Iskola

Az SNI-s gyerek a jelenlegi oktatási rendszerben elveszett

Immáron 11 éves, ötödik osztályos SNI-s gyermekem van. A Gyógypedagógiai Szakszolgálat szakvéleménye szerint figyelemzavaros-hiperkatív, a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődés tartós és súlyos rendellenességével küzd. Intelligenciája kimagasló. 2013-ban végzett felülvizsgálat alkalmával a differenciált oktatás mellett, egyéni haladási tempó alkalmazását javasolja a szakintézmény. Mindemellett minden egyes szakvélemény tartalmazza, hogy normál iskolai keretek között oktatható.

Hiába a Gyógypedagógiai Szakszolgálat szakvéleménye arról, hogy hiperaktív-figyelemzavaros, súlyos beilleszkedési, magatartás-szabályozási problémákkal küzdő gyermekemnek milyen fejlesztésre, sajátos nevelési igényének megfelelő oktatási "módszerekre" van szüksége. Az iskola, az oktatási rendszer nincs rájuk, SNI-sekre felkészülve. Normál iskolai keretek között biztosan nem.

A jelenlegi követelményrendszerben egy "normál" gyereknek sem könnyű a teljesítmény követelmény tekintetében helyt állnia, ez egy SNI-s számára lehetetlen.

Nem tudom, hogy az évfolyamok számának növelése vagy a tananyag csökkentése a megoldás. Egyet viszont tudok. Az én SNI-s (figyelemzavaros-hiperaktív) gyerekem az általános iskola 5. osztályában nem boldogul egyedül az órán az órai vázlat leírásával, a feladatok megoldásával (melynek oka a szakintézmény szerint a figyelem- és a magatartászavar). Folyamatos lemaradásban van, és ami tény, felső tagozatra már szinte behozhatatlan hiányosságokkal küzd.

Fejlesztés ide, egyéni haladási tempó oda, a gyerekem, aki még második osztályban gyönyörűen olvasott, mára csak mekeg-makog, a szövegértése tragikus. Alig tud valamit visszaadni abból, amit olvas. (Hozzáteszem, rendszeresen olvas, napi szinten, ifjúsági könyveket.) Finommotorikája fejletlen, ceruzafogása görcsös és merev. Írásképe kimeríti a rendezetlenség fogalmát a legmesszemenőbbekig. Mivel azonban betűt nem téveszt, minden betűt ismer és felismer, nem diszlexiás, de még csak nem is diszgráfiás. Matematika tantárgyból már felmentették a számolásos feladatok értékelése alól, nem tud összeadni, kivonni, szorozni, osztani és nem ismeri az analóg órát sem.
Legutóbb éppen azt kérték tőlem az iskolában, hogy mentessem fel az idegen nyelv osztályozása alól is. Az osztályban az ő kiejtése az egyik legtökéletesebb, és csípőből fordít. Írásban viszont csak kettes. (?)

Felső tagozatban már nincs tanító néni, aki ismer minden gyereket, aki felkarolja, aki alkalmazkodni tud a gyerekek igényeihez, mert esetleg minden órát ő tart meg és tud időt szakítani egy nehezebb tananyagra vagy van lehetősége egy-egy gyereknek elmagyarázni, ha nem érti az anyagot, vagy lassabban halad vele.


Felső tagozatban 45 perc az óra. Szigorúan. Aki lemarad, azon senki nem segít.


Korábban írtam már, hogy sajnos a napközi (nálunk legalábbis) csak gyerekfelügyeletet biztosít, a gyerekek többsége úgy jön haza, hogy írásbeli házi feladatát nem írja meg - nem kérik számon és nem is nyújtanak segítséget, ha elakad, ha nem érti. Szóbeli felkészülésről végképp nincs szó, az biztosan itthonra marad.

Mikor hazajön a gyerek az iskolából fél öt után, két lehetőség marad. Ha szerencsénk van, este kilencig elbírunk a házi feladatokkal és a szóbeli tanulni valóval, ha nincs szerencsénk, akkor "súlyozunk". A fontos tantárgyakra, az esetlegesen aktuális dolgozatokra készülünk, a többi marad. Pótlásra nem sok esély van. Hétvégén. Talán.


Az SNI-s gyerek, különösen, ha a jelenlegi oktatási rendszerben kell boldogulnia, elveszett.

Bár felmerül a kérdés, miért emelkedik drasztikusan az SNI-s gyerekek száma évről-évre? Nem lehet, hogy nem a gyerekek SNI-sek, hanem az oktatási rendszer defektes, de nagyon? nem lehet, hogy az SNI-s nem is az, csak itt felejtette őket egy rendszer, amely maga sem tudja hova rohan?

Nekem úgy tűnik, a vesztébe.


 

A fotók csak illusztrációk

2015 február 12. Kristóf Katalin

 
Kölöknet hozzászólások  
(93 hozzászólás) 
2017 március 20.
nagyerzsi1968
Krisfóf Katalin az én lányom most 12 éves, 5-es.Diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia. Matek értékelés slól felmentve! Egészen a 4.év végéig kínszenvedés volt a tanulás. Iskolaotthonos rendszerben, naponta, írásbeli és szóbeli házival jött haza, holott még a tanszert sem kellett volna naponta hazahozni. Mire megjött fáradt volt, az agya sem fogott míg kicsit sem arra már. A verseket ő már kezdetektől hallás után tanulta. Most 5-től már nincs iskolaotthon, napközibe meg nem engedtem. Minden tananyagot felmondok neki a telefonjára. Az írásbelivel is hamarabb végzünk. Nálunk bevált. Sajnos az iskola ahova járunk, pedig integrált, vagyis fogyatékos gyermekeket is fogadó iskola, mégsem tudja a számonkéréshez a szakvéleményben leírtakat biztosítani. Kevesebb feladat, vagy több idő, meg a szóbeli számonkérés. Mi a jövő tanévben vagyunk kiírva vizsgálatra, de nem tudom mi lesz az idegen nyelvvel. Megérti, elmondja, de nem tudja leírni. Ezért átlag 1-2 a jegyei. Tényleg csak az tudja aki benne van! Más szinte elképzelni sem tudja, mennyi küzdés és fájdalom van egy egy tananyag megtanulásában.
2016 október 28.
Mária
https://www.youtube.com/watch?v=xAE4E79FZ-E
2016 október 27.
Pitöné Marcsi
Sok kedves hasonló cipőben jàró anyuka ! Az én kislànyom 3.osztàlyban hasonló problémàkkal küzdött mi akkor arra az elhatàrozásra jutotunk nincs értelme kínozni így élelvittük magàn iskolàba (waldorf )És büszkén mondhatom hogy segítet!mindenkinek javasolni tudom hogy ha van lehetősége ilyenre tegye meg a lépést a gyermeke érdekében;)
2016 október 26.
Kristóf Katalin
Kedves Mindenki!
A cikket én írtam, másfél éve. Azóta folyamatosan nőnek, duzzadnak a problémáink, egyenes arányban az elvárásokkal. Most hetedikes a fiam, nem egyszer kellett hathatósan közbenjárnom, hogy megmentsem a bukástól.
Jelenlegi szakvéleménye szóbeli számonkérést javasol számára, melyet az iskola nem biztosít. Miért? Mert "a pedagógus nem vállalja". Mintha ez vállalás kérdése lenne...
Az idén köteleztek, hogy tanulószobás legyen a fiam, mert nem vállaltam felelősséget, hogy a házi feladatait elkészíti és a szóbeli anyagot megtanulja. Ezt azért nem vállaltam, mert a fiam legtöbbször nem tudja mi a házi feladat vagy a tanulnivaló. :( Most október második felére kiderült, hogy a gyerek legjobb jegye a hármas... rohamosan romlik a tanulmányi eredménye, mire hazajön a tanulószobáról, ki van facsarva. Az ígéret, hogy készen lesz a házi feladat, sajnos nem teljesül, segítséget sem kap azok elkészítéséhez. Hétfőn kivettem őt a tanulószobáról. Már nem érdekelnek holmi kötelezettségvállalások. Tovább kell tanulnunk. Ez a tét.
Új "eljárást" vezettem be. Mivel a gyerek nem vizuális típus, felolvasom a tananyagot, amit rögzít a telefonom hangrögzítője - ő ezt tetszés szerint annyiszor hallgatja meg, ahányszor szükséges. Mivel most kezdtük, ennek eredményéről még nem tudok beszámolni.
A véleményem nem változott, sőt! A fiam nem való normál osztályba, nem képes a normál osztállyal szemben támasztott elvárásokat teljesíteni. Nagyon nem. A környéken nincs neki való speciális iskola, költözésre sajnos nem gondolhatunk. Ez a negyedik általános iskola, ahova most jár, az újabb iskola váltás már nem válna hasznára nagy valószínűség szerint, ráadásul tapasztalataim szerint egyik sem képes hathatósan kezelni az SNI-s gyerek problémáit.
Kérem, aki nem nevelt SNI-s gyereket, ne ítélkezzen! Fogalma sincs mennyire nehéz.
2016 október 10.
Mária
Vajon a problémát felhozó , azt ismerő (elismerő) szülőkön , nevelőkön kívül az ILLETÉKESEK közül elolvasta-e már ezt valaki?
2016 január 22.
Mező ágnes
Te legalább akkora csoda vagy a szüleidnek, mint bárki más! Óvónő és gyógypedagógus vagyok. most megyek nyugdíjba, de soha nem adom föl a küldetésemet! Játék és játékosan tanulni, sokat nevetni: így tanulni!
2015 február 28.
Eszter
Waldorf iskola, otthoni oktatás vagy az ilyen gyermekek szüleinek összefogása szükséges ahhoz, hogy ennek megfelelö érdekképviselete legyen Magyarországon is. Ez így müködik nyugat európában és az USÁban is.
2015 február 27.
 
Ezek szerint Nekünk szerencsénk van, volt!!! MI megkapjuk az SNI-s nevelést, és nem is rosszul!!! Haladun!!!!
2015 február 22.
Elevenkém
Nem lehet a cikket megosztani!
Elsős ADHD kisfiamat magántanulói státuszba tanítom. Hónapok óta várjuk az SNI határozatott. Fejlesztések addig sehol, de lehet utánna sem . Egyedül nevelem sajnos nem áll modomban fizetős fejlesztésekre vinni. Iskolába rendszeresen bejár 2-3 órára heti 3 szor , így a közösség meg van. Kimagasló IQ-val, de a figyelme , és a társaihoz való viszonya ennél többet nem enged. Vagy ha hagynám a problémák nagyon nagyok lennének .
Olvastam a hozzászólásban hogy törvény szerint mivel jár nekik a fejlesztés .... Ezért ha van egy olyan csoport akik a harcot egy perbe gondolják, hogy megmozduljon valami jó lenne csatlakoznék!
2015 február 20.
Szülő
Mini! Végre valaki aki pedagógusként is elismeri ezt! Nem pedig rögtön a gyereket, szülőt szidod. És mint mondod az ÁTLAG gyereknek is sok, hát még az SNIsnek. Bizony, a kevesebb sokszor több (lenne).
2015 február 18.
Zita
Az SNI-s gyerekek speciális megsegítése (szakértő fejlesztése) törvényi kötelezettség. Az oktatás átszervezése során az SNI ellátás a Pedagógiai Szakszolgálatok utazó gyógypedagógiai hálózatának a feladata... lenne, de sajnos ez a hálózat nem állt fell. Így ezek a gyerekek országszerte nagy számban maradnak ellátás nélkül. Ez durva törvénysértés, és a gyerek alapvető jogát veszi semmibe. Szakértőtől tudom, hogy több milliós kártérítés jár ilyen esetben az elmaradt fejlesztések miatt. Javaslom, hogy mindenki, akit ilyen méltánytalanság ért menjen perre az állammal! Ez persze a gyerek elvesztegetett éveit már nem pótólhatja, de befolyásolhatja a jövőt! Érdekképviselet, civil kurázsi!

2015 február 18.
Mészáros Csilla
Az én fiam is SNI,most elsős,és már most bajunk van a tanulással,fogalmam sincs,hogy hogyan fogjuk így el végezni az iskolát,hordom ide.oda de sehol semmi konkrétat nem mondanak!!Tanulunk itthon is és mégis kezdünk lemaradni,heti két nap van integrált foglalkozás máskor meg az osztállyal tanulna,ha nem lennénk már most lemaradva!!!Nem tudom mi lesz így velünk!!!
2015 február 18.
modrill
http://www.koloknet.hu/kulonleges-gyerek/sni-s-gyerekek-a-waldorf-nem-csodafegyver/
2015 február 17.
Kati
Sziasztok.Mi most megyünk majd szeptembertől iskolába.Hiperaktív figyelemhiányos a fiam.Rengeteg fejlesztést kap(pszichológus,alapozó torna,óvodai fejlesztő),aminek szerencsére van is látszata.Olvastam itt az iskolaproblémátokat,egyik suli,amit Nekem is ajánlottak a Nev-tan -ban,a X.kerületi Éltes Mátyás iskola,sajnos egy olyan szülővel sikerült beszélnem,akinek a kisfia oda jár és nem igazán látja pozitívan a helyzetüket a felsősök láttán,így ezt Én elvetettem.A másik,ahol mostanság lesz nyílt nap,az a xI.KERÜLET Vadaskert általános iskola.Erről jókat hallottam,van internet oldaluk is,és meg is tekinthető az intézmény.Ide más problémával kűzködő gyerekek is járnak.Szerintem nézzétek meg.Sziasztok:Kati
2015 február 17.
titimimi
Igazán nem kötekedni akarok, mert amúgy a cikkel nincs baj, de olyan nem létezik, hogy "gyógypedagógiai szakszolgálat". Pedagógiai szakszolgálat van.
2015 február 17.
Mini
Nagyon egyet értek ezekkel a gondolatokkal.Sajnos tanárként is látjuk ezeket a problémákat ( sokan).
Kevesebb ( anyag),de alaposabban TÖBB lenne.
Az átlaggyerekeknek ez a tempó nagyon sok.
Kevesebb gyerek kellene osztályonként( vagy több csoportbontás)akkor több idő jutna mindenkire.
2015 február 17.
Szülő
Kedves fényház! Maximálisan egyetértek a leírtakkal és azzal hogy ha legalább a szülő trénelve van már léptünk előre. Igen, sokaknak fogalma sincs merre, hogyan, mit követelhet stb. Sajna sokszor szó szerint harcolni kell ezekért a gyerekekért. Azt hogy nem ad teljes megoldást úgy értettem, hogy bármit tesz az ember iskolán kívül, ellene hat ha az iskolában meg minden nap rúgnak egyet a gyerekbe, tehát nem a hasznosságát akartam kétségbe vonni.
2015 február 17.
fényház
Igen, elnézést, a cikket író szülőnek akartam üzenni.
Most viszont-ahogy olvasom a többi kommentet, kiegészíteném még egypár gondolattal. Húsz éve küzdök ezekért a gyerekekért, és próbálok mind nekik, mind a szüleiknek segítséget nyújtani, eddig számos sikerrel. Ezalatt az idő alatt fő problémának pont azt tartom, hogy nem mindegyik SNI-s gyereknek kellene fejlesztés, nem kellene, hogy fejlesztő pedagógus foglalkozzon vele, hiszen ha belegondolunk,s ahogy a cikkben szereplő Anyuka is írja, magas IQ-val rendelkezik a gyerek. Az ilyen gyerekek sokszor a felnőttet megszégyenítő módon adnak tanubizonyságot arról, hogy mennyire okosak, mennyire képesek más összefüggésekben gondolkodni. Akkor meg miért akarja mindenki fejleszteni őket? Tény, hogy ők valóban kilógnak a sorból (mint ahogy számtalan cikkemben le is írtam) vagyis jobb híján egy kategóriába sorolják azokkal, akiket valóban fejleszteni kellene főleg értelmi képességeik miatt. Persze nagyban hátráltatja a helyzetet, hogy nincs egységes felmérő teszt sem az IQ mérésre, sem arra nézve, hogy a hiperaktivitás állapot-e, vagy valaminek a következménye. Így aztán megyénként más-más besorolást kaphatnak akár. Azzal, hogy "diszesnek" kiáltanak ki sok értelmes, okos gyereket, azt gondolom értékeket veszítünk el. Figyelembe kellene venni, hogy egyre több az olyan gyerek, aki sokkal inkább a jobb agyféltekéjét használja. Ahhoz viszont, hogy a betűk jól rögzüljenek, mindkét agyfélteke együttes működésére van szükség, mert csak így nem lesz olvasási nehézséggel küzdő a gyerek.Vagyis az agyintegrációra az óvoda nagy csoportjában kellene nagyobb hangsúlyt fektetni. Sok szülő kénytelen ilyenkor felolvasni a gyereknek, hiszen egyenes arányú következmény lesz, hogy nem szeret olvasni, tanulni. Azt is tudomásul kellene venni, hogy agyunk 30 percig befogadó képes megfelelően. Ezzel szemben a tanórák 45 percesek, amiből, ha jól megfigyeljük az a 15 perc fegyelmezéssel telik. A hiperaktivitás számos esetben az érdektelenség következménye, s azé, hogy nincs a gyerek figyelme lekötve. Mielőtt sok pedagógus most kikelne magából, megjegyezném, hogy alapvetően abban látom a hibát, hogy magában a pedagógus képzésben nem szerepel, hogy hogyan is kell bánni, hogyan kell oktatni a mai gyerekeket, és sok esetben a szülő is felkészületlen, vagy nincs olyan közeg, fórum, ahol a szülői szereppel, vagy akár konkrét problémával kapcsolatban megoldást találjon. Sokszor nincs tisztában a jogaival, lehetőségeivel. Az tehát, hogy a szülő-pedagógus között ellentét, a felelősség egymásra hárítása folyik, abból ered, hogy mindkét közeg tehetetlen. Sok segítő, szakmáját kiválóan végző pedagógus van, de a központilag előírtakkal szemben ők sem tehetnek egyebet, minthogy igyekeznek a maguk módján segíteni, tanítani. (a nevelésre sajnos egyre kevesebb idő jut) Az, hogy elavult az oktatási rendszerünk, enyhe kifejezés. Sajnos az oktatás "fejlesztése" egyre rosszabb irányba halad. A gyerekeknek konkrét agyintegráló, stresszoldó, én-kép erősítő, energialevezető, egyéni tanulási technikára lenne szükségük. Nem kell messzire mennünk, a szomszédos Ausztriában már az óvodában előkészítik a gyerekeket, megtanítják ezeket a technikákat, s igyekeznek egyre több alternatív módszert alkalmazni mind az oktatásban, mind a nevelésben. Ennek hiányában marad nálunk a szomorú, de sajnos valós statisztika, miszerint minden 5.gyerek depressziós! Ha tehát hivatalosan nincs megoldás, marad a szülő, akit fel kell arra készíteni, hogy megvédje, és ne hagyja elveszni saját gyerekét, s hogy megtanulja, hogyan lehet más eszközökkel könnyebbé tenni a tanulást, s a mindennapokat. Így hát kedves "szülő" hozzászóló lehet, hogy nem ad teljes megoldást az, amit kínáltam, de segítséget, előrelépést biztosan. S azt gondolom ez a lényeg. Hozzáteszem, ez az én tapasztalatom, és nem azért írtam, hogy bármelyik közeget szidjam. Csak mélységesen egyetértek, és tapasztalatommal megerősítem a cikk íróját.
2015 február 16.
Szülő
Bocsánat, lehet nem nekem szólt hanem a cikk írójának?
2015 február 16.
Szülő
Kedves Fényház, köszi de mi már megtaláltuk a megoldást. Hozzászólásaimmal azt próbáltam megerősíteni mennyire egyetértek a cikk írójával és mennyire rossznak tartom a közoktatást, még 'normális' gyereknek is, nemhogy SNIs-nek.
Az Önök terápiája biztos segíthet, azonban azt gondolom, hogy önmagában nem, kell hozzá együttműködő iskola, pedagógus is.
2015 február 16.
fenyhaz
A cikkben szereplő szülő problémájával keressen meg a fenyhaz@gmail.com e-mail címen. A Szepes Mária Fényháza program az ilyen gyermekeknek és szüleiknek szól.
2015 február 16.
Szülő
Nézem a linket a jelentkezéshez, de nem működik. gondolom ott kellene csatlakozni, a kis zöld + jelre kattintva.
2015 február 16.
Szülő
Szerk! Biztosan hasznos lenne.
2015 február 16.
modrill
Létrehoztunk egy csoportot az Anyatanyán, a klasszikus fórumkeretek között talán könnyebb eszmét cserélni, továbbá elkezdtük egy klubdélután-szerűség szervezését is, ahova meghívnánk a témával nap mint nap találkozó szakembereket és szülőket egyaránt.
A csoport: http://www.anyatanya.hu/editinclude.php?id=1947&type=1&page=viewgroup.php&css=editpopup
2015 február 16.
aszerk.
A Kölöknet szívesen segít egyfajta klub vagy párbeszédet segítő felület létrehozásában!
2015 február 15.
Szülő
Ági!
Az hogy nem volt mai értelemben vett SNIs gyerek az ebben a formában biztos nem igaz, mint itt már valaki megjegyezte, csak a fogalom nem volt ismert meg a probléma maga és azok a gyerekek lettek a bukdácsolók, meg elkerültek kisegítő iskolába.Az biztos, hogy a lassúbb tempó, szótagoló olvasás (sokáig, nem pár oldal erejéig) az enyhébb eseteknek hagyott időt a felzárkózásra.
Amit itt felvetsz, gyerekotthon, az tovább bonyolítja a dolgot és némiképp el kell választani a cikkben taglalt problémától. Ott már valóban bejön a szociális háttér kérdése is, és ez ha SNI-vel kombinálódik persze még nehezebbé teszi a helyzetet. Nem kell azonban lemondani a hátrányos helyzetű gyerekekről sem, van Borsodban valahol egy iskola, ahová szinte csak ilyen gyerekek járnak, egy teljesen megreformált módszerrel nagyon jó eredményeket érnek el,és nem olyan rég lehetett olvasni egy pécsi külvárosi iskoláról, amit már majdnem becsuktak, mikor jött egy igazgató egész más szemlélettel és mindent megváltoztatott.
2015 február 15.
Szülő
Bocsánat, javítás: 'hogy a két tábor és szülő nem tud konszenzusra jutni. 'Helyesen: Hogy a két tábor, szülő és tanár...
2015 február 15.
Ági
Az én korosztályomban még maga a fogalom is ismeretlen volt hogy SNI. Mindenki tudott írni-olvasni-számolni és első félévekor én már a Bambit olvastam...napközi volt 5h-ig és ott mindent megcsináltunk amit lemaradt vagy nem értette valaki rendesen...de volt idő kézműves szakkörökre is.Ok,a Fazekasba jártam, sokmindent csináltam az életben de most 5 éve mint gyógyped asszissztens dolgozom, gyerekotthonban. Elrettentő hogy a 4.-es gyerek szinte analfabéta...de amíg az asszisztensek dolga délután az etetés meg takarítás és mosás stbstb, tehát jobbára a fizikai munka, és a házimunka, addig nincs idő ezekre a segítségekre, a nevelőt pedig nem is látjuk de a gyerekek sem. Pedig ez lenne a dolguk leginkább mert az asszisztens nem tanár ... de az évi 50 nap szabadság az jól jön a nevelőknek. Valószínűleg maga a rendszer hibás de nagyon. A mi napközis tanárunk alsóban minden tantárgyból ok volt segítség szinten.Néha mentem kissebb gyerekekért felzárkózattó speciális iskolába és elhűltem látva azt hogy a napközi ma abból áll, hogy 40 kisgyerek ordítva tombol valami ügyeleti rendszerben, egy igen fiatal férfi vagy egy megfáradt idősebb 60-as hölgy pedig már csak a túlésére játszik. Egyik sem tanár volt, ám esélyes a hitoktatótól a bármiig...40 kisgyerekre kéne vigyázni egyedül, ha tanár ha nem ez kezelhetetlen...
2015 február 15.
Szülő
Kedves Sophie!
Természetesen joga van bárkinek véleményt nyilvánítani, neked és és nekem is. Ez az óriási baj, hogy a két tábor és szülő nem tud konszenzusra jutni. Többnyire..Mint mondottam tisztelet azoknak a pedagógusoknak akik tényleg tesznek ezekért a gyerekekért a közoktatásban is és eredményt is tudnak elérni. De nagyon kevés erre a példa. Vajon miért van, hogy itt egyetlen olyan szülői hozzászólás sincs, hogy igen, az én gyerekem is SNI-s és szuperül kezelik az iskolában (itt a közoktatási intézményekre gondolok), fejlődik? A vért izzadás sajna nem egyenlő az elfogadással és hatékonysággal. Én ezt a különbséget kiválóan látom, miután a gyerekem olyan pedagógusok kezébe került, akik értik a problémát és nem bélyegzik meg a gyereket azzal, hogy mert nem is akar, hanem mögé látnak, hogy vajon látszólag miért nem akar? És hosszú-hosszú türelmes munkával áttörik a falat, amit azok a kudarcok építettek, amit a gyerek éveken át átélt.
2015 február 15.
Dr. Gyarmathy Éva
Kedves Mindenki,

Szeretettel meghívunk az ingyenes Literacy Portál bemutatására: http://www.diszlexia.hu/LITERACY_FinalWorkshopBudapest.pdf. A műhely során a befogadó szemlélet lesz a vezérfonal. Különböző területeken dolgozó szakemberek és érintettek találkoznak és együtt keressük a lehetőségeket.
2015 február 14.
Virgo
Nem olvastam el minden hozzászólást… A jelenlegi oktatás csapnivaló. A gyerekeknek olyan mennyiségű tudásanyagot akarnak tanítani, amit nem bírnak feldolgozni. Az idősebb korosztály emlékszik arra, hogy lassan tanultuk a betűket, hogy rögzüljön, kezdetben szótagolva olvastunk, és ha már az tökéletesen ment, akkor lehetett folyamatosan olvasni, ami NEM az első év karácsonya volt - meglepetésképpen Anyunak, meg Apunak, hanem majd második félév körül. Addigra viszont mindenki biztosan ismerte a betűket, nem keverte, biztosan tudott olvasni, még ha esetleg lassabban is, mint a többi, mert éppen nem volt zseni.
Akinek nem ment elsőben az olvasás, írás, számolás, gond nélkül évet ismételtettek vele, és ettől nem sérült a lelkivilága, csak több ideje volt rögzíteni a tudást, és ember lett belőle, tanult, szakmája lett, érettségizett.
Most, az a gyerek, aki elsőben lemarad, hiányosan tudja megtanulni az anyagot, egy életre el lesz meszelve, mert azt a tudást már soha nem fogja tudni bepótolni. Minden szülő, akinek mostanában elsős volt a gyereke, tudja, hogy attól retteg mindenki, hogy nehogy beteg legyen a gyerek, mert egy hét alatt kimarad két betű, így naponta mennek a tanító-nénihez, hogy mit tanulnak, hogy otthon a beteg gyerekkel pótolják.
Ha átgondolja valaki, hogy egy 6 éves gyereknek, aki elkezdi az iskolát, 4, azaz négy!!! hónap alatt meg kell tanulni írni a betűket, összeolvasni a szavakat, mondatokban olvasni (úgy, hogy értse is meg, hogy mit olvas), ez mellett tanuljon számolni, nyilván azokat is meg kell tanulni leírni, összeadni, kivonni, és még ez mellett más tantárgyak is vannak.
Aki tanult már nyelvet, mit gondol arról, hogy 4 hónap alatt meg lehet tanulni, írni olvasni????
„Tanibácsi” hozzászólása pontosan leírja a problémát! A régen jól működő dolgokat megváltoztatják, mert mindig jön valami okos ember, aki azt hiszi, hogy megváltja a világot, és ennek sajnos a gyermekeink isszák meg a levét. Nem feltétlenül DISZ-es, SNI-s, BTM-s a gyerek, egyszerűen csak több idő kellene neki arra, hogy rögzüljenek a tanítottak. A 30 fős osztálylétszám helyett szerencsésebb lenne max. 20 fő, de a 15 még jobb lenne alsó osztályokban, hogy a tanítónéni-bácsi tudjon foglalkozni minden gyerekkel, ha kell, akkor egyesével.
És nézzen magába minden pedagógus, hányszor volt már olyan, hogy egy gyereket inkább átengedtek év végén, csak hogy „szabaduljanak már tőle”! Lehet, hogy csak foglalkozni kellett volna a gyerekkel, mert csak azért volt kezelhetetlen, mert halálra unta magát, mert nem tudott olvasni, és unalmában csinálta a fesztivált.
Vannak valóban problémás gyerekek, de sokkal kevesebb, mint akikre rásütik az SNI-bélyeget.
Lehet köpködni – fújolni… iskolában dolgozom (nem pedagógusként), azt látom, hogy valóban elhivatott pedagógus alig van (tisztelet a kivételnek!); csak tanár (akit a június-július-augusztus motivál – és nem a gyerekkel való foglalkozás), akik az utolsó alig-megtartott óra után térdelőrajttal indulnak haza, és a legkisebb problémájuk is nagyobb annál, hogy foglalkozzanak egy kicsit is a gyerekekkel.
Súlyos gondok vannak, az oktatáspolitika terén és a pedagógusok-tanárok terén is…
Az integráció az egyik legnagyobb hiba, ezt már annak idején Hofi is megmondta, mikor a lipicai lovakról mesélt, a gyenge kancákhoz elvitték a szuper csődöröket… itt is lett egy csomó közepes csikó, meg ott is lett egy csomó közepes csikó…
A gondolataimat véleményként írtam le, és nem vitaindítónak…
2015 február 14.
Sophie
Kedves Szülő!

Engem nem kell kioktatni!!!! Fejlesztéseket végzek, a másik,hogy Te mint szülő a pedagógust szidod! De nagyon nincsen igazad mert nem látod,hogy éppen vért izzadok az SNI-s gyermekkel, meg az integráltan tanuló tanulásban akadályozott gyermekkel! Tehát manapság ha SNI-s lesz a gyerek,annak oka van! Az meg, hogy itt olyan szülő szól hozzá a cikkhez,aki foglalkozik a gyerekével, az engem ne szidjon, a véleményemet meg leírhatom! Úgy tudom szabad ORSZÁGBAN élünk!
2015 február 14.
Döme
Szerintem többről van szó,nagyobb bajról,mint az oktatási rendszer "defektje".Nyilván óriási probléma,hogy az autista gyerekem 27 fős osztályba jár,hiszen így esélye sincs kicsivel több figyelmet kapni,és ezért még a tanítónőket sem hibáztathatom.De ami engem sokkal jobban zavar,a "sorból kilógók" társadalom általi megbélyegzése,az elfogadás,tolerancia és az empátia hiánya.És amikor nyilvánosságra kerül egy közvélemény-kutatás eredménye,hogy a magyar emberek 70%-a elutasítja a bevándorlást,összeszorul a gyomrom.Mert úgy utasítanak el valamit,hogy nem is ismerik,gyakorlatilag nincs bevándorló az országban.Ilyen gondolkodású társadalomban mi vár a gyerekemre?Teljesen kilátástalannak látom a helyzetet,mert ezt a hozzáállást nincs az a törvény,nincs az a rendszer,ami belátható időn belül megváltoztathatná........
2015 február 14.
SM
Talán a cikk utolsó 5 sorában benne van a lényeg.
2015 február 14.
Erika
Az én 11 éves lányom is SNI-is 4.-es. Matekból és magyarból a másodikas anyagot veszi és nem is fognak vele végezni az év végére. Ő se ismeri az órát és a pénzt se. Idő érzéke sincs sajnos. Lelkileg is ott tartunk, hogy pszihologushoz kell járnunk. Őt is újból felülvizsgálják mert a felső tagozatban se fog boldogulni. MIT LEHET ILYEN ESETBEN TENNI EGY SZÜLŐNEK? Félek bejáratni másik iskolába mert szerintem nem fog tudni közlekedni se.
2015 február 14.
Viki
Negyedikes, tíz éves lánykám diszlexiás és diszgráfiás,és megkésett, eltérő mozgásfejlődésű. Ő csak " nevtanos", de évek óta tapasztaljuk mi is a többi hozzászóló által vázolt "magyar valóságot". Iskolaváltás után találunk rá a mostani sulijára, ami szintén normál általános iskola,de elfogadóbb. A tanító nénivel mindent megbeszélhetünk, igyekszik a szakértői véleményben foglaltakat figyelembe venni, de sokszor elfelejti, hogy problémája van a lányomnak.Teszi mindezt azért, mert szerinte a kislány olyan okos. A szakvélemény szerint korosztályát jóval meghaladó értelmi képességű,és bár a vizsgálatok alapján diszes, eddig nagyon jól kompenzál, akar, küzd, így kitünő tanuló,de szorong, frusztrált.
Igen, a kislányom is kívülről fújta az olvasmányokat, eleinte még a számára nehézkes szó helyett is keresett a szövegkörnyezetbe beleillő szót. Mindamellett a tempója kifejezetten lassú, állandóan fut a feladatok után,otthon javít, pótol, befejez, órákat tölt suli után ezekkel.Tanulni együtt tanulunk, felolvasom,felveszem neki a memoritereket, nyüstöljük egymást. Okos,szorgalmas, érdeklődő, de egyre jobban fárad, egyre többször esik szét, gyakori a hiszti. A felső tagozattòl előre retteg. Most esedékes a felülvizsgálat, de a fejlesztő pedagógus szerint túl jó képességű, lehet,hogy le se vizsgálják, nagyon sok a vizsgálatra váró gyerek. Majd elboldogul valahogy, ha meg gond lesz, visszamehetünk, az előző papírok úgyis meglesznek a szakszolgálatnál. Továbbá jótanácsként megkaptam azt is, hogy verjel ki a balhét a felsős tanároknál, ha a kislánynak nem nézik el a handicapet.Utálatos a hozzáállásuk, miért nézzem tétlenül,a szakvélemény hiányában normál besorolás alá kerülő gyermekem majdani mélyrepülését? Amennyiben nem kerül sor a felülvizsgálatára, alternatív iskolák között kell keresgélnünk

2015 február 14.
Helmeczi Gábor Istvánné
az én fiammal is ilyen gondokvannak ,ő-most 13-éves most negyedikes ,és még ráadásul diszgráfiáis. S én tudom hogy milyen sokat kell velük foglalkozni.

mert én első osztálytol tanulok ittholvele, snagyon nehéz.
2015 február 14.
Nagymama
Kedves Szülők! Kitartást kívánok mindenkinek. Nagylányommal végig vettem az általános iskolát, a gimnáziumot. Jelenleg egyetemista, férjem szerint elvégzem vele együtt. Szerencsés ember vagyok, mert a gyerekem szorgalmas és maximalista. Sokszor kell támogatni, de büszke vagyok rá! Másik lányom kisfia nagycsoportos, már előjelei vannak, hogy az iskolát akadályokkal fogja venni. Mivel én nevelem, ezért próbálok felkészülten nézni a nehézségek elé. Tudom, hogy kisfiú, talán nem lesz olyan szorgalmas, mint a lányom volt, de kihozzuk amit csak tudunk, lehet egy kis srácból. Mindenkinek nagyon sok sikerélményt kívánok.
2015 február 14.
Laszlo
Kedves Brigi, nagyon jól érzed a lényeget..."A mai Magyarország èppen azon van hogy lebutítsa a következő generàciót mert csak rajtuk tudnak majd uralkodni." Ez sajnos nem csak Mo-ra vonatkozik, hanem egy világméretű "mozgalom"...Ne hagyjátok magatokat!
2015 február 13.
Brigi
Nálunk az óvodàban jelezték,hogy lehet,hogy a fiam hiperaktív vigyem el vizsgálatra,megtettem.Azt mondták majd ha betölti a 8-at vigyem vissza.Megtettem,persze családsegítőbe hordtam,pszihológushoz mindent kipróbàltunk.Majd 10 éves lorába elmàllt egy idióta gyermekpszihológus,hogy gyógyszer kell a gyereknek ami kisüti az agyàt addig amíg az islolában van akkor ott legalàbb nem lesz magatartásprobléma.Nem tettem meg.A tapasztalatom viszont az lett,hogy az iskolában drága pedagógusok lehülyézték a fiamat nem túl sokat foglalkoztak az SNI-is gyerekemmel.Annál többet az egyedül is boldoguló gyerekekkel.Matek,idegennyelv,nyelvtan-helyesírás felmentés.Itthon fizetett matek tanár meg ami az erőnkből és időnkböl telik.Most 17 éves Szakképzőbe jàr.kamasz még nehezebb mint idáig bàrmikor.Soha nem növik ki csak megtanulnak viselmedni a felnőttek világában.A rendszer a rossz!Nem több fizetès kell a pedagógusoknak hanem több kellene hogy legyen idő a lemaradt gyerekekre.A mai Magyarország èppen azon van hogy lebutítsa a következő generàciót mert csak rajtuk tudnak majd uralkodni.
2015 február 13.
zsomborka
Koncentráció és figyelemzavaros gyermek szülőjeként mindenkinek azt tanácsolom ne adja fel csak azért mert a rendszer kivetné magából a gyerekeinket. Szerintem mi szülők csak annyit szeretnénk, ha a gyerekünk egy elfogadó környezetbe kerülne, ahol a tanárral karöltve és egymást kiegészítve dolgoznánk a gyerekünk jövőjéért. Nem várom el azt sem, hogy a pedagógus mindent elnézzem e gyerekemnek a diagnózisa miatt, de ha probléma megoldásról van szó ne feledjük el a fő problémát. Én személy szerint rengeteget fejlesztettem magam azért, hogy tudjam honnan indultunk a gyerekemmel és hova szeretnénk jutni és ehhez hosszú és fáradtságos út vezetett. Először azzal áltattak a szakemberek majd kinövi, mire elhittem, hogy ki fogja nőni addigra azzal szembesítettek, hogy ezt bizony már sosem növi ki. Az utolsó hideg zuhanyt 1,5 éve kaptam, akkor már nem hittem nekik és azt mondtam biztosan kinövi csak ők sem tudják, mert 10 évi küzdelem után valamivel biztatnom kellett magam. 4 hónappal ezelőtt óriásit fejlődött az én elsőszülött 11 éves gyerekem. Ezután a szakemberek megerősítettek benne szinte maradéktalanul ki fogja nőni. Borzasztó nehéz volt ez a 10 év, de szerencsére a férjem maximálisan támogatott és már túl tettük magunkat mások negatív beszólásain. Aki utána számol igen 1,5 éves kora óta tudom a gyerekem más mint az átlag, és ekkor kezdődtek a gondok, de a gyerekorvos és védőnő megnyugtatott minden rendben. Így telt el 2 év, amíg szenvedtünk ő azért mert kirekesztették, engem pedig rossz szülőnek neveztek. Nem titok a bennem felgyülemlett feszültséget sok sírással oldottam. Az én gyerekem soha nem fog beállni az átlag gyerekek sorába, mert nem tud és nem is tudja mi az. Viszont sok barátja van mert okos, elvont gondolkodású és egy kedves szeretetre éhes gyermek, akivel nap mint nap küzdünk azért, hogy ne okozzon gondot a koncentráció zavar. A koncentráció zavar leküzdésére sokféle játékos fejlesztő módszer van, találjunk rá arra amit a gyerekünkre szabhatunk. Viszont ehhez nekünk szülőknek okosabbnak kell lennünk a szakembereknél hiszen rajtunk kívül senki nem ismerheti jobban a csemeténket. Ha a végső megoldás az otthon tanulás válasszuk azt.
2015 február 13.
Szülő
"Az SNI-s gyerekekkel nálunk is gyógypedagógus foglalkozik heti több órában, dolgozat írásnál használhatnak segédeszközt, ill. kevesebb feladatot kapnak.."

Ez a jobb helyzet, ahol így van, azonban nem elég ha gyógypedagógus foglalkozik velük heti több órában. Szükséges a pedagógussal való együttműködés, illetve a differenciálás. Lehet, hogy van akin a segédeszköz segít, de van akinek másfajta támogatás szükséges. Emellett szeretném hangsúlyozni, hogy SNIs és SNIs között súlyosság tekintetében is nagy különbségek vannak. Egy izolált enyhébb diszleksziát még nagyobb eséllyel tud kezelni egy jó hozzáállású iskola/tanár, de egy kombináltabb esetet a tapasztalatok szerint kevésbé, mint ezt a sok hozzászólás is bizonyítja.
2015 február 13.
andi
Az SNI-s gyerekekkel nálunk is gyógypedagógus foglalkozik heti több órában, dolgozat írásnál használhatnak segédeszközt, ill. kevesebb feladatot kapnak..
2015 február 13.
Szülő
Ági! Ismétlem, NEM kapják meg a gyerekek a szükséges fejlesztést, hozzáállást stb.!Tisztelet a kivételnek ahol igen, de a legtöbb helyen nem. Papíron lefedik, ez így volt velünk is, miközben a fejünkhöz vágták, hogy nem tehetik ki a gyereket mert kötelezve vannak az integrált oktatásra, de a hátuk közepébe sem kívánják és nincsenek is felkészülve rá.
A cukorbeteg rossz példa, annak nem mondják, hogy hülye vagy és te tehetsz róla hogy beteg lettél, meg a szülőjének sem, hogy ez miattad van. Itt arra panaszkodnak a szülők, hogy minden erőfeszítésük ellenére ezerszer megkapják, hogy miattuk van, meg a gyerekek önértékelése is katasztrofális lesz hamar.
Igen, én meg tudtam oldani, hogy megkerestem a megfelelő helyet, de óriási erőfeszítésekbe került. Sokaknak esélye sincs rá, hogy a közelükben találjanak speciális iskolát.És át tudom érezni a helyzetüket, a tehetetlen dühöt.
Akar vagy nem akar? Eleinte akar. Aztán elhitetik vele, hogy hülye, onnantól nem akar. Az enyém mikor az új suliba került, nem akart semmit csinálni, mert azt mondta úgy sem tudom, mert hülye vagyok.Jó sokáig tartott mire ezen túllépett.
Én nem azt mondtam, hogy a rajz és ének nem jó, csak úgy nem ahogy a közoktatásban csinálják! Ének órán közös éneklés, zenélés helyett felmérő van, meg jegyek, és megalázó 'felelés', állj ki énekelj egyedül. Rajzból konkrét példa, mikor azért kapott rossz jegyet a gyerek mert nem olyanra színezett valamit, ahogy a tanár mondta. Kiölik a kreativitást. Én igenis pártolom a készségtárgyakat, sőt ahová az enyémek járnak van bőven, de nincs osztályozás, stresszelés, kiélhetik magukat. Matekból épp a boltot hoztam, ez jutott eszembe, hozhattam volna a burkolót is akinek ki kell számolni mennyi ragasztó kell. De hagyjuk már, hogy minden amit matekból az általános iskola tanít az kell az életben. Hányan tudják a felnőttek közül megoldani a gimnáziumi felvételit? Nem sokan mégis tök jól boldogulnak és ha éppen nem építészek soha nem fognak dőlésszöget számolni. Majd aki az lesz az megtanulja.
Jó, akkor nem jövök híres emberekke, ellenben ismerek több olyan gyereket is, akit kilökött magából a közoktatás, majd megfelelő helyre kerülve magára talált, egyetemre, főiskolára ment.
És megint vissza. 'Jó jegyekkel jutalmaznak'. Ez a baj, hogy csak jegyekben mérjük a jutalmazást. Ismétlem ez egy standard, valaki által kitalált mérce. Nagyon kevesen tudják úgy használni, hogy pl. egy SNIs gyereknél az akaratot és a magához való fejlődést értékelik. Ehelyett a gyerek érdeklődését kellene felkelteni, a belső motivációt a tudás megszerzésére.
2015 február 13.
zsomborka
Koncentráció és figyelemzavaros gyermek szülőjeként mindenkinek azt tanácsolom ne adja fel csak azért mert a rendszer kivetné magából a gyerekeinket. Szerintem mi szülők csak annyit szeretnénk, ha a gyerekünk egy elfogadó környezetbe kerülne, ahol a tanárral karöltve és egymást kiegészítve dolgoznánk a gyerekünk jövőjéért. Nem várom el azt sem, hogy a pedagógus mindent elnézzem e gyerekemnek a diagnózisa miatt, de ha probléma megoldásról van szó ne feledjük el a fő problémát. Én személy szerint rengeteget fejlesztettem magam azért, hogy tudjam honnan indultunk a gyerekemmel és hova szeretnénk jutni és ehhez hosszú és fáradtságos út vezetett. Először azzal áltattak a szakemberek majd kinövi, mire elhittem, hogy ki fogja nőni addigra azzal szembesítettek, hogy ezt bizony már sosem növi ki. Az utolsó hideg zuhanyt 1,5 éve kaptam, akkor már nem hittem nekik és azt mondtam biztosan kinövi csak ők sem tudják, mert 10 évi küzdelem után valamivel biztatnom kellett magam. 4 hónappal ezelőtt óriásit fejlődött az én elsőszülött 11 éves gyerekem. Ezután a szakemberek megerősítettek benne szinte maradéktalanul ki fogja nőni. Borzasztó nehéz volt ez a 10 év, de szerencsére a férjem maximálisan támogatott és már túl tettük magunkat mások negatív beszólásain. Aki utána számol igen 1,5 éves kora óta tudom a gyerekem más mint az átlag, és ekkor kezdődtek a gondok, de a gyerekorvos és védőnő megnyugtatott minden rendben. Így telt el 2 év, amíg szenvedtünk ő azért mert kirekesztették, engem pedig rossz szülőnek neveztek. Nem titok a bennem felgyülemlett feszültséget sok sírással oldottam. Az én gyerekem soha nem fog beállni az átlag gyerekek sorába, mert nem tud és nem is tudja mi az. Viszont sok barátja van mert okos, elvont gondolkodású és egy kedves szeretetre éhes gyermek, akivel nap mint nap küzdünk azért, hogy ne okozzon gondot a koncentráció zavar. A koncentráció zavar leküzdésére sokféle játékos fejlesztő módszer van, találjunk rá arra amit a gyerekünkre szabhatunk. Viszont ehhez nekünk szülőknek okosabbnak kell lennünk a szakembereknél hiszen rajtunk kívül senki nem ismerheti jobban a csemeténket. Ha a végső megoldás az otthon tanulás válasszuk azt.
2015 február 13.
Aggódó any
Nekem két snis gyernekem van. Az egyik iskolâs (aktivitàs és figyelem zavar) szerencsère nagyon jó képességű így jól kompenzàl. Na de nem tudom meddig lesz erre ereje. De az tény hogy sajnos túl sok iskola ped.programjàban van hogy fogad snis- gyereket. Személyes tapasztalat hogy egy gyerek valamiben kiemelkedő azt az iskola megpróbàlja kiaknàzni. De ha màr nyújtani kell valamit pl- mennyiségi minőségi diferenciàlàs, dolgozatnàl több idő!! Azt a 4 év alatt egyszet sem tartottàk be. Mondvàn nincs rà lehetőségük!!! Okos ez a gyerek!! Törekedjen!! Gyógyszett szed azért hogy figyelni tudjon óràn. Nagyon jól működik vele. Mégsem adjàk be neki pedig még első oszt.megigérték hogy beadjàk. Volt pedagógus aki beatta. A mostani nem teszi. Persze nagyon sok minden nem pénz hanem pedagógus függő!! Nem minden pedagógus ilyen, de valljuk be nagyon kevés aki pozitívan próbàl ezekhez a gyerekekhez hozzà àllni. Az sni pedig sajnos megpecsétel.(pedig segíteni hivatott)
