CsaládTabuGyász

Miért olyan nehéz a gyerekekkel a halálról beszélni?

A halálról nagyon nehéz beszélni, és néhány nevelési irányzat szerint óvni is kell a gyerekeket ettől a témától. Pedig a halál része az életnek, az életünknek.

Ha nem beszélünk erről gyermekeinkkel, nem fogják érteni, nem lesznek felkészülve, ha aztán mégis szembe kell nézniük valakinek az elvesztésével. Figyelmünkkel és megértésünkkel viszont elérhetjük, hogy ne legyen számukra tabu ez a téma. Legyünk nyitottak, kedvesek, és mutassuk ki saját érzéseinket, ha a halállal kapcsolatos témát vetnek fel.

Bele sem gondolunk, de valójában a gyerekek számos élethelyzetben találkoznak halállal. Látnak halott bogarakat, madarakat, állatokat elütve az úton, esetleg háziállatot veszítenek el. A gyerekmeséknek, sőt a népmeséknek is része a halál. 

De miért olyan nehéz számunkra beszélni a halálról?

Nem szívesen beszélünk olyanról, ami lehangol minket

Bezárjuk magunkba, és azt hisszük, ha nem beszélünk róla, könnyebben feledésbe merül. A gyerekek viszont nagyon érzékenyek az érzésekre, és rendkívül jó megfigyelők. Érzik, ha valami bánt minket. A testbeszédünk, mimikánk, a kimondott és ki nem mondott gondolataink mind árulkodóak. Ha nem mondunk semmit, sokszor ők sem mernek beszélni. Azt gondolják, hogy ha a szüleik annyira szomorúak, hogy nem tudnak beszélni valamiről, akkor jobb, ha ők sem beszélnek róla, mert az rosszul fog elsülni. Mivel még azt sem tudják, mit éreznek a szüleik, még jobban megviseli őket az egész.

Kényelmetlenül érezzük magunkat, hogy nem tudjuk mindenre a választ

A gyerekek sokszor az hiszik, a felnőttek mindenre tudnak válaszolni, még a halállal kapcsolatban is. Vegyük ezt bóknak, hisz azt jelenti, felnéznek ránk. Ennek ellenére teljesen normális, ha elismerjük, hogy nem tudjuk mindenre a választ. A gyerekek becsülik az őszinteséget és a nyitottságot. Másrészt nem érzik magukat olyan rosszul azért, mert ők sem tudják mindenre a választ. A halállal kapcsolatban ráadásul életünk során is változhat a nézőpontunk.

Beszéljünk a gyerekekkel arról, hogy mi miben hiszünk, de osszuk meg velük azt is, hogy mások hogyan látják a halált. Van, aki hisz a halál utáni életben, mások nem. Engedjük meg, hogy a mi nézőpontunkat megismerve kialakítsák saját hozzáállásukat.

A halál gyakran tabu

Néhány kultúrában a halál a családi élet része. A haldokló szeretteivel (felnőttekkel és gyerekekkel egyaránt) körülvéve hal meg otthon. A hozzátartozók így vigaszt nyújtanak egymásnak és együtt gyászolnak. Manapság a halál sokkal magányosabban zajlik. Sok ember elszigetelve hal meg, és szeretteik nincsenek mellettük utolsó perceikben. Az élők így elszeparálódnak a halottól; következésképpen a halál még misztikusabb, némelyeknek még ijesztőbb lesz.

Ha a gyerekekkel nyíltan beszélünk a halálról, amikor szükség van rá, ezt a trendet csökkenteni tudjuk. Mutassuk meg nekik, hogyan kell viselkedni akkor, amikor találkozunk a halállal, például előttük fejezzük ki részvétünket valakinek, aki elveszítette egy szerettét. Mutassuk meg nekik, hogy ez kedves gesztus mások felé, és segít a gyász feldolgozásában.

 

Forrás: childdevelopmentinfo.com 

Hasonló tartalmakért iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre!
 

Kölöknet hozzászólás

aláírás