A Húsvéti Nyúl mondjon le?

„Nem akarok hazudni a gyerekemnek, előbb utóbb úgyis megtudja, hogy nem léteznek.” – hangzik el sok szülő szájából. „Minek ez az ajándékdömping, már belefullad a gyerek a sok játékba!” – állapítja meg nem egy, nem két anyuka vagy apuka.

Hol van itt az arany középút, mivel tesz jót gyermekének?

Gyermekpszichológusként azt tapasztalom, hogy a gyerekek gondolkodása az iskolás kor előtt nem a logika, nem a racionalitás mentén szerveződik: sok vágyott, fantáziált, elképzelt vagy éppen mesei elem belekeveredhet gondolkodásukba, és nem akad fenn a gyermek apró inkonzisztenciákon. Bár szoktak gyerekek olyasmit kérdezni, hogy: „Hogy tud a Télapó mindenhol egyszerre ott lenni?”, „Hogy bír el egy csecsemő annyi ajándékot?” vagy éppen: „Hogy tojta ki a rollert a Nyuszi?”, kérdezte az 5 éves kisfiú, mert ő történetesen rollert kapott Húsvétra ajándékba. Ennek ellenére, a gyerekek igénylik és élvezik a csodaváró hangulatot, a meglepetést. Sokszor nagyobb: 8-10 éves gyerekeknél is azt tapasztalom, hogy hinni akarnak ezekben a mágikus lényekben. Ha van is némi információjuk arról, hogy lehet, hogy mégsem teljesen pontosan úgy igaz, ahogy a szülei mondták neki, mégis kíméletes, tapintatos önmagával szemben is. Nem kell tehát idő előtt felvilágosítani egy gyereket, ha már gondolkodása jobban hasonlít a felnőttekére, ha már kifele jön a gyermeki fantázia mágikus világából, akkor

úgyis kérdezni fog, és már neki lesz igénye arra, hogy tudja az igazságot.

Addig sem számít azonban hazugságnak, ha a szülő például a Húsvéti Nyúlról tesz említést. A gyermeki világképet nem zavarják az olyan apróságok, hogy miért tojik egy elevenszülő állat ehető, csomagolt csokitojást?

Nincs még olyan messze a karácsony emléke, ahol esetleg a sok jószándékú rokont alig lehetett lebeszélni róla (vagy nem is lehetett), hogy ne halmozzák el a gyerekeket ajándékkal. Feldobott, és kivitelezett vagy hamvába holt ötlet, hogy legyen inkább egy nagy közös ajándék, ami valóban olyan, amire szüksége van a gyermeknek, a sok drága apróság helyett? Most ugyanez kezdődik előről a Húsvéttal. Meggyőzni a nagymamát, nagypapát, nagynénit, nagybácsit, hogy ne vegyen több ezer forint értékben olyan csokoládét, amilyen fajtát nem is szeret a gyerek. Vagy annyit, hogy megfájdul a hasa, ha egyből befalja, amire jelentős esély van. Továbbá azért se vegyen, mert még a Mikulás csokik se fogytak el. Nem is beszélve az ajándékokról, ami minden ünnep központi témájává látszik kinőni magát. Sajnálatos módon. Közben meg pont a lényeg vész el…

A gyerekek szeretnek ajándékokat kapni. Ők biztos nem tiltakoznának. Mégis úgy tűnik számomra, hogy sok szülő felismerte már, hogy hosszútávon akkor tesz jót a gyermekének, ha nem ahhoz szoktatja hozzá, hogy az ajándék a lényeg, és az a jó, ha minél többet és értékesebbet kap.

A Húsvét kapcsán nehéz, hogy a városban élő, vagy nem kifejezetten vallásos családban vagy környezetben nevelkedő gyerekek előfordulhat, hogy nehezebben kapcsolódnak az ünnepi hagyományokhoz, azok vallási gyökeréhez és jelentőségéhez, hiszen azt már a szüleik sem ismerik vagy tartják azokat. Mi marad tehát az ünnepből? Kissé kiüresedettnek cseng sok szülő számára az ajándékot-hoz-a-Nyuszi felhang, mert érzékelhető egyfajta ingerelárasztás, túlhalmozás amelyben folyamatosan élnek és nőnek fel a gyerekek.

Egy valamiből azonban biztosan hiányuk van a gyerekeknek! Ez pedig

a minőségi együtt töltött idő.

Használják a Húsvétot inkább arra, hogy olyan dolgokat csináljanak a gyermekünkkel együtt, amire egy sima hétköznap vagy hétvégén nem jut idő. Menjenek ki a természetbe, a szülő habitusától függően: alkossanak valamit közösen, ismertesse meg a gyermeket valami új dologgal, szerezzen élményt maguknak!

Kívánom, hogy a Húsvéti Nyuszi ezúttal ne csak édességet vagy játékokat tojjon, hanem minőségi időtöltésre adjon lehetőséget, mely feltöltődést, élményt hoz az egész családnak.

Deliága Éva