De ebben a szabàlyozatlan ellenőrizhetetlen oktatàsban csak egy valami veszik el!!! A gyerek!! És a lemaradàst, lelki sérüléseket nehéz orvosolni!!!!
2015 február 13.
Zsóka
Végigjártam a fiammal SNI ( súlyos figyelemzavaros értékelés ) - szerintem még enyhe autisztikus tünetek is, bár erről nincs orvosi vélemény. - Neki viszont az IQ is alacsony, Diszgráfiás, diszlexiás . Angol nyelv alól felmentést kellett kérnem, mert hiába volt szóba jó, írásban nulla. ( meg lettem fenyegetve, ha nem teszem meg, megbuktatják ) Nem lehetett volna a felmentés, ezzel középiskolában szembesültem. Tortúra mire valahogyan a hivatalos felmentés is lehetséges lett. Elsőbe Ritalint is kapott, az alig 20 kilós gyerek másfél szemet. 3 hónapig adtam. Foglalkozott vele az általános iskolában gyógypedagógus ( angol óra helyett ) Tehetetlen voltam. Ez a fíú mégis elérte azt, hogy hagyományos osztályban - 35 fős jó gimnáziumban - leérettségizett. Főiskola már nem jött össze, de OKJ képzés igen. Ma már a nyáron 23 éves lesz. Ennyit ezekről a gyerekekről. Hihetetlen hogy mekkora tudás van bennük, és mi mindenre képesek.
2015 február 13.
gyógypedagógus
Hiperaktív és magatartászavaros gyerekekkel foglalkozó iskola: X.kerületi Éltes Mátyás Általános Iskola és Kollégium!
2015 február 13.
Ági
Kedves szülő!
Szövegértési gyakorlat? Azt hiszem nem vagyok híján ennek a képességnek. Azt írod mennyit foglalkoznak a szülők ezekkel a gyerekekkel, de nincs megoldás, mert csak beléjük rúgnak... Nagyon durva példa, de ezek szerint minden cukorbetegbe belerúgnak, mert csak azt hallani, hogy oda kell figyelni már gyermekkorban a táplálkozásra, és ha valamilyen oknál fogva mégis kialakul a diabétesz, akkor étrendet írnak elő és inzulinadagot??
Én arról írtam, hogy igenis van segítség, és igenis megkapják a szülők! De ha már nem bírják a strapát, akkor könnyebb különböző fórumokon kiadnia dühüket és rendszert, meg az iskolát szapulni, holott igenis gyakran több segítséget kapnak, mint azok a gyerekek, akiket lehetne külföldre küldeni a megmérettetésekre. Csak ők sajnos vannak olyan hátrányos helyzetben, hogy az fejlesztendő gyerekek miatt már nem jut lehetőség az ő képzésükre, aztán jön ismét a panasz, hogy milyen csúnyán szerepelünk nemzetközi szinten! Hát tessék itt a válasz, ezért!!
Senki ne értse félre! Nagyon is sajnálom, ha valakinek SNI-s... gyereke van. De a gyereke mindig mindenki a szíve csücske (és ez így van jól), de attól még észre kell venni, hogy nem mindig sz iskolában, vagy a rendszerben van a hiba.
Sok hiba van benn?? HÁT PERSZE! Mint ahogyan mindenben, de nem az a megoldás, hogy ülünk a babárjainkon és fejlesztőről fejlesztőre küldjük a gyereket, hanem ahogyan te is tetted; keresni a gyerekemnek egy megfelelő iskolát, ha nem vagyok elégedett a mostanival.
Továbbra is fenntartom, hogy a készségtárgyak a legmegfelelőbb érzelemkifejező eszközök!!! Nem kell ahhoz, sem Mozartnak, sem Van Gogh-nak lenni ahhoz, hogy rajzainkban, énekünkben érzelmeket fejezzünk ki. Vagy te talán teljesen melankolikus dalokat énekelsz, ha jó a kedved?
Nem tudom, hogy miért gondolja mindenki, hogy csak bevásárlásnál kell matematikát használni?? Szerinted egy építésznek nem kell kiszámolni dőlésszögeket, egy péknek nem kell ismernie az arányosságokat?? Prímtényezős felbontásról és gyökvonásról írtál. Az első arra való, hogy megkönnyítse a fejszámolást, a másodiknak pedig igen nagy hasznát vették annak idején édesanyámék, amikor a fatelepen, betanított munkásként!! anyagmérésen dolgoztak.
Nem érdemes a híres emberekkel sem dobálózni, mert egyiküket sem a képességeik, hanem a magaviseletük miatt tanácsolták el. Örök tévhit marad, hogy Einsteint megbuktatták matematikából. A tanára nagyon jó véleménnyel volt a képességeiről, csak a kezelhetőségével voltak problémái.
Kérdésedre válaszolva, igen, nap mint nap találkozom SNI-s gyerekkel. Nap, mint nap tanítom őket matematikából, és nap mint nap észreveszem, hogy amelyik gyerek akar, az igenis képes az SNI-je, BTM-e ellenére 4-es jegyeket szerezni. Azt is látom viszont, hogy amelyik gyerek nem akar, unja a fejlesztéseket, és nem kér a segítségből, az nem akar dolgozni az órán sem, így nem tud értékelhető számonkérést sem teljesíteni (sem szóban, sem írásban)
Elég szomorúnak tartom, hogy szerinted az iskolában csak logika és a memória számít. Elismerem, hogy a két legfontosabb dolog. De ha a memóriát nem csak magolásra használjuk, hanem az összefüggések megjegyzésére, akkor már nyert ügyünk van, amit általában jó jegyekkel díjaznak a kollégák. A tananyag olyan amilyen. Nem fog változni, csak a tanításának módszerei változnak folyamatosan, amihez tényleg próbálunk minél gyorsabban alkalmazkodni. De meg kell látni az is, hogy ha elkezdünk egyre gyakrabban interaktív táblával tanítani, akkor jönnek ismét a szülők, hogy a gyerek írásképe borzasztó, görcsösen fogja a ceruzát... HÁT PERSZE, HA EGYSZER NEM HASZNÁLJA ELEGET!!! De ha meg nem használunk ilyen táblát, akkor megbélyegeznek minket, hogy milyen őskövület minden tanár, nem bírnak haladni a korral stb.
Én nem kérek mást, csak azt, hogy mielőtt elkezdünk mindenhol panaszkodni az iskolákra és a tanárokra, próbáljuk meg meglátni a dolgok másik arcát is, mert mindig kettőn áll a vásár!!
2015 február 13.
Szülő
Ági, szerintem neked sem ártana némi szövegértési gyakorlat. Az itt hozzászólók mind arról írnak, hogy mennyit foglalkoznak a gyerekkel és minden erőfeszítés ellenére nincs megoldás, még beléjük is rúgnak. Ugyanezzel jössz te is, hogy mert tévézett stb. Többen írnak itt arról, hogy több gyerekük van és nem mindegyik SNIs, nálunk is így van, pedig ugyanott nőnek. Ismertél te már ilyen gyereket közelről? Az tény, hogy a felpörgött világban élünk és ez hat a gyerekekre, nem épp előnyösen. Teljesíteni kell, igen. De mit? Mint előbb írtam, a rengeteg készség közül kettő kell az iskolában, a matematikai logika és a memória a magoláshoz. Ezen kívül még van egy sor más képesség, amit itt nem kell használni és aki épp ebben a kettőben nem jó annak lőttek? Hány híres ember van, akit annak idején megbuktattak, kidobtak az iskolából? Némi túlzással semmi köze az iskolai teljesítménynek ahhoz, hogy boldogul valaki az életben. Néztél te már bele mondjuk egy alsós környezet könyvbe? Mi marad meg abból és mi hasznosítható az életben? Bizonyított tény, hogy az iskolában tanultaknak 7%-a marad meg, a többi elszáll. Énekórán érzelem kifejezés? Á, dehogy. Dolgozatírás? Rajz? Osztályozás, ha kiszalaladt a vonalból hármas. Matek? Kell igen, alapok és logika. Mikor használod mondjuk a boltban a számok prímtényezős felbontását vagy a gyökvonást? Ha annyira jó az iskola, akkor miért égünk minden nemzetközi felmérésen? Én nem csak háborgok, kimenekítettem a gyerekeimet a közoktatásból. Ja, és szeretem a munkámat :-)
2015 február 13.
Ági
Amikor ilyen cikkeket látok, mindig kicsit bosszankodok, hogy mikor hagyják végre a szülők abba az iskolák és a rendszer szapulását. Elhiszem, hogy mindenkinek jó panaszkodni, de könyörgöm! a panaszkodás semmit nem old meg!!!Rengeteg tanulmányt írtak, (és még lehetne is írni) hogy miért van egyre több BTM-es, SNI-s, DISZ-es gyermek. Nem hivatásom eldönteni, de javaslom, mindenki nézzen először szét a háza táján. Biztosan, nem ültettem le a gyerekemet a TV-elé babakorában, csak hogy legyen időm elvégezni a házimunkát?? Biztosan játékosan tanítottam-e bevetni az ágyát, használni az evőeszközöket, öltözködni?? Nem lehet, hogy inkább ráparancsoltam, hogy "látod, hogy én hogy csinálom, neked is ideje lenne megtanulni, és magadtól is megcsinálni??!!" Tisztelet a kivételnek, mert tudom, hogy van ilyen szülő. De a legtöbb probléma itt kezdődik!! A gyereket olyan ingerek érik, amik csak ártanak a szellemi fejlődésének!!! Szülőnek lenni senkit sem tanítanak meg, pedig ott kezdődik minden. A gyereket minél kevesebb felkavaró inger és információ ér (gondolok itt elsősorban a TV-re, számítógépre, és persze a családon belüli kommunikációra), és minél több nyugodt környezet (erdei séta, vagy csak a parkban, játék az udvaron. Nyugodt tempóban, rohanás nélkül), annál kiegyensúlyozottabb, figyelmesebb lesz. Olyat is tapasztaltam már, hogy hiába akart az anyuka megtenni mindent, hagyni a gyereket saját ütemében fejlődni,elég időt adni neki mindenre, de ha emellett nem játszunk vele, nem támasztunk elé minimális elvárásokat (amit a gyereknek nem szabad elvárásnak érzékelni), akkor a gyerek megtanulja, hogy az van, amit ő szeretne, akkor beszél, amikor ő akar. Aztán jön az iskola, ahol követelmények vannak, ahol beszélni kell, ahol képesség mérésről és képesség fejlesztésről szól minden. A gyerek pedig szembe fog kerülni egy számára ismeretlen helyzettel, leblokkol, az általa kialakított szokások, szabályok megdőlnek. A szülő tudja, hogy mire képes a gyereke, de a tanár nem fogja. Ha a gyerek nem produkálja magát, nem teljesít, akkor bizony (TELJESEN JOGOSAN) a gyerek rossz jegyet kap, fejlesztésre küldik. A szülő értetlenkedik, a gyerek szorong, aztán dühöng, végül az életkedve is elmegy. A tanároknak értékelni kell!!! Nem azért, mert akarnak, hanem mert törvény írja elő. Törvény írja elő az iskolai minimum szint meghatározását, és már megbocsássanak, de ha egy gyerek 5. osztályban nem tud összeadni a 100-as számkörben, akkor annak a gyereknek felnőtt korában egy fillérje sem lesz soha, mert mindenhol ott fogják becsapni ahol tudják!! Az, hogy valakinek magas az IQ szintje, az nem jelenti azt, hogy meg tudja állni a helyét. Mégegyszer mondom, az iskola fejlesztésre és számonkérésre való!!! Hiába tudja valaki a tananyagot, ha semmilyen formában nem tudja azt visszaadni.
Egy hozzá szóló írta valahol, hogy nem ismer olyan gyereket, aki szeret iskolába járni. Nos, szerintem kérdezze meg a szülőket is, hogy ők szeretnek-e munkába járni, és ha igen, akkor miért? Biztos vagyok benne, hogy ugyan olyan válaszokat kapna :)
Valaki azt is írta, hogy sok felesleges vacakot tanít az iskola. Elhiszem, hogy nem mindenki kezdi azzal a mondattal az óráját, hogy: "A mai órán azért tanulunk az egyenletekről, mert különben a való életben, nem tudod végiggondolni, hogy egy banki szerződés aláírásakor mennyi pénzed fog maradni a hónap végére, ha minden csekkedet a bankszámládról fogod fizetni, és még szükséged van lakáselőtakarékosságra, hitelre... " és még sorolhatnám. Attól, hogy nem mondjuk, az általános iskolai tananyag igenis a való életre készít fel minden gyereket. Az irodalomból, a rajzból, az énekből..., érzelmeket, érzelem kifejezéseket tanulnak. A matekból, a fizikából, a földrajzból..., a az élet minden területén hasznosítani tudnak. Akkor mi is annyira felesleges?? Az érettségi? Az sem más, csak magasabb szint, ezért nem kötelező mindenkinek, aki viszont akarja, az ne panaszkodjon, senkit semmire nem köteleznek!
Aki pedig azt mondja, hogy a tanárok nem foglalkoznak a külön bánásmódot igénylő gyerekekkel, annak üzenném, hogy gondolja végig, hogy hány fejlesztő órára, hány korrepetálásra jár el a gyereke iskolán belül, hogy hány tanár foglalkozik azzal, hogy órarendbe is be tudják építeni ezeket az órákat, és a gyereknek ne kelljen délután 3-ra visszamenni az iskolába, mert azért már lázongás lenne!!!
Elismerem, nem minden tanár, iskola egyforma, mint ahogyan nem minden asztalos, vagy bevásárlóközpont sem az. Mégis valamiért hozzájuk megyünk, őket választottuk,még akkor is, ha nem tetszik ott minden! Nincs ez másképp az iskolával sem.
Arról pedig senki se felejtkezzen el, hogy az SNI : sajátos nevelési igény-t jelent. Akkor ne akarjuk már végtelenségig integrálni a gyerekünket, mert neki nem arra van szüksége...
2015 február 13.
Szülő
OK, ha Bp-en keresel nem tudom miket találtál eddig, illetve mekkora a gyerek. Gyermekek háza az egyik amiről van infóm ismerőstől, ott vannak már picik is, tandíj nem tudom mennyi. Tüskevár, ott ötödiktől vannak, tudni kell róla, hogy rengeteg a hátrányos helyzetű gyerek is, de kezelik nagyon jól és nem túl magas a tandíj.Érettségizