Iskola

Miben fejlesszük gyermekeinket, hogy sikeresek legyenek a munka világában? - II.

Mely tulajdonságok azok, amelyek a sikerességet és a későbbi boldogulást segítik?

Az egyik TED előadáson Margaret Heffernan arról beszél, hogy sem az állatvilágban, sem az emberek között nem jutunk sokra, ha arra törekszünk, hogy minél több zseni vagy az általa hozott szellemes példában, szupercsirke legyen. A különböző kísérletek azt mutatják, hogy a sok zseni nem működik jól együtt. De vajon milyen csoportok lesznek sikeresek?

A MIT (Massachusetts Institute of Technology) egy kutatásában több száz önkéntest vontak be és nehéz feladatokat adtak nekik. A legsikeresebb csoport nem az lett, ahol magas volt az átlagos IQ, vagy ahol volt egy-két nagyon okos tag. A legsikeresebb csoportokat három tulajdonság jellemezte: egyrészt egymás iránt nagyfokú empátiát tanúsították, másrészt ezekben a csoportokban minden tag azonos időt kapott, egy tag sem dominálta a többieket. Harmadrészt pedig ezekben a sikeres csoportokban több volt a nő. Vannak olyan cégek, ahol tiltják a kávéscsészét a munkaasztalnál azért, hogy a kollégák a kávégépeknél tudjanak beszélgetni egymással. Van olyan cég, ahol közös veteményest művelnek a dolgozók. Mindezt azért, hogy erősödjön az egymás iránti bizalom, őszinteség és nyitottság. Az egyik cégnél, ahol az egyeztetett kávészünetekben a munkatársaknak volt idejük beszélgetni (és persze a munkával kapcsolatos dolgokról), ott a profit és az elégedettség is nőtt. Az újszerű megoldásokhoz kreativitás és csapatmunka kell, ezt pedig nem a vérre menő és stresszes egyéni versenyeztetés segíti. Az egyéni tehetség központú szemlélet inkább egymásnak ugrasztja az embereket, nem kovácsol közösséget. A vietnámi iskolákban úgy oldották meg a verseny és együttműködés dilemmáját, hogy nincsenek egyéni, csak csoportos, osztályok közötti versenyek. Ezzel elérik azt, hogy a másikra is figyelni kell, a jó tanulók nem hagyhatják leszakadni a gyengébben tanuló társaikat. A mai magyar iskolákban nemcsak a közös tanulásnak és versenynek nincs terepe, de tapasztalataim szerint, amire csak nagyon ritkán van precedens, az a tanárok egymás közötti vélemény és tapasztalatcseréje. A magyar iskola mutatja talán a legkevésbé a jegyeit egy modern, hatékony és szerethető munkahelynek. Nem véletlen, hogy a magyar tanuló számára ritkán adatik meg a tanulás magáért való öröme, és a 21. századi kihívások is felkészületlenül érhetik. A magyar iskolák avíttságát jól szemlélteti a tudatos médiahasználatra való nevelésnek, a globális kompetenciák fejlesztésének (amit a PISA legújabban már mér) vagy a virtuális tanulási környezetnek a sporadikus jelenléte az iskolákban.

Pedig a motivációkról szóló szakirodalom nagyon sok példával támasztja alá, hogy csak akkor fejlődnek jól a gyerekek, ha szeretik, amit csinálnak és motiváltak. És az sem mindegy milyen ez a motiváció. Kívülről orientált, amikor elsősorban a jó osztályzatért, vagy a tanári, szülői dicséretért, esetleg a jövőben elérhető magasabb fizetésért tanulunk, vagy belülről orientált, amikor magáért a tudás megszerzéséért tanulunk. Legújabban négyféle tanulót különböztet meg a szakirodalom a tanulási motivációik szerint: a tudásorientált, a sikerorientált, a kudarckerülő és a közömbös tanulókat. A tudás és sikerorientált tanulók a sikeresek, de közülük a sikerorientált (akinek tulajdonképpen az inverze a kudarckerülő) jellemzően külsőleg motivált és jóval nagyobb stresszt is él át. A tudásorientált tanuló viszont nem a többiekkel való versenyben és azok legyőzésében érdekelt, így a tanulást nem stresszként, de örömforrásként éli meg.

 

Tudásorientált

Sikerorientált (illetve kudarckerülő)

  • Jobban érdekli és belsőleg motivált a tanulásban.

 

 

 

  • Hiszi, hogy a készségeket és kompetenciákat hosszabb idő alatt gyakorlással és erőfeszítéssel tudjuk fejleszteni.

 

  • Önszabályozás jellemzi a tanulásban és viselkedésében.
  • Olyan tanulási stratégiákat használ, ami a megértésben segíti.
  • Olyan feladatokat választ, amikkel maximálisan ki tudja használnia tanulási lehetőségeket és keresi a kihívásokat.

 

  • Hajlamosabb az elképzelésein változtatni.

 

  • A könnyű feladatok untatják.

 

 

  • Igényli az olyan visszajelzéseket, amik pontos képet adnak a képességeiről és segítik a fejlődésben.
  • Szívesen együttműködik a társaival, hogy jobban menjen a tanulás.
  • A kudarcot annak a jelének fogja fel, hogy többet kell dolgoznia.

 

  • A hibázást a tanulási folyamat normális részének tekinti, és arra használja, hogy fejlődjön ezzel is.
  • A tanárra, mint erőforrásra tekint.

 

  • Elégedett a teljesítményével, ha érzékeli a fejlődést.
  • Lelkesedik az iskoláért és aktívan részt vesz az iskolai eseményekben.
  • Hajlamosabb a külső motiváltságra (a motivációit erősen befolyásolják a kívülről jövő elvárások, a büntetéstől való félelem) és hajlamos a jó jegy érdekében a csalásra.
  • Azt gondolja, hogy a kompetencia egy stabil tulajdonság (az emberek vagy kompetensek, vagy nem) és úgy véli, hogy az embernek nem kell megszakadnia az erőfeszítésektől.
  • Kevésbé jellemző rá az önszabályozás.

 

  • Hajlamos a magolásra és az időhúzásra.

 

  • Olyan feladatokat választ, ahol a legjobban tudja demonstrálni a tudását és elkerüli azokat, amelyekben inkompetensnek tűnne fel.
  • Az elképzelésein nehezen változtat.
  • A könnyű feladatok adta sikerre büszkeséggel vagy megkönnyebbüléssel reagál.
  • A hízelgő visszajelzéseket szereti.

 

 

  • Akkor hajlandó az együttműködésre, ha ettől kompetensnek tűnik.
  • A kudarcokról azt gondolja, hogy azok alacsonyabb képességről árulkodnak, és jól előrejelzik a későbbi sikertelenséget.
  • A hibákat a kudarc és hozzá nem értés jelének tekinti. Korlátozza magát, hogy indokolhassa a kudarcot.
  • A tanárra úgy tekint, mint bírájára, jutalmazójára és büntetőjére.
  • Csak akkor elégedett, ha sikeres.

 

  • Hajlamosabb eltávolítani magát az iskolai környezettől.
  1. táblázat A tudás- illetve sikerorientáltság jellemzői

 

Mindezek után, ha iskolai rangsorokat böngészünk, jusson eszünkbe, hogy ez csak nagyon pici szeletét mutatja annak, amivel egy iskolának foglalkoznia kellene. A kognitív készségekre, tantárgyakra és ismeretekre koncentráló, 45 perces tanórákkal operáló iskolákban nem sok terepe van annak, hogy a 21. századi sikeres munkahelyeket lekoppintva élményszerű és hatékony tanulási környezetet teremtsenek, ahol a gyerekek érzelmi és nem kognitív készségeinek fejlesztése nagy hangsúlyt kap. Éppen ezért az érettségi és kompetenciamérési eredmények matematikára és szövegértésre szorítkozó abszolút értékeit felhasználó rangsorok mellett talán még fontosabbak lehetnek a hozzáadott értéket mutató rangsorok, ahol nem a teljesítmény szintje az érdekes, hanem a fejlődés mértéke. Vagy a komplex rangsorok, ahol mindezek mellett még az olyan, az iskolai klímát közvetetten mutató indikátorokat is figyelembe vettük, mint a lemorzsolódási, hiányzási, évismétlési adatokat. Azt feltételeztük, hogy az az iskola, amelyik nagy fejlesztési potenciállal bír és a gyerekek szívesen járnak oda (kevesebbet hiányoznak, stb.), ott talán valamit megértettek a 21. századi világ kihívásaiból és az egyéni tehetséggondozás helyett az érzelmi és közösségi nevelésre helyezik a hangsúlyt.

 

Lannert Judit


A cikk a Nők lapja 2019. január 23-i számában jelent meg.

Hasonló tartalmakért iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre!
 

Kölöknet hozzászólás

aláírás