CsaládÉletszakaszokKisiskolás

Hová lettek okos gyermekeink?

könyvajánló

Abban az iskolarendszerben, ahová a szülők félnek beíratni gyermekeiket, valami nem jól működik. 10-20 éve a szülők igyekeztek minél hamarabb iskolába adni gyermekeiket. Manapság egyre inkább az a tendencia, hogy amíg csak lehet, óvodában hagyják őket. Tudják, az iskolai élet megkezdésével elveszítik gyermekkorukat. És ez sajnos így van.

Ülünk a Nevelési Tanácsadó folyosóján. A lányom és én. Ma tudjuk meg az IQ teszt eredményét. Végre kinyílt az ajtó, bemehetünk. Ma is a fülembe csengenek a pszichológus szavai:„Hát bizony anyuka, ez a gyerek olyan okos, hogy bármelyik egyetemet ötössel el tudná végezni. 126-os IQ-val rendelkezik ez a lány.”

Határtalan öröm töltött el, mindig is tudtam, éreztem, hogy gyermekem tanulmányi eredménye ellenére is nagyon intelligens. Hirtelen azonban indulatok özöne indult el a gyomrom tájékáról. „Hová lett az én okos gyerekem?! Miért vált kudarccá minden egyes bizonyítványosztás?!”

Azóta nem hagy nyugodni a gondolat, hogyan változtathatnánk meg elavult iskolarendszerünket, mit tehetnénk annak érdekében, hogy gyermekeink iskolaévei (sőt óvodás évei) ne egy véget nem érő rémálomnak tűnjenek.

Ezért írtam meg ezt a könyvet, hogy ráirányítsam a szülők, a pedagógusok és az egész társadalom figyelmét oktatási rendszerünk hiányosságaira és fonákságaira. Igyekeztem tárgyilagos maradni, nem álltam senki pártjára, hanem lehetőleg sok oldalról (pedagógus, intézményvezető, szülő, diák szemszögéből) közelítettem meg a problémákat.

Az itt leírt esetek valóban megtörténtek. Velem, rokonaimmal, barátaimmal, ismerőseimmel. De megtörténhetett – megtörténhet Veled is.

Ezért fontos mindannyiunk összefogása egy kiegyensúlyozottabb, boldogabb nemzedékért. A jövő a MOST - ból alakul és ezért a jövőért mi is felelősök vagyunk.

Elsősorban anyaként írtam ezt a könyvet, de rendelkezem pedagógusi végzettséggel is. Nem állítom, hogy az itt leírt ötletek mindenki számára megfelelőek, feltétlen bevezetésre kell, hogy kerüljenek, vagy minden problémát feltártam. Egyszerűen csak széleskörű tájékozódás után ezt találtam, erre van igény.

A könyvet elsősorban figyelemfelkeltésnek szántam, mert abban az iskolarendszerben, ahová a szülők félnek beíratni gyermekeiket, valami nem jól működik. 10-20 éve a szülők igyekeztek minél hamarabb iskolába adni gyermekeiket –bár augusztus 31.-ig kellett betölteni a 6 évet, mégis sokszor beíratták a szeptemberi, sőt októberi születésűeket is – manapság egyre inkább az a tendencia, hogy amíg csak lehet, óvodában hagyják őket. Tudják, az iskolai élet megkezdésével elveszítik gyermekkorukat. És ez sajnos így van.

A fásult pedagógusok által leterhelt gyerekek, akiket megfosztottak a játék lehetőségétől és örömétől, egyre korábban keresik a pótszert, egyre korábban nyúlnak a cigaretta, az alkohol és bizony a kábítószer után, vagy alakítanak ki szexuális kapcsolatot. A szülő, akit pedig fásulttá tett a munka vagy a munkanélküliség, csak későn – vagy egyáltalán nem veszi észre, hogy baj van gyermekével. Mert egy fáradt ország fáradt lakói vagyunk mi.

A könyv megírásakor megkérdezték, hogy miért foglalkozom én az iskolával, miért hagytam ott a pályát, ha ennyire érdekel az oktatás. Nem hiszem, hogy a gyermekekre, a jövő nemzedékére való odafigyelés csak a pedagógus dolga lenne. Ez nekem, de neked is feladatunk. Mert ez mindannyiunkat érint. Valakit azért, mert ott dolgozik, valakit azért, mert ott tanul, vagy ha nem ő, akkor a gyereke, unokája, vagy a szomszéd gyerek, aki olyan szépen köszön, vagy egyszerűen csak azért, mert mindannyian voltunk iskolások. 

részlet a könyvből

A pedagógiai programunkban a nevelés van előtérbe helyezve, ezt értekezleteken mindig el is mondjuk, de a mindennapokban mégis jobban szeretünk az oktatással foglalkozni, mert az könnyebb, holott az oktatással is nevelhetünk, ha megfelelően válogatjuk meg a tanítani valót. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a tankönyv csak segédeszköz, ha akarom használom, ha akarom, mást használok helyette. Ha jobbat tudok, nyugodtan vihetem azt az órára, a lényeg az, hogy a gyerek életkorának megfelelő legyen. A tanár válogató képessége fontos szerepet játszik, nagy felelősség, hogy mit viszünk be órára a gyerekeknek, mivel töltjük ki a tanítási óra idejét. Én bűnnek tartok még 10 perc elvesztegetett időt is a gyerekekkel szemben. Ha jó képességű a gyerek és nem biztosítok számára megfelelő szintű feladatot, az is bűn, ha rossz képességű és ráhagyom, hogy „te úgy sem tudsz” az még nagyobb bűn. És ezeket a bűnöket mindennap elkövetjük a gyerekek ellen, mert megtehetjük, kényelmesebb és egyébként sem ellenőriznek bennünket.

A könyv az Underground Kiadó gondozásában jelent meg.

A cikket teljes terjedelmében az osztalyfonok.hu oldalon olvashatják el.

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás