CsaládÉletszakaszokKisiskolás

Hiányzás, iskolakerülés, csavargás

Okok a lógás hátterében

Egy nemrégiben elhangzott rádióműsorban interjút készítettek olyan gyerekekkel, akiket hiányzásaik miatt kicsaptak egy vagy több iskolából. Jelenleg egy olyan intézménybe járnak, ahová a hasonló „karriert” befutó fiatalokat vesznek fel. A nyilatkozatokból, válaszokból kirajzolódtak azok az azonosságok és hiányok, személyiségbeli, környezeti hatások, amelyek hozzájárulhatnak az iskolakerülés kialakulásához és fennmaradásához.

Arra a kérdésre, hogy miért lógnak, sokféle válasz hangzott el. Sokan úgy érzik, unatkoznak az iskolában, nem szeretik a kötöttséget, jobb a haverokkal elütni az időt. Emellett megjelent a számonkéréstől való félelem, és a konfliktusok a tanárokkal és osztálytársakkal kapcsolatban.

Egybehangzó vélemények hangzottak el arról, hogy a pedagógusok regisztrálják ugyan az igazolatlan hiányzást, de nem értesítik a szülőket, csak ha már átlépte azt a határt, amikor törvényszegésnek minősül. Nem kérdezik meg, miért nem volt a gyerek iskolában, ez nem érdekli az iskolát. A többség szerint otthon sem nagyon foglalkoztak a kérdéssel, nem figyeltek rájuk. A riporter további kérdésére, amelyben a fiatalok saját felelősségét firtatta, leggyakrabban azt a választ kapta, hogy: ”Nem gondoltam bele, mi a következménye, nem fogtam fel”.

Személyes véleményem szerint a pedagógusok és szülők nagy része nem érzéketlen a hiányzás, iskolakerülés hátterére, de gyakran túl későn veszik észre, hogy baj van. A félévi bizonyítványosztás, értesítők osztásával egy időben fény derülhetett az esetleges igazolatlan mulasztásokra, nagyszámú hiányzásokra. Természetesen, ahol aktív kapcsolatban áll a szülő az iskolával és a gyermekével, és ha az osztályfőnök is szívén viseli a „szárnyai alatt” nevelkedő tanulóinak sorsát, ott hamarabb is kiderülhet, hogy probléma van, nem csak félévenként.

Ha nem haladta meg a hiányzás mértéke a tűréshatárt - amikor hivatalosan is értesítenie kell a szülőket a hatóságoknak -, akkor sok család számára meglepetést, felháborodást kelt a tény, hogy iskola helyett valahol máshol tölti az idejét a csemete. Az első felháborodás, csalódás lecsillapodása után érdemes időt szánni arra, hogy utánajárjunk: mi lehet a csavargás hátterében.

Családterápiás praxisomban gyakori panasz az iskolakerülés, csavargás, mint magatartászavar, vagy a vegetatív tünetekkel járó iskolafóbia. Ez utóbbi reggeli rosszulléttel - hányással, hasmenéssel, szédüléssel, stb. - jelenik meg, ami meggátolja a rendszeres iskolalátogatást. Ilyenkor az ijesztő tünetek lehetővé teszik a család számára, hogy foglalkozzanak a problémával, és tegyenek valamit a megoldás érdekében. Nehezebb a helyzet, mikor látszólag minden rendben van, a gyerek reggel elindul az iskolába, délután hazamegy, esetleg be is számol a napi eseményekről, és csak jóval később derül ki, hogy már hetek óta a suli felé se nézett.

az iskolába járás nem magánügy

"Ezek a fiatalok ugyanúgy a társadalom tagjai, mint bárki más. Milyen jövő vár rájuk, ha semmihez nem értenek, ha semmi nem érdekli őket?"

A probléma hátterében sokféle ok lehet. A kamaszkor természetes velejárója a szembehelyezkedés a  tekintélyszemélyekkel, szabályokkal, a határok feszegetése, az identitáskeresés. A közösséghez való tartozás érzését kelthetik a közös lógások, közös titkok, veszélyhelyzetek keresése, átélése. Azonban nem mindegy, hogy milyen mértékben történik mindez és a szélsőséges, vagy gyakori esetek mögött milyen mélyebb, figyelmet követelő összetevők húzódnak meg.

Az iskolakerülésben szerepet játszhat a családi háttér, az intézmény, de hozzájárulhatnak személyiségbeli vonások is.

Az iskolával kapcsolatban megjelennek a tanárokkal, az osztálytársakkal való konfliktusok, tanulási nehézségek, sorozatos kudarcok. Pl. a gyerek nem érzi jól magát az osztályban, perifériára kerül, vagy tanulmányi kudarcai vannak. Nem tud megfelelni se a tanároknak, se az osztálytársainak. Emögött teljesítménygátlás-beilleszkedési zavar, szociális gátlás, a kapcsolatteremtés nehézségei, túlérzékenység, kisebbségi érzés, önbizalomhiány állhat.

Előfordul, hogy a serdülő belső problémái miatt nem képes tanulni. A kudarc elől csavargásba, szélsőséges esetben öngyilkosságba menekül. Vagy keres magának olyan társaságot, ahol elfogadják, sikerélményei lesznek.

Az iskolakerülés hátterében iskolai erőszak is állhat. Zaklatás, testi, lelki bántalmazások, személyes tárgyak, uzsonnák, illetve pénz erőszakos eltulajdonítása. Ez azonban a megfélemlítések miatt sokszor nem kerül felszínre sem otthon, sem a nevelők előtt. Kamaszcsoportokban történt beszélgetésekben elhangzottak alapján, többen érzik úgy a fiatalok közül, hogy nem kapnak megfelelő védelmet az iskolától, a tanároktól. Ebben az értelemben kifejezetten hiányolták a szigorúbb, egyértelműbb szabályokat, amelyek több biztonságot nyújtanának. Emellett szóba került az osztályfőnökökkel való személyes kapcsolatok hiánya, beszélgetések, odafordulás lehetősége.

Családi összefüggései is lehetnek az iskolakerülésnek. Ilyen lehet például az életkörülmények megváltozása. Előfordul, hogy válás, haláleset következtében a gyerek felnőtt-szerepbe kényszerül. Egy pedagógus ismerősöm mesélte a következő történetet.

Az osztályába járó fiú az utóbbi időben rendszeresen késett, gyakran hiányzott. A hiányzásai alapján a kirúgás veszélye fenyegette. Ekkor leültek vele beszélgetni, amikor kiderült, hogy a fiú szülei nemrégen elváltak, ő és a testvérei az apjánál maradtak. Ezen túl rá hárult kistestvéreinek óvodába, iskolába való hordása, sőt, ha valamelyik beteg lett,ő volt az ápoló,gyermekfelügyelő. Szerencsére a történet hatására kirúgás helyett a segítségnyújtás lehetőségeinek feltérképezése irányába folytatódott a megbeszélés.

Problémát jelenthet az is, ha a gyereknek nincs lehetősége legálisan a kortársaival találkozni, barátkozni. Előfordul az is, hogy a szülők megkövetelik, hogy gyermekük iskola-különóra után rögtön menjen haza, más programot nem engedélyeznek, nem is hívhatja meg az osztálytársait. Mivel ebben a korban természetes igény a kortársakkal való kapcsolatépítés, időtöltés, barátságok, szerelmek kialakulásának vágya, ha ez nem legalizálható, titokban, más tevékenységek rovására fogja megoldani a gyerek.

A család belső problémái is gátolják a serdülő fokozatos függetlenedés folyamatát. Ilyenkor a serdülőkori lázadás kiélezett formái is előfordulhatnak. Az iskolakerülés, a csavargás a szabályok nyílt megtagadása, a tekintély elleni lázadás megnyilvánulásai közé tartozik. Elég gyakori, hogy ennek előzményei vannak. Gyermekkori sérelmek éledhetnek fel, amikor a felnőtt akaratát túlzottan gyermekére kényszerítette. De szélsőséges megnyilvánulást, lázadást előidézheti a túlzott kötelék. A túl erős érzelmi kötelék szétfeszítése csak kétségbeesett, gyakran destruktív megnyilvánulásokkal sikerülhet.

Előfordul olyan eset is, amikor a család stabilizátora, feszültség-csillapítójának szerepe a gyerekre hárul. Távollétében mindig baj van. Összevesznek, esetleg összeverekednek a szülők. A gyerek nem tud, nem akar iskolába menni. Tudattalanul „őrzi” szüleit.

A csavargás lehet a szülők elleni rejtett dac kifejeződése. Amikor a gyereknek valamelyik szülővel rossz a kapcsolata, vagy a túlzott szülői elvárásnak nem tud megfelelni, de nem meri nyíltan kifejezni, így áll bosszút a szülőn.

A serdülőt lázadása, szerepkísérletezése, határainak próbálgatása, a figyelem felkeltése könnyen sodorhatja a törvényszegés peremére. Megelőzésében nemcsak az adminisztratív eljárások szigorítása, hanem a szülők, gyermekeik és pedagógusok kapcsolatának, együttműködésének fejlesztése, és a családi háttér erősítése is fontos szerepet játszik.

2011 március 01. Horváth Magdolna

 
Kölöknet hozzászólások  
(1 hozzászólás) 
2013 november 18.
Ádám
Milyen szakirodalom alapján dolgozott a cikk szerzője?
Kölöknet hozzászólás
aláírás