CsaládTabuErőszak

Röfi Budapesten

Előítéleteink

Golding: A legyek ura című regényében szerepel „Röfi”, a kiskamasz fiúk között oly gyakran kirekesztett figurák jellegzetes megtestesítője. Nem sportos, kicsit tudálékos, és inkább a felnőttekhez vonzódik, hiszen nem találja a hangot kortársaival, a főleg ebben az életkorban csapatokat alkotó fiúkkal. Ilyen gyerek a következő írásban szereplő Gábor, aki a fiútársaitól elválasztó hagyományos „másság” mellett még egy nagyon kemény előítélettel is szembesülni kényszerül.

Egy iskolai szünetben lettem figyelmes a következő jelenetre: a fiúk hangos veszekedésbe keveredtek, s ennek során Gábort, akit két éve tanítok, buzinak nevezték az osztálytársai. Gábor, ahelyett, hogy a diákjainkra jellemző módon, akár szóban, akár fizikailag visszautasította volna a megjegyzést, megelégedett egy halk „Hülyék!”-kel, majd levonult az alsó folyosóra. Amikor megemlítettem a dolgot az osztályfőnökének, és kérdeztem, hogyan lehetne segíteni ennek a kisfiúnak, ő egy félmosoly kíséretében visszakérdezett: „Hát nem olyan?”. A kérdésből, de főleg a mosolyból már akkor világossá vált számomra, hogy ez az osztályfőnök hiába beszél majd a fiúkkal, és hiába tiltja meg, hogy ilyeneket mondjanak Gáborról, nem lesznek hitelesek a szavai. Hiszen metakommunikációja jelzi, hogy ő maga is melegnek tartja a fiút.

Mi kelti ezt a benyomást?

Gábor természete és viselkedése annyira más, mint többi fiainké, hogy ők ezt képtelenek tolerálni. Számukra a vagány, macsós, beszólós „csávó” a normális; még elfogadják a csendes őrülteket is. S bár előfordul, hogy – többnyire irigységből – csúfolják a szorgalmas, jó tanuló fiúkat, de semmiképpen sem „buzizzák le” őket. Gáborra viszont olyan bélyeget sütöttek, amely arra is rákényszerítheti, hogy akár több tantárgyból megbukjon, csak ebből az osztályból elkerülhessen.

:

"Hogy ki lehet áldozat? Bárki, aki különbözik az átlagtól, akár fizikai, akár lélektani vagy etnikai értelemben. Jellemző az áldozatokra, hogy alacsony az önértékelésük, fokozottan hajlamosak a szorongásra , és szociális készségeik elégtelenek.” Bővebben...


Milyen valójában Gábor?

Képzeljünk el egy ötödikes, kissé duci, előreálló fogú, de kedves és jóindulatú fiúcskát, aki végtelenül lassú, utálja a sportot, viszont szeret tévézni, és közben nassolgatni. Erre sok lehetősége adódik, mert amióta nagymamája meghalt, szinte egész nap egyedül van a lakásban. Ha pedig hazajön valaki: a nővére, a nagynénje és annak mozgássérült gyermeke vagy az édesanyja, akkor Gábor bevonul a saját szobájába, és nézi a saját tévéjét. Öt nő között cseperedik, és csak nőies dolgokkal találkozik, mert vidéken élő édesapját csak évente egyszer látja.

Nőies témák érdeklik: szeret lelkizni és kedveli a romantikus filmeket. Az iskolában is csak lányokkal barátkozik, velük tud beszélgetni, hiszen számára nem ismeretlen a női divat, a smink, a frizurakészítés. A fiúk szemében végképp nőiessé teszi az, hogy könnyen elpirul vagy elsírja magát. Emellett nem szereti sem a rockot, sem a punkot, de még a techno-house-t sem. A legtöbb lányhoz hasonlóan kizárólag a diszkózenéért rajong. Testalkatából adódóan ügyetlen a sportban, és gyűlöli a vad kosár- és focimeccseket.

Honnan is tudná, hogyan viselkedik egy férfi otthon, milyen egy apa, nagyapa, amikor környezetében szinte csak nőkkel találkozik? Ugyanakkor igyekszik fiúsan öltözködni: deszkás ruhákban jár, csak – az igazi deszkásoktól eltérően – mindig nagyon tiszta, jólápolt és illatos. Szívesebben beszélget a lányokkal, hiszen a fiúk társalgásába nem tud bekapcsolódni. Nem ismeri a témákat: sport, kocsik, számítógépes játékok, elektromos kütyük, telefonok stb., és nem kedveli a trágár beszédet sem.

Miből ítélünk?

Ebben az esetben nem csupán az előítéletesség jelensége merül fel, hanem bizonyos fogalmak félreértelmezésének a kérdése is. A melegeket tudvalevően éppen az azonos nemű társaik iránti vonzódásuk jellemzi. A fiútársakban élő képet inkább a filmekben sematikusan és eltúlzottan nőies viselkedéssel jellemzett férfialak motiválja, mintsem a valódi ismeretek. A homoszexuális férfiakat többnyire nőies jegyekkel jellemzik, ezért a fiúkban az a téves képzet él, hogy aki a női dolgok iránt érdeklődik, az biztosan ebbe a kategóriába tartozik. De még ennél is megdöbbentőbb az osztályfőnöknek a tanítványaihoz hasonló reagálása, hiszen érzékelhetően ő sem tudja megfelelően értelmezni a jelenséget. A tarsolyában lévő sztereotípiákból válogat és ítél, szinte automatikusan és megalapozatlanul.

Iskolánk szociokulturális környezete meghatározza, hogy tanulóink többsége milyen előítéletekkel érkezik hozzánk. A tanulók zöme az otthon hallottakat ismétli osztályfőnöki, etika- vagy történelemórákon: „Tőlem bárki lehet buzi, de az én gyerekem ne legyen az.” „Semmi bajom a cigányokkal, amíg nem akarnak a szomszédba költözni...” „Szerencsétlen nyomorék, jobb lenne az ilyennek meg sem születni.” „Alkoholista, ezért lett hajléktalan. Ha nem inna, lenne munkája, lakása. Ő maga tehet arról, hogy ilyen sorsra jutott...” stb.

Úgy tapasztalom, hogy sokkal könnyebb megtanítani a mondatelemzést, mint egy apró rést ütni ezeken az előítélet-paneleken.

Mi lesz Gáborral?

Gábor most hetedikes. Továbbra is a lányokkal beszélget, akik azért szeretik, mert nem durva, nem verekedős és nem trágár. De éppen ezért nem fiúként, inkább fiúbarátnőként kezelik. Hiába tetszik neki az egyik nagyon csinos kislány, ebben a tekintetben ő labdába sem rúghat, mert a leányzó kizárólag durva, verekedős és trágár fiúba képes beleszeretni...

:

Az iskolai zaklatás jelenségéről bővebben itt olvashatnak...


 

Kölöknet hozzászólás

aláírás

XGyerünk, anyukám! - Teakiadó