ÉletmódEgészség

Út a diagnózisig

Pszichiátriai diagnózis gyermekkorban

Nagyon ritkán fordul az elő, hogy egy gyermekpszichiátriai betegségben egyetlen ok szerepel előidézőként. A pszichés megbetegedések nem hasonlíthatók például a vakbélgyulladáshoz, amikor „betegség egységről” beszélünk, hanem a különféle okok együttesen hatnak: megjelennek a biológiai, a pszichológiai és a szociális tényezők egyaránt.

Genetika

A gyerekek későbbi viselkedésének szempontjából lehet az fontos, hogy milyen adottságokkal jött a világra. Mekkora súllyal született, milyen a bőrszíne, az arca és erre a család hogyan reagál. Igenis fontos kérdés, hogy az újszülöttet elfogadják-e olyannak, amilyen vagy sem. Ugyanis az egész gyermek- és serdülőkor alatt a genetika és a környezet folyamatosan kölcsönhatásban van egymással. Sok betegség, melynek genetikai háttere van, csak később jön elő. Ilyenkor rendkívül fontos a környezet aktuálisan stressz keltő vagy éppen helyreállító szerepe.

A gyermekek esetében az intelligenciának és a temperamentumnak van leginkább genetikai meghatározottsága, de ez nem jelenti azt, hogy a környezet ezen esetekben tehetetlen lenne.

Temperamentum

Már az újszülött csecsemőknél megfigyelhetjük, hogy nemcsak külső megjelenésükben  különböznek egymástól, hanem abban is, mennyire aktívak. A különféle ingerekre eltérően reagálnak. Fontos, hogy mit miért tesznek, de hogy hogyan, azt alapvetően a temperamentum befolyásolja.

Szeretném felmenteni azokat a szülőket, akik folyton azon aggódnak, hogy gyermekük etetés közben is sír, alig lehet megnyugtatni. Nem feltétlenül ők rontottak el valamit. Sokkal valószínűbb, hogy a temperamentum az, ami a babát síróssá, nyafogóssá teszi.

A baba-mama egymásra hangoltság segíthet abban, hogy a gyermek lecsillapítsa, megnyugtassa a mamát, vagy éppen aktuális állapotához mérten felpörgesse. Ez a kommunikáció mindenképpen kétirányú.

Az alábbi angol nyelvű videóban könnyű (easy baby) és nehéz (difficult baby) temperamentumú babákat láthatunk. Nem lesz nehéz felismernünk őket.

Mindez azért fontos, mert a temperamentumbeli jellemzők (nehéz természetű baba), ha más környezeti tényezőkkel is kapcsolatba lépnek, előidézhetik a gyermekeknél a különféle pszichiátriai kórképek megjelenését. Önmagában azonban a temperamentumot nem tehetjük felelőssé.

A központi idegrendszer

A központi idegrendszer sérülései, vagy gyulladásai elsősorban mentális retardációt, tanulási nehézséget, figyelemzavart, illetve beilleszkedési zavart okozhatnak.

A család szerepe

Ebben a részben azért írok feltételes módban, mert természetesen rengeteg kompenzálásra lehetőséget adó faktor lehet jelen egyidejűleg, amiket terjedelmi okokból most nincs lehetőségem tárgyalni.

A család nagysága befolyásolhatja a gyermek fejlődését. A sokgyerekes családokban a babák gondozása, tanulásra biztatása általában ritkább, mint a kisebb családokban, így ezek a gyermekek elmaradást mutathatnak a beszédfejlődésben (valószínűleg a szülővel való kevesebb kommunikáció miatt).

A testvérsorban elfoglalt hely is hatással van a gyerekekre, befolyásolhatja a szülő-gyerek kapcsolatot. A legidősebb gyerek általában a legiskolázottabb, ő kapta a legtöbb figyelmet, különleges kapcsolat fűzi szüleihez. Ugyanakkor érzelmi zavar az ő esetükben alakul ki leggyakrabban, feltehetően a testvérek születésekor átélt mellőzés miatt. A legtöbb kontroll is nekik jár, hiszen a szülők az első gyermeknél még bizonytalanabbak, kevesebb szabadságot engedélyeznek.

A szülők bűnelkövetése, illetve mentális állapota egyértelműen befolyásolhatja a pszichiátriai betegségek kialakulását. Leggyakrabban személyiségzavarhoz, illetve érzelmi zavarokhoz vezethet.

A szülők hideg, elutasító, korlátozó nevelési stílusa mellett a gyermeknek nem lesz önbizalma, visszahúzódó vagy éppen agresszív lesz. Mindezek pedig elvezethetnek a pszichés zavarokig.

