ÉletmódSzabadidő

Részletek Benjámin naplójából

Szórakozni jó!

Délutánonként, mikor hazaérek az iskolából, megkönnyebbüléssel nyugtázom, hogy ha a tanulást nem veszem figyelembe, erre a napra megpróbáltatásaim véget értek. Ilyenkor rendkívül nehéz kérdést kell feltennem magamnak: mit csináljak most? Íme néhány lehetőség.

Punnyadás

Egy nehéz, idegesítő, minden tekintetben zsúfolt nap után elég kellemes elfoglaltság tud lenni. Ennek megfelelően én is elég gyakran űzöm a szórakozásnak ezt a formáját. Lényegében nem csinálok semmit. Esetleg zenét hallgatok, szörfözgetek a neten (nem összetévesztendő a kockulással, amit majd később kifejtek), elmélkedem a világ nagy dolgairól, vagy olyan dolgokat tervezgetek, amiket soha nem fogok megvalósítani. Nagyon pihentető tud lenni, de egy idő után borzasztóan unalmas is. Ismerek olyan embereket, akik nap mint nap ezt csinálják, és minden jó mókából kimaradnak. Volt már, hogy én is azon kaptam magam, hogy túl sokat punnyadok. Gyorsan el is mentem valahova.

Sportolás

Ez is egy módja az időtöltésnek. Gyakran a szemükre vetik a mai fiataloknak, hogy alig mozognak. Szeretném ezt a kijelentést megcáfolni. Én például annyit focizok vagy kosarazok, amennyit tudok, de nem tudok annyit, amennyit szeretnék. Ennek egy oka van: a tanulás. Nem is rólam van szó leginkább, ugyanis én boldogan félredobom a tankönyveimet egy kis testmozgásért, viszont a legtöbb ember ezt nem akarja megtenni, vagy a szülei nem akarják, hogy megtegye. Egyedül pedig nem lehet se focizni, se kosarazni. Biciklizni pedig a városban nem igazán kellemes. Főleg, ha az embernek nincs mivel. Azért szerencsére így is tudok egy héten minimum kétszer sportolni a haverokkal.

Kockulás

Ha valaki nem tudná, a kockulás azt jelenti, hogy az ember a számítógépen játszik. Mostanában én már egyre kevesebbet szoktam, talán kezdek kinőni belőle, de annak idején még elég gyakran töltöttem így a szabadidőmet. Főleg télen, mikor nem lehetett kimenni, és a barátaim sem akartak eljönni sehova, szoktam rá kicsit a játékra. Extrém esetben olyan is előfordult már, hogy egy egész napot végigjátszottam. Utána borzasztó rossz közérzetem volt. Átgondoltam, hogy egész nap semmi értelmeset nem csináltam. Ez elég elkeserítő tud lenni. Le is szoktam erről hamar.

Viszont éppen emiatt az érzés miatt nem tudom felfogni, hogy hogyan lehet az, hogy egy csomó gyerek minden nap több órát játszik. Ezeket a gyerekeket nevezzük mi „kockáknak”. Nekik semmi más elfoglaltságuk nincs. A suliban bukdácsolnak, gyakran nagyon igénytelenek, sportolni nem tudnak. Általában csak egymással jönnek ki igazán jól. Ez talán amiatt a különleges nyelvezet miatt lehet, amit csak a „kockák” értenek meg. A kívülállók gyakran semmit sem fognak fel a beszédükből, azok miatt a furcsa szavak miatt, amiket a játékokból hoztak át a mindennapokba.

Filmezés, tévézés

Régebben csak akkor néztem filmeket, ha a tévében mentek, aztán elkezdtem sorozatokat is nézni, mára pedig már odáig jutottam, hogy minden nap vagy megnézek egy filmet, vagy egy-két részt a kedvenc sorozatomból. Annak ellenére, hogy ez nem tartozik az elsődleges szórakozásaim közé, még így is gyakran töltöm ezzel az időmet. Vannak olyan napok például, mikor mindenkinek dolga van, így haza kell jönnöm. Punnyadás helyett inkább ezt az elfoglaltságot választom. Néha kifejezetten építő lehet a tévézés, ha az ember normális műsorokat talál.

Sörözés

Ez a fajtája a szórakozásnak főleg jó időben kerül elő. Kijövünk a suli nyomasztó épületéből. Ragyogó napsütés. Mindenki boldog. „Nem dobunk be egy sört?” kérdezi valaki. „Háát..., de” hangzik a válasz. Nemsokára egy csomó fiatal üldögél valahol az út mentén, mindenkinek egy-egy doboz sör a kezében. A legjobb beszélgetések ilyenkor zajlanak. Összegezzük az eltelt nap történéseit, és hülyéskedünk. Általában ilyenkor csak egy sör csúszik le, azután mindenki megy a saját útjára.

Bulizás

Minden hét csúcspontja, amikor pénteken vége a tanításnak. Ilyenkor kezdődik a szervezkedés, hogy ki, hova megy este. Az én korosztályomnak, bátran kijelenthetem, hogy legalább a 80 százaléka bulizik vagy piál szinte minden hétvégén. Érdemes megfigyelni, hogy péntek és szombat esténként még a legleépültebb kocsmák is tömve vannak fiatalokkal. A szórakozóhelyekről nem is beszélve, ahol sokszor több ezren vannak. Én személy szerint, ha egy hétvégén nem megyek el sehova bulizni, akkor következő héten iszonyatosan ingerült vagyok. Ilyenkor levezetem a feszültségemet, megbeszélem a gondjaimat, megkönnyebbülök. Aki hétvégenként nem jár el a haverjaival valahova, azt csak sajnálni tudom.

Megjegyzem: a piálás nem azt jelenti, hogy vedelünk, az alkohol csupán kötelező kísérője a haverokkal való együttlétnek. Különben is csak annyit iszunk, amennyi a jó hangulathoz kell. 

Mindent összevetve semmiképpen sem a tanulás a legjobb időtöltés a számomra. Azt a szélsőséges esetet, hogy valakinek a tanulás szórakozást jelent, meg sem említem. Mindent elkövetek annak érdekében, hogy minimalizáljam azoknak az óráknak a számát, amelyeket azzal töltök el, hogy a tankönyveimet bújom. Szerencsére ennek a számnak mára már sikerült majdnem elérnie a nullát. Ezzel szemben a sporttal és egyéb építő jellegű szórakozásokkal töltött óráim száma a jó idő következtében egyre nő. Remélem nyáron sikerül sokat bulizni, haverokkal lógni, sportolni.

Legfőképpen pedig azt remélem, hogy nem kell majd pótvizsgáznom.

:

Kedves Benjámin!

"Azt hiszem, elég felnőtt vagy már hozzá (sörözés, bulizás), hogy átlásd, a vacsora, tiszta ruha, tiszta lakás, stb. nem magától terem, munka van mögötte. Eszedbe jutott, hogy akik mindezt biztosítják számodra, szintén szívesen punnyadnának, esetleg szörföznének a neten, netán elmennének néha a hétvégén bulizni?

Gondoltál rá, hogy ha nem tudnak eleget pihenni, esetleg ők is ingerültek lesznek a következő héten?" Izsó Ildikó válasza Benjáminnak

 

2009 április 23. J.B

 
Kölöknet hozzászólások  
(9 hozzászólás) 
2009 június 29.
 
Drága Kati tanító néni, dehogy lettél kimoderálva! Ha zavart érzékelsz a rendszerben, írj, kérlek a szerkeszto@koloknet.hu-ra. Mindent megteszünk azért, hogy itt zavartalanul tudjatok beszélgetni. (a szerk.)
2009 június 27.
 
már megint jól ki lettem moderálva. :) pedig olyan okosat mondtam...:) :) kati tanító néni
2009 június 25.
 
punnyadás helyett mondd azt: relaxálok. áhítattal fogják kérdezni: jógázol? és békén hagynak.
2009 június 25.
 
Kedves (6), nem titkolunk semmit, a rendszer teszi ezt velünk. Köszönjük a figyelmeztetést, dolgozunk a témán. (a szerk.)
2009 június 22.
 
Ui: Tessenek megnézni a hozzászólások számozását. Valamit eltitkolnak előlünk. :D
2009 június 22.
 
Hát igen, volt egy kis hegyi beszéd hangultat szerintem. Mintha az anyámtól vagy valamelyik tanáromtól hallottam volna. Egyébként sok mindenben igazat is adnék Izsó Ildikónak, ha nem túlozta volna el ennyire. Azt a részt pedig kiemeltem, amelyikkel különösen nem tudok egyetérteni. Benjámin
2009 június 21.
 
Milyen furcsa, mennyire másképp látom! Nekem Izsó Ildikó válasza nagyon személyesnek tűnt, szívemből szólt, olyan hangot ütött meg, amivel nincs mit vitázni. Benjámin meg mintha a szokásos hegyibeszédnek érzékelné, védekezik, támad, vagy én látom rosszul? Hát igen, én szülő vagyok... VALÓBAN ENNYIRE NEM ÉRTJÜK EGYMÁST???
2009 június 19.
 
Kicsit hosszú lett. :D Elfelejtettem a nevemet odabiggyeszteni, de utólag megteszem. Benjámin
2009 június 19.
 
Kedves Izsó Ildikó! Olvastam válaszát és egy mondat kimondhatatlanul ingerültté tett. "Eszedbe jutott már, hogy a serdülőkor nehéz éveiben, amikor legfőbb gondod az, hogyan találj magadnak kellően szórakoztató és megnyugtató indokot a tanulás elkerülésére… " Sajnálom ha esetleg megbántottam azzal, hogy a tanulást fél vállról veszem, de szerintem a tananyag 90%-a felesleges (előre is elnézést kérek ezért a kijelentésért), és így nem is szeretném az időmet ezek megtanulásával tölteni. Szerintem időpocsékolás lenne. Továbbá én nem keresek indokokat arra, hogy miért nem tanulok. Akkor sem tanulnék, ha semmi más lehetőségem nem lenne. Inkább fekszem az ágyamon és nézem a falat, szerintem még ez is értelmesebb elfoglaltság annál, mint hogy olyan dolgokkal foglalkozzak, aminek semmi hasznát nem veszem. Sajnálom, ha bárkit is megsértek azzal, ha azt mondom, hogy engem nem érdekel a körülöttem lévő világ működése (fizika,biológia,kémia), valamint az sem érdekel, hogy milyen művészettörténeti korszakok voltak a 16. századig visszamenőleg. Ezek helyett engem inkább az foglalkoztat, hogy mi lett a tegnapi meccs eredménye, vagy hogy játszák-e már a legújabb általam várva várt Tarantino filmet a mozikban. Én a cikkemmel senkit nem akartam felidegesíteni. Csak annyit írtam le, hogy miért nem tanulok, illetve, hogy milyen szórakozásokat űzök szabadidőmben. Esetleg meg lehet kérni egy él tanulót, hogy írja meg, ő miért szeret tanulni, és mekkora örömmel tölti el, amikor néhanapján rájön, hogy mennyi mindent tud az egyesített gáztörvényről vagy a repülő mókusok izomzatának felépítéséről. Sajnálom, de szerintem egy korombeli gyerek nem akkor okos, ha ezeket megtanulja, hanem akkor ha rájön, hogy több jót tesz magának azzal, hogyha ehelyett üldögél és gondolkodik a jelenlegi politikai helyzetről (csak egy példa). Persze vannak kötelességeink. Erre mindig lehet hivatkozni. „ Azért tanulsz, mert ez a dolgod, én meg dolgozom, azért, hogy legyen pénzünk élelemre”. Hát ennél a szarnál (suli) én is szívesebben dolgoznék, de ezt itthon hiába mondanám. Legalább valami értelmeset csinálnék. Nincs annál lehangolóbb, mint úgy hazajönni minden nap, hogy tudom 6 órát elpocsékoltam az életemből. És mit mond a tanár? „ Ti miért jártok be ide, ha nem tanulni?” Szerintem ez a legértelmesebb kérdés, amit pár tanár szájából valaha hallottam. Miért is járok be? Talán mert ha nem járnék a családi pótlék ugrana. Ez egy lehetséges válasz. Vagy azért, mert az összes haverom ott van a suliban, és ha nem járnék megszakadna a kapcsolat. Még egy lehetséges válasz. Azért járok be, hogy tanuljak? NEM. A legutolsó dolog lenne az életemben, hogy ezt a sok baromságot megtanuljam. „ Így semmi nem lehet belőled, ha felnősz.” Ja persze, ha a tanárokon, a fizikusokon, és az ügyvédeken kívül mindenki a semmi kategóriába tartozik. Ebben az esetben inkább én is oda tartoznék. Itthoni munka. Ezzel a témával kapcsolatban, csak annyit tudok mondani: tényleg illene itthoni munkát csinálnom. Sokszor nincs rá erőm, de igyekszem összeszedni magam és például leszedni a fregolit. Nálunk itthon a testvéreimmel be van osztva, hogy ki mit csinál meg minden nap. Ez általában teljesül is. Persze többet kéne, de a már előbb említett intézmény miatt gyakran nincs rá erőm. A zsebpénz témával kapcsolatban csak annyit, hogy én nem kapok állandó zsebpénzt. Néha ha kérek, akkor kapok kötelező programokra vagy nyaralásra. Esetleg szemüvegre vagy cipőre (micsoda luxus). Ilyenkor is mindig veszekedni kell, hogy kapjak, amihez nincs semmi kedvem. A bulizásokra a pénzt magam keresem meg.
Összes hozzászólás (9) megtekintése »
Kölöknet hozzászólás
aláírás