CsaládKonfliktus

Családi életciklusok

Mi sem természetesebb, mint hogy egy család élete az idők folyamán változik. Nyilvánvaló, hogy másképp viselkedünk kamasz gyermekünkkel, mint egy újszülöttel, s hogy másképp néz ki egy családi ebéd a kisiskolás gyermekekkel, s másképp a felnőtt, fészekből kirepült lányunk vagy fiúnk családjával. Milyen lehetőségeket s milyen nehézségeket tartogatnak számunkra a különböző családi életciklusok?

A családi életciklusok a család fejlődését kísérik nyomon, az új család keletkezésétől (párválasztás) az életút végéig. Amikor családi életciklusról beszélünk, nemcsak az egyént tartjuk szem előtt, de a vele vérségi kapcsolatban álló (szülői, gyermeki) generáció élethelyzetét is. A generációk összefüggésében a következő családi életciklusokról beszélhetünk:

Újonnan házasodott pár családja

Az előző élet lezárul, egy merőben új szakasz kezdődik. Új szerepeknek, új normáknak, társadalmi-, kulturális elvárásoknak kell megfelelni; azonosulni kell a felnőtt lét elemeivel. A felnőtt és közös identitás építése és elfogadása nem kis feladat, hiszen olyan új, felnőtt felelősségekkel jár, mint a gyermekvállalás, a család eltartása, a pénzbeosztás vagy az alkalmazkodás egymás szokásaihoz. Meg kell tanulni az igényeket kifejezni, az életritmust, életmódot, szokásokat, hagyományokat egyeztetni. Fontos a közös élettér kialakítása, ahol mindenki megtalálja a saját helyét, szerepét, feladatát.

Nehézségek

Egymás családjának megismerése, elfogadása, az egészséges és optimális távolság kialakítása gyakran sok nehézséggel, vitával jár. Hiszen ezek a változások érintik a szülőket is; a fiatal kiválása a családból, a szülők magukra maradása további problémákat hozhat a felszínre. Lehetséges, hogy mindez leválási problémák formájában jelentkezik – vagyis a fiatalok túlságosan benne maradnak az eredeti, gyermekkori családban; vagy épp ellenkezőleg, a szülők kezdenek el túlzott befolyást gyakorolni az önálló életet kezdő új pár életében. További nehézséget okozhat a férfi-, női-, szülői szerep „megoldása”, hiszen ezekhez a szerepekhez, a családok szétforgácsolódásával, egyre gyakrabban hiányzik a modell. Az összhang kialakításához elengedhetetlenül szükséges a bizalom, az intimitás, a fontos kérdésekben való egyetértés.

A gyermeket váró család és az újszülött megérkezése

A családi élet legörömtelibb időszaka, mégis gyakran kísérik félelmek, szorongások, melyeknek számos oka lehet; ilyen a várandóssággal járó testséma változás, a félelem az öröklődő betegségektől, és/vagy a szüléstől, illetve a saját szülőkről való zavaró, rossz emlékek, amelyek akadályozzák a szülői szerepre felkészülést.

Nehézségek

A szülést követő időszakban a kismamánál hosszabb-rövidebb ideig tartó depressziós állapot fordulhat elő. Fontos az anya támogatása, hiszen lelkiállapota meghatározza, hogy hogyan tud anyaként gyermeke felé fordulni ebben a rendkívül fontos időszakban, ami megalapozza kettőjük egész életre kiható kapcsolatát, és a baba további érzelmi fejlődését.

Az első életév – a korai anya-gyermek kapcsolat

A gyermek későbbi életére nézve kiemelkedő fontosságú időszak. Ez alatt gyűjti be a csecsemő a tapasztalatait a külvilágról, s ideális esetben kialakul benne az úgynevezett „ősbizalom”: vagyis az az alapvető érzés, hogy a világ jó. Ennek alapja az a tapasztalat, hogy az anya megfelelően reagál az igényeire: ha jelez, hogy baj van, érkezik a segítség. Ez a biztonságérzet az ősbizalom alapja, s ez a feltétele annak, hogy a kicsi nagyobb önállósággal kísérletezzen a második életévében.

A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: „http://kn.pixelszabaszat.hu/files/86_baba_2_cikkbe.jpg”.

Nehézségek

Gyakran előfordul, hogy az anyát nagyon lekötik a szülői feladatok, és az apa kiszorul a családból. A szülés után gyakran lehetnek átmeneti vagy tartós szexuális problémák. A pár számára ennek az életszakasznak fontos feladata, hogy átalakítsák a kétszemélyes családot háromszemélyessé, úgy, hogy a párkapcsolatuk se sérüljön.

Kisgyermekes család

Az 1-3 éves gyermek hatalom iránti vágya erősödik; szeretné minél inkább ő irányítani és kontrollálni a dolgokat. Ha a szülők az önállóság (autonómia) érzését és igényét támogatják gyermekükben, megtanulja szabályozni az indulatait és értékelni a saját teljesítményét. A túlféltés, túlkorlátozás a saját képességeiben való kételkedéshez vezethet. Ugyanakkor nyilván sok mindenre nem képes még, ezért vigyázni kell rá; nagyon fontos a helyes arány megtalálása, hogy miközben a bajtól óvjuk, ne sérüljön az önbecsülése sem.

Nehézségek

A férj-feleség kapcsolat erre az időszakra gyakran erősen megterhelődik. Az anya érezheti úgy, hogy számára beszűkült a világ; félhet a kiszolgáltatottságtól, munkahelyének elvesztésétől, újabb testvér érkezésétől. Az apa szerepe fokozódhat, hiszen ő a családfenntartó, a kapocs a külvilág felé. De fontos, hogy valóban kapocs legyen, hiszen ha nem hangolják össze a szükségleteiket, az anya úgy élheti meg, hogy az apa „kinti” szerepvállalása csak fokozza az ő bezártságát. Az idősebb generáció jó esetben kiválóan megtalálja a szerepét, hiszen a nagyszülőség vagy dédszülőség kevesebb felelősséggel és nagyobb élvezettel jár. Azonban, ha ezt a szerepet nem sikerül eltalálni, és túlságosan megnő a befolyás az eredeti család részéről, kialakulhat például a „feleség-anyós viszály”.

Óvodáskorú gyermek a családban

A gyermek már képes önálló cselekvések kezdeményezésére, végrehajtására. Távolból szereti az anyját, és bízik benne a kisgyermek. A szülő feladata a gyermek kezdeményezéseinek, spontaneitásának támogatása. Ebben az időszakban jelenik meg a szerepjáték, amely által a gyerek megérti, feldolgozza és gyakorolja a körülötte levő világ történéseit, eseményeit.

Nehézségek

A gyermek óvodába íratásával az anya élethelyzete megváltozik. Esetleges munkába állása kettős érzés: szoronghat attól, hogy lehet-e egyszerre jó anya és megfelelő munkaerő; a szerepkonfliktus mindenképpen átmeneti nehézségeket, megoldandó feladatot jelent.

Az apát ugyanebből a változásból fakadóan presztízsveszteség éri: a gyes alatt a hagyományos családi szereposztásban ő volt a családfenntartó, „automatikusan” ő volt a családfő; az anya munkába állásával ez a kiváltságos helyzet megszűnik.

A házastársi kapcsolat is megváltozik; érzelmileg megterhelődik, hiszen kevesebb idő jut egymásra. A feleség munkahelyi elfoglaltságai miatt osztozni kell a háztartási, gyermeknevelési feladatokon; a nyílt konfliktusok szaporodnak.

A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: „http://kn.pixelszabaszat.hu/files/76_nagypapa_cikkbe.jpg”.

Ebben a helyzetben szinte törvényszerű, hogy a nagyszülők feladatai nőnek, így az eredeti család befolyása is növekszik; az ismert veszélyekkel együtt.

Kisiskolásokat nevelő család

A kisiskolás gyermek kapcsolata a felnőttekkel szoros, hiszen „fejlődési feladata” a teljesítménnyel kapcsolatos készségek fejlődése, vagyis a nagyobb alkalmazkodás, a kötelezettségek vállalása, a teljesítmény igénye, a feladattudat, a saját teljesítmény kritikus értékelése. Olyan, a társadalom számára fontos készségeket gyakorol, mint a felelősségválallás, a másokkal való együttműködés. Ha ezeken a területeken sikeres, kialakul benne a „kompetencia” érzése, sikertelenség esetén pedig kisebbrendűség-érzés, önbizalomhiány jelenhet meg.

Nehézségek

A szülők feladatai egyre nőnek. A gyerekekkel kapcsolatos tevékenységek megszervezése mind nagyobb anyagi és „logisztikai” megterheléssel jár. Gyakran nehéz összeegyeztetni, hogy melyik gyereket-mikor-ki hozza-vigye; lehetséges, hogy az egyik, vagy mindkét szülő igazságtalannak érzi a munkamegosztást. A nagy terhelés önmagában is feszültségforrás lehet. Az ebben az életkorban jellemző testvér-rivalizáció súlyosbíthatja a család nehézségeit.

10-12 éves „kiskamasz” a családban

A 10-12 éves gyermekek leginkább azonos nemű kortársaikkal, elkülönülten szeretnek lenni. A kiskamasz szemtelenebb a felnőttekkel, keresi a saját identitását. Miközben változatlanul szüksége van a szülői szeretetre, viselkedésében, választásaiban egyre erőteljesebben érvényesül a kortárs-hatás. Az a „becsapós” helyzet áll elő, hogy a kiskamasznak, identitása próbálgatásához, nagyon nagy szüksége van a szülő nyújtotta érzelmi biztonságra, ám ezt viselkedésével gyakran nem mutatja, s ezzel „sikerül” is a szülőket félrevezetni...

Nehézségek

:

A családi fejlődés szakaszai

Az életút-spirál azt szimbolizálja, ahogyan a különböző generációk életeseményei összekapcsolódnak. Bővebben...

Ebben az időszakban a szülők saját életükben a legproduktívabb időszakukat élik. A karrier, az egyéni érvényesülés, az új lehetőségek megvalósítása néha fontosabb számukra a közös, családi érdekeknél. Kevesebb idő jut a gyerekekre is, s ezt ők tanulási, magatartási problémákkal vissza is jelzik. Előfordul egyik vagy mindkét szülő részéről a problémás gyerektől való eltávolodás, „bezzeg-testvér” kreálása a külvilág, a nagyszülők felé.

A serdülőt nevelő család

A serdülőkori fejlődés során a fiatalnak három fontos fejlődési feladatot kell megoldani. Az első az érzelmi függetlenedés a családtól és családon kívüli kapcsolatok létesítése; a második a felnőtt ember társadalmi szerepével való azonosulás és a felnőtt identitás kialakítása; a harmadik pedig a felnőtt szexuális szerep vállalása, vagyis a nemi identitással való azonosulás és végeredményben a heteroszexuális párválasztás.

Ez az időszak a szülő-gyermek kapcsolat próbaköve. Sok konfliktus árán alakul át a régi egyensúly, s alakul ki egy új működésmód a családban.

