Család

Játéknosztalgia – Szereti a szülő a mostani játékokat?

Sok új játék kapcsán megfordul a szokásos felállás, és már nem a szülő magyaráz a gyereknek, hanem a gyerek próbálja több-kevesebb sikerrel megértetni a szülővel, hogyan kell működtetni kedvenc játékeszközét.

A gyerekkel való közös játék elengedhetetlen része a gyerekkornak, annak ellenére, hogy manapság sajnos egyre kevesebb időnk és energiánk jut odakuporodni a gyerek mellé, aktívan bekapcsolódni mesebeli világába. Ezért is fontos úgy alakítanunk, hogy a „játék a gyerekkel” ne kipipálandó feladat, hanem számunkra is az öröm forrása legyen.

A szülőknek nem kell magyarázni: a gyerek és a játék két mennyire elválaszthatatlan fogalom. Szeretjük a játékokat, mert hosszú órákra képesek lekötni a csemetét, aki amellett, hogy remekül elszórakoztatja magát, még fejlődik, érik is rajzolás, babázás vagy legózás közben. Nem kérdés, hogy a magában elbabráló gyerek valóságos jutalom a szülőnek, akinek így jut végre szusszanásnyi ideje más elfoglaltságaira is

Játékszerek

Sok új játék kapcsán ráadásul megfordul a szokásos felállás, és már nem a szülő magyaráz a gyereknek, hanem a gyerek próbálja több-kevesebb sikerrel megértetni a szülővel, hogyan kell működtetni kedvenc játékeszközét. A szülő ügyetlenségét megunva – vagy kezdettől elzárkózva a közös tevékenységtől –, a gyerek inkább egyszemélyes játékhelyzeteket teremt magának, a szülő pedig kívül reked. Az eltávolodás a szülőtől kamaszkorban egy természetes folyamat eredménye, ám kisgyerekkorban még szükség van az együtt játszás élményére, így mindenképp meg kell találnunk a módját, hogy alkalomadtán be tudjunk kapcsolódni gyermekünk játékába. A legjobb az, ha ezt örömmel tesszük, keressünk tehát olyan játékeszközöket, amiket ismerünk és szeretünk, amiknek használatába mi magunk tudjuk bevezetni gyermekünket.

A számos rendelkezésre álló játék közül választhatunk például olyat, amivel még mi is játszottunk, mikor akkorák voltunk, mint most saját gyermekünk. Jó példa a Játék Anno kezdeményezése, ahol nemcsak megvásárolhatók a nosztalgia játékok, hanem olyan ingyenes programokat is szerveznek, amelyek az együtt játszásra épülnek.

A nosztalgikus érzés a közös játék motorjává válhat: a szülő élvezi, hogy gyermekkora megelevenedik a régi játékok által, s ezt az élményt gyermekének is átadhatja. A közösen átélt örömteli játék pedig építi a kapcsolatot szülő és gyermeke között, segíti az egymásra hangolódást, erősíti az egymásba vetett bizalmat, a gyermek azonosulását szüleivel. Egyúttal kompetensnek is érzi vége magát a szülő, hiszen jól ismerve az adott játékot, alkalmas rá, hogy bevezesse gyermekét annak rejtelmeibe, ezáltal jó szülőnek élhesse meg magát, akihez gyermeke kötődik, akire fel tud nézni. Szerencsére nem kellenek világmegváltó tettek ahhoz, hogy elérjük ezt a hatást gyermekünknél, hiszen egy óvodás szemében már attól apa lesz a legügyesebb férfi az egész földkerekségen, hogy fel tudja húzni a csipegető csibét. Ez az idealizálás ugyan nem tart örökké, de amíg tart, addig fontos szerepe van a gyerek személyiségfejlődésében.

A közös elfoglaltság a szülő régi kedves játékaival így egyfelől remekül kiszolgálja a gyerek vágyát a szülő istenítésére, s közben a szülő alkalmasság érzését is megerősíti. Ha örül a szülő, vele örül a gyerek is, mindez pedig szeretetteljes légkör irányába vezet, ami nélkülözhetetlen a kiegyensúlyozott gyermek- és felnőttkor megalapozásához.

PAnyi Anna

Cikkünk szerzője pszichológus; jelenleg egy általános iskolában foglalkozik kisgyerekekkel, szülőkkel és tanárokkal iskolapszichológusként, illetve a Műegyetemen nyújt pszichológiai tanácsadást egyetemistáknak.

 

2014 május 16. Panyi Anna

 
Kölöknet hozzászólások  
(1 hozzászólás) 
2015 január 06.
RADNAI GYÖRGYNÉ
NEKEM NAGYON TETSZIK MERT ANNO EZEKKEL JÁTSZÓTTAM.................
Kölöknet hozzászólás
aláírás