Érzelmi bántalmazás

A gyermekbántalmazás kezdetben pusztán a fizikai bántalmazásra korlátozódott, azóta azonban a lelki aspektust is figyelembe veszik a szakemberek. A gyermekbántalmazás a gyerekek testi fenyítése mellett minden olyan erőszakos akció, melynek során a gyereket elnyomják, korlátozzák, a gyermek gondozását, felügyeletét elhanyagolják, vagy a gyermek érzelmi, erkölcsi fejlődését veszélyeztetik.

Minden gyermeknek joga van érzelmileg fejlődni, az érzelmi kompetenciát kialakítani. Meg kell tanulnia, hogyan tudja szeretni saját magát és másokat, mi az empátia, hogyan lehet hatékonyan együttműködni másokkal stb. Az alapvető érzelmek kialakulnak és az oly sokszor nehézséget okozó érzelemkifejezés differenciáltabb lesz. Ha mindezt sikerrel véghez tudja vinni, mert megvan mindehhez a társadalmi támogatottsága szűkebb és tágabb értelemben egyaránt, akkor képes lesz a kudarcainak elviselésére, a konfliktusainak, az indulatainak kezelésére.

Azok a gyermekek, akiket érzelmileg elhanyagolnak, nem képesek egészséges személyiségük kibontakoztatására, hanem különféle problémákkal szembesülnek a fejlődésük során.

Minden bántalmazás - legyen az fizikai, szexuális - esetében különösen nagy figyelmet kell fordítanunk a lelki sérülésekre, mert ezek egyik esetben sem elkerülhetőek.

Érzelmi bántalmazásnak tekintjük (Garbarino, 1989)

• a gyerek érdekeinek, igényeinek elutasítását,
• a gyermek mellőzését,
• a gyermek izolációját,
• megfélemlítését, terrorizálását büntetéssel, megszégyenítéssel és
• a destruktív, antiszociális viselkedésre bátorítást egyaránt.

Érzelmi elhanyagoláson értjük

• a gyermek érzelmi kötődési igényének mellőzését, elutasítását, illetve
• ha a gyermek jelenlétében erőszakos magatartást tanúsít a felnőtt.

Az érzelmi bántalmazás esetében nagyon körültekintőnek kell lennünk. Nincs egyértelmű ok-okozati összefüggés a fejlődési rendellenességek vagy akár a deviáns magatartás és az érzelmi bántalmazás között.

Sokszor találkozhatunk olyan esettel, amikor a fejlődési rendellenesség, fogyatékosság vagy akár a magatartási, viselkedési probléma maga az elhanyagolás vagy bántalmazás kiváltó oka, mert a szülők nem tudnak bánni ezekkel a gyerekekkel. A gyermekek személységétől és temperamentumától függ, hogyan és milyen mértékben képesek megküzdeni a bántalmazással. Vannak, akik agresszívan reagálnak, mások inkább visszahúzódnak a sarokba.

Hogyan vehetjük észre, ha egy gyermeket érzelmileg elhanyagolnak vagy bántalmaznak? Érzelmi elhanyagolás, bántalmazás esetében az egyik intő jel, amikor a gyermek társas kapcsolataiban nagyon alulteljesít. Önértékelése, önbecsülése alacsony, sokszor depresszív, nyughatatlan. Nem képes társadalmilag elfogadott módon reagálni a társas érintkezései során.

A másik szembetűnő jel, amikor a szülő indokolatlanul és irreális módon elzárja őt környezetétől, kortársaitól. Nem engedi el barátaival, nem mehet az iskolai kirándulásokra, és ennek nincs más racionális oka (pl.: pénztelenség). Természetesen nem szabad végletes következtetéseket levonnunk ezen tünetek megjelenésekor, de mindenképpen okot adnak arra, hogy tovább kutakodjunk.

Szintén gyanakvásra adhatnak okot az alábbi szülői magatartások, melyek érzelmi bántalmazáshoz vezethetnek:

• fogyatékosság,
• alkoholizmus, droghasználat,
• patológiás személyiség, szadista pszichózis,
• nem megfelelő elképzelések a gyermek szükségleteiről vagy
• kudarcos élettörténet a háttérben.

Az elhanyagolás vagy bántalmazás kapcsán preventív jelleggel bírna a szülés időszaka. Fontos, hogy az újdonsült szülők egyre több társas kapcsolatot alakíthassanak ki, ne izolálódjanak a társadalomtól. Ebben sokat tudna segíteni a védőnő, a gyermekorvos, akik rendszeresen találkoznak a szülőkkel a gyermek első életévében, de már a terhesgondozás alatt is.

Másrészről, ha a probléma már kialakult, fontosak lehetnek az önsegítő csoportok, hogy megtapasztalhassák, nincsenek egyedül a problémával. A médiának, ismert embereknek, vagy bárkinek a család környezetéből pedig abban lehet szerepe, hogy pozitív mintát nyújtson arra vonatkozóan, hogy a gyermek felé hogyan kell a meleg, elfogadó szeretetünket kifejezni, elfogadni őt olyannak, amilyen. Még akkor is, ha néha negatív érzelmeket táplálunk irányába.

Tanácsok szülőknek

• Készíts egy listát, vagy szedd össze fejben, mi az, ami idegesít a gyermekedben. Ne szégyelld kimondani!
• Beszélj mással is érzéseidről, hallgasd meg más véleményét is!
• Beszélgess minél többet a családoddal, ne maradj egyedül a problémáiddal a gyermekneveléssel kapcsolatban!
• Légy türelmes! Amikor éppen pattanásig feszülnek az idegeid, ne robbanj azonnal, hanem várj, míg lecsillapodsz! Ingerülten válaszolni nem éppen konstruktív.
• Figyelj oda, mit mondasz! Nem szabad a gyermeket fenyegetni, azt mondani, hogy nem szereted és elhagyod stb. Ezeket mellőzd a szótáradból!
• Ne restellj bocsánatot kérni gyermekedtől, és elismerni, ha hibáztál!

Tanácsok gyerekeknek

• A szülők is emberek, bármennyire is nehéz ezt elhinned. Ha időközönte nem megfelelően reagálnak, attól még szeretnek téged.
• Beszélj velük azokról a dolgokról, amik bántanak!
• Beszélgess másokkal is a szüleidről (rokonokkal, barátokkal), vagy írj naplót! A lényeg, hogy semmi ne maradjon benned.
• Ha gondod van, kérj segítséget! Akár a szüleidtől, akár más felnőttől, akiben megbízol.

Azoknak a felnőtteknek, akik maguk is érzelmi bántalmazást szenvedtek el gyermekkorukban, szintén segítségre van szükségük. Ebben leginkább egy szakember (pszichológus, pszichiáter) tud segíteni, akár egyéni, akár csoportterápia keretei között. És ami a legfontosabb: meg lehet törni az ördögi kört! Azért, mert valakit bántalmaztak vagy elhanyagoltak kiskorában, nem szükségszerű, hogy szülőként ő is így bánjon majd a saját gyermekével.