Iskola és óvoda

Természetesen a szociokulturális tényezők éppúgy hatással vannak a gyermek fejlődésére. Mindezt kiegészíti a társadalom, a média és egyéb tömegkommunikációs eszközök, amik egyengetik a gyermek útját a felnőttkorig.

A pszichiátriai betegségek előfordulásának gyakorisága

Életkortól, nemtől és szociális helyzettől függően a gyerekek 12-14%-a érintett pszichiátriai problémában. Fiatalabb korban (11 év) a rizikó magasabb, mint néhány évvel később (15 év). Valószínűleg ennek a hátterében az állhat, hogy a 11 évesek intenzívebben reagálnak a környezeti ingerekre és kevesebb megküzdési stratégiával rendelkeznek életkorukból kifolyólag. Így az őket érő negatív életesemények sokkal több kárt tudnak okozni.

A diagnózis felállítása

Fontos ismernünk, hogyan történik a pszichiátriai diagnózis felállítása gyermekek esetében, hiszen jogos a félelmünk, mit állapítanak meg, ha még alig tudja kifejezni magát. És mindebben hol vagyok én, mint szülő? Nekem mi a szerepem?

A beutalás körülményei

Leggyakrabban a háziorvos, a pszichológus (nevelési tanácsadó), a pedagógus (iskola), szociális munkás (családsegítő vagy gyermekjóléti szolgálat) kéri a gyermek pszichiátriai vizsgálatát. Ez leggyakrabban írásban történik, de előfordul, hogy a szülő önként viszi el gyermekét szakorvoshoz. Az írásos vélemény sokat segíthet a pszichiáternek, illetve ha történt korábban bármiféle szomatikus (fizikai) vizsgálat, ami a szervi rendellenességeket, az organikus eredetet kizárja, akkor azt is el kell mondani, a leleteket érdemes elvinni.

Anamnézis

A szülővel történő beszélgetés(ek) során, általában az első interjút követően – melyben a szülő felvázolja a problémát –, sor kerül az anamnézisre. Jó, ha mindkét szülő jelen van ezen a beszélgetésen. Itt kérdezhetik a terhességről, a baba tervezéséről, a szülésről és az azt követő időszakról. Szóba jön a táplálás, a gyermekkori betegségek, kórházi kezelések, a mozgás és a beszéd fejlődése, a szobatisztaságra szoktatás, illetve minden más, amit a szülő vagy a szakember fontosnak tart.

A gyermek viselkedésének megfigyelése és a játékdiagnosztika

A kezdeti szorongásoldás után (akár a szülő jelenlétében) kezdetét veszi a játék, a gyermek spontán viselkedését, a tér felfedezését figyeli meg a szakember. Mindeközben kötetlen, laza beszélgetés is lehetséges nagyobb gyerekek esetében hobbiról, kiemelkedő teljesítményéről stb.

Később célzott tevékenységekre hívhatja a terapeuta a gyermeket; ez lehet rajzolás vagy egyéb játék, illetve játékos tesztek, személyiségtesztek, neuropszichológiai tesztek vagy képességvizsgáló eljárások.

Családvizsgálat

Természetesen a családot nem lehet kihagyni a sem a kezdetekben, sem később a vizsgálat illetve a kezelés során. Legtöbbször a gyermek életében fontos szereplőket hívják meg egy családi beszélgetésre, így nem ritka, hogy a kedvenc nagynéni, vagy a nagymama is jelen van a szülők mellett.

Fizikai és lelki állapot

Fontos, hogy felmérjük a gyermek fizikai és pszichés státuszát. Van-e bármiféle fizikai megbetegedése, sérülése, illetve mentálisan milyen állapotban van. Tiszta-e a tudata, képes-e tájékozódni térben és időben, milyen a gondolkodása, a beszéde, az emlékezete, a hangulata, az intelligenciája, hogyan kapcsolódik emberekhez, milyen védekező mechanizmusokat használ stb.

Mindezek végén pedig megszületik a diagnózis.

Mindezt azért fontos tudnunk, mert sajnos a gyakorlatban sok esetben a diagnózis felállítása megelőzi azt a folyamatot, ami jobb esetben elvezetne odáig. Ennek pedig nem a hanyag orvosok, pszichológusok az okai, hanem a rosszul működő egészségügyi rendszer, amely megköveteli a diagnózist sokszor az előtt, hogy a gyermekkel találkozott volna bárki is. Éppen ezért ne veszítsük el bizalmunkat, hiszen nem a papír a mérvadó, hanem az a segítség, amit a szakemberek nyújtani tudnak.

Hova lehet fordulni segítségért?

Hasonló tartalmakért iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre!
 

Kölöknet hozzászólás

aláírás