környezet hatásai és az aktuális élethelyzet.

Ez utóbbi néha váratlan, kényszerítő erejű (haláleset, tartós betegség, válás, állásvesztés). Az ehhez való alkalmazkodás komoly próbatétel a család számára. Mostanában egyre gyakrabban fordul elő az a helyzet, amikor az apa válik munkanélkülivé, és ő vállalja át a gyermek(ek) otthoni gondozását, nevelését.

A válások után is változás mutatkozik a korábbi gyermekelhelyezési gyakorlathoz képest. Gyakoribb a szülők közötti megegyezésnél a megosztott felügyelet, ami azt jelenti, hogy a gyermeknek gyakorlatilag két otthona van . Ugyanannyi időt tölt az anyjánál, mint az apjánál. Az egyhuzamban eltöltött idő megegyezés kérdése, de hetekben, akár hónapokban is megállapodhatnak. Ennek következtében hetekre, hónapokra kell anyai és apai funkciókat egyszerre ellátni a gyermekről éppen gondoskodó szülőnek.

Női minta, férfi minta

A megszületéstől kezdve egy gyerek túlnyomórészt női mintákat lát. Az természetes, hogy az újszülöttnél, csecsemőnél az elsődleges, a legfontosabb az anya-gyerek kapcsolat. Azonban a bölcsődében, óvodában, iskolában is leginkább nőkkel találkozik a gyerek, mivel kevés férfi-pedagógus van a pályán. A családi életben is a nap túlnyomó részében az anya, a nagymama van jelen. Férfi mintát alig látnak a kicsik, még akkor is, ha teljes családban nőnrk fel.

Nagy kincs egy-egy aktív nagypapa, apa, nagybácsi, aki szívesen, természetesen, rendszeresen foglalkozik a gyermekekkel. Fiúknál a pozitív minta lehetőséget teremt a férfi- és apaszereppel való azonosulásra, de a lányok számára is nélkülözhetetlen nőiességük elfogadásához, kibontakozásához, önbizalmuk növekedéséhez az édesapa jelenléte, elismerése, rajongása, szeretete.

Paradox helyzet, hogy amikor az apa akár önként, akár kényszerhelyzet miatt anyai feladatokat átvállalva több időt tölthet el a gyermekével, ez olyan helyzetben történik, amikor nem a klasszikus férfiszerepben van. Tehát gyermeke ilyenkor nem hagyományos, a társadalmi elvárásoknak megfelelő modellt lát.

Apából nem lesz anyuka!

A tapasztalatok szerint ilyenkor mégsem ugyanaz történik, mint ha az anya lenne otthon, a gyermekre vigyázó férfi szerencsére nem kerül női szerepbe. A férfiak, amikor főállásban vannak otthon, szívesebben, és önfeledten játszanak gyermekeikkel, többet viszik őket házon kívüli programokra, és kevesebb időt fordítanak a házimunkára. Kevésbé zavarja őket, ha nincs tökéletes rend a konyhában vagy a gyerekszobában, vagy gyűlik a vasalatlan ruha a fotelben. Nem végzik szívesen  a napi főzőcskét sem, a monotóniát kevésbé viselik el.

Jobban képviselik viszont a fegyelmet és a szabályokat, következetesebbek, kevésbé lágyszívűek, racionálisabbak. Ugyanakkor a gyerek(ek)kel megélt intenzív közelség segíti az apák érzelmi gazdagodását. Megtanítja őket arra, hogyan mutassák ki jobban érzelmeiket, és arra is, hogy könnyebben igazodjanak el mások érzéseiben. Összességében más történik és másképp, mint ha az anya lenne otthon, és ez így egészséges és természetes. Hiszen a gyereknek egy anyára és egy apára van szüksége, nem pedig két anyára, vagy két apára. Egy apa ne akarjon anyja lenni gyermekének, hanem apja, aki most éppen többet van vele.

Annak, hogy a férfi hogyan érzi magát, amikor ő válik a fő állású szülővé, több összetevője is van: Önként vállalt-e a helyzet? Mennyi időre szól? Milyen életkorban kell átvennie a gyermeke(ke)t? Milyen a férfi önértékelése? Mennyire van rendben a párkapcsolat? Mennyire fér bele a férfi önképébe ez a feladat? Hogy viszonyul hozzá a társa, a környezete?

Nehézséget okozhat, ha az apa túl korán veszik át a gyermeknevelés feladatát, vagy ha akaratán kívül, kényszerhelyzet által került ebbe a szerepbe. Például elveszíti az állását, tartósan munkanélkülivé válik, felesége az egyedüli pénzkereső. Egzisztenciális kudarcként éli meg a helyzetet, esetleg a környezete, felesége még erősíti is ezt az érzését. Emiatt értéktelennek, sikertelennek tartja magát. Kisebbrendűségi érzés, akár depresszió gyötörheti, ami sem a párkapcsolatnak, sem a gyermekeknek nem tesz jót.

A nőn is múlik!

Az is előfordul, hogy az anya képtelen őszintén átadni a gyermeknevelés, az otthon, a család összetartásának feladatát, és bár szóban beleegyezik, elfogadja a racionális érveket, a gyakorlatban tudatosan vagy tudattalanul kritizálja, értékteleníti az apa ténykedéseit, rivalizál vele. A szereteten, tiszteleten alapuló párkapcsolat azonban sokféle tehertételt kibír. Minden család kerülhet váratlan, akár szokatlan megoldást kívánó helyzetbe. A férfi otthoni szerepválallása néha okoz bizonytalanságot, szerepzavart, de vannak olyan élethelyzetek, amikor ez a legjobb megoldás.

Fontos ezekben a helyzetekben egymás támogatása, erősítése, a helyzet okozta előnyök meglátása, az új erőforrások kihasználása, elismerése. A társadalom, a személyes környezet pedig sokat segíthet a családok önkéntes, vagy váratlan helyzet okozta döntéseinek elfogadásával. Mivel a GYES és a GYED az apának is járhat, mindez már nem a jog, hanem az egyén, a család választásának kérdése.

Apaszerepben

"Stabil támasz, kiváló szerető és persze a csemetékért rajongó családapa... Ilyennek kívánja látni őket a külvilág, ám férfi szemszögből nézve nem is olyan könnyű ezeknek az elvárásoknak megfelelni." Bővebben...

Annak a családtagnak – legyen az férfi vagy nő –, aki a karriert, az önmegvalósítást választja, mindenképpen szüksége van egy megértő és segítő társra, aki kész átvállalni a család és a gyermeknevelés nagy részét. Ha a szülők egyike sem vállalja, szétesik a család. A család kettős vezetésű egység, ahol lényeges a férfi és a nő, az anya- és az apaszerep elkülönülése. Bizonyos helyzetekben rövidebb-hosszabb ideig megváltozhatnak a hagyományos szülői szerepek a családon belül. Mégis lényeges, hogy az apa ne váljon anyává és az anya apává. A gyerek(ek)ről való gondoskodás, a nevelésük közös feladat, közös felelősség, de a megvalósítás a nemi sajátosságokkal szinkronban történjen, viselje az apai-anyai karakterek megnyilvánulási formáit.

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás