Amikor anya beteg

Ha az anya van dögrováson, valahogy az a természetes elvárás, hogy ne engedje el magát. Hát ki fog mosogatni, főzni, teregetni, bevásárolni és gyereket bölcsibe-oviba-iskolába cipelni, ha nem ő? Ágyban kifeküdni a kórságot? Á, az luxus, nem megengedhető. A citromos teát is mi készítjük el leggyakrabban magunknak, hiszen ilyenkor apa nem marad otthon minket ápolni, így viszont a gyerekekkel is csak mi foglalkozhatunk.

Most már több mint egy hónapja tart. És úgy érzem, sose lesz vége. Nem kapok levegőt, fáradt és gyenge vagyok, kóvályog a fejem. A koncentrálás sem megy. Pedig már gyógyszert is kaptam, becsülettel be is szedtem, most mégis vacakul vagyok.

De ki az a bátor családanya, aki a sok-sok gyerekbetegség miatti hiányzás mellett be meri vállalni, hogy egyszer a saját nyavalyája miatt maradjon ki a munkából? Persze, a gyermektelen kolléganőt hasonló esetben mindenki sajnálja, és jókívánságokkal kényezteti, míg esetleg egy anya csak azt kapja, hogy na persze, már megint biztos a gyerek miatt nem jön.

Pedig a betegségek minket sem kímélnek, és bizony a legjobb az lenne, ha úgy tudnánk magunkat is kúrálni, mint családunk többi tagját. Enélkül ugyanis nem csoda, ha az istenért sem bírunk kilábalni belőle, vagy hogy egyik fertőzésből a másikba esünk. A vállunkon általában elég nagy teher pihen, amit ha el akarunk cipelni tisztességgel, ügyelnünk kell az egészségünkre is. Persze, ideális esetben megfelelő megelőzéssel el sem kapjuk a fertőzéseket, ám ha mégis, érdemes kicsit önzően, csak magunkat szem előtt tartva viselkednünk.

Igenis, maradjunk otthon pár napig, két okból is. Egyrészt még a gyerekek mellett is jut talán egy kis időnk a pihenésre, fekvésre, másrészt talán az sem baj, ha nem fertőzzük végig az összes kollégát. Ha képesek vagyunk lelassítani, figyelmet fordítani magunkra is, esélyünk lesz arra, hogy pár nap alatt leküzdjük a betegséget, ahelyett, hogy hetekig küszködnénk a vírusokkal, bacilusokkal.