Nehézségek

A serdülőkor a szülők és gyermekeik számára is az egyik legnehezebb időszak. Nem mindig sikerül a közös nyelv kialakítása, a szabályok rugalmas változtatása, egymás érzelmeinek, indulatainak tolerálása. Ahhoz, hogy a serdülő kialakítsa saját önképét, szükséges, hogy valamilyen módon elhatárolódjon a családjától. Egyre kritikusabbá válik a szüleivel szemben, egyre feltűnőbben jelzi viselkedésével, öltözködésével, beszédstílusával a különböző kortárscsoportokhoz való tartozását. Ugyanakkor szüksége van a biztos érzelmi háttérre. Ez a legtöbb, amit a szülő ilyenkor megadhat, és bíznia kell abban, hogy a gyerekével kialakított kapcsolatba eddig befektetett energia nem vész el hosszú távon, és működni fog, ha átvészelik ezt a nehéz időszakot. Sokat segít, ha ilyenkor bele tudják képzelni magukat a másik helyébe, vagy a szülő felidézi magában azt az időt, amikor ő volt ebben a korban. Átgondolja, hogy milyen nehézségei, örömei voltak, ki és mivel, hogyan tudott segíteni neki problémái megoldásában.

:

Van segítség!

A párkapcsolati tréning a különböző életszakaszokban levő párok tapasztalatcseréjét, így az új életszakaszra, az életciklus-váltásra való felkészülést teszi lehetővé a résztvevők számára, a szülőcsoport pedig a serdülőkorú gyermekeket nevelő szülőknek segít a nehéz időszak problémáinak kezelésében.

 

 

Magukra maradó, még aktív szülők családja

Ebben az életkorban a házaspár megkönnyebbülhet, hiszen lényegesen lecsökken a felelősség, az anyagi és fizikai megterhelés. A szülői feladatok háttérbe szorulásával új lehetőségek jelenhetnek meg. Kiteljesedhetnek szakmailag, egzisztenciálisan, új célokat tűzhetnek maguk elé, több idejük jut egymásra, addig meg nem valósult terveikre.

Nehézségek

Sok házasságban a szülői szerep helyén űr keletkezik, és ha nem lép be valami más közös cél vagy feladat, a kapcsolat kiüresedése nyilvánvalóvá válik. Emellett erre az életszakaszra tehetők a változó korral együtt járó testi-lelki megpróbáltatások, és ennek az időszaknak a jellemzője a visszatekintés is. A szembesülés az eddig elért eredményekkel a gyermeknevelés, a karrier, az anyagi javak, a párkapcsolat terén gyakran krízissel, úgynevezett integritásválsággal jár.

Ez az életszakasz új szerepek elfogadását és megtanulását várja az érintettektől: az anyós, após, nagymama, nagypapa szerepek elfogadásánál, átélésénél meghatározó, hogy mennyire várták, mennyire készültek rá. Fontos az is, hogy az ő szüleik körében milyen példát láttak, s hogy gyermekük választottjával mennyire vannak megelégedve.

Inaktív, idős házaspár családja

A nyugdíjba vonulás az élet egyik legnagyobb „szerepredukciója”. Annak, aki nyugdíjba megy, megváltozik a napirendje, romlik a pénzügyi helyzete, kevesebb felelősség terheli, de ezzel csökken a tekintélye is; s így társadalmi és családi kapcsolatai is megváltoznak. Ha szerető, segítő környezet veszi körül az idős embert, ha megelégedetten tekint vissza életére, könnyebb a berendezkedés a nyugdíjas létformában. A békés időskort több tényező segítheti, a gyermekkori történésektől a szülő-gyermek kapcsolaton át a sikeres szülői, szakmai életútig.

A házastársi kapcsolatban az időskor a megnyugvás, újraközeledés időszaka. Néhol ismét szimbiotikus, erős kötődés alakulhat ki.

Nehézségek

A nyugdíjba vonulással járó szerepredukció gyakran önértékelési problémákhoz, identitásválsághoz vezet, ami a mentális állapot romlását, pszichoszomatikus tüneteket, betegségek kialakulását vonhatja maga után.

Olyan típusú úgynevezett „szeparációs félelmek” is megjelenhetnek, mint gyermekkorban, amikor az anya eltávolodását éltük meg feldolgozhatalan élményként.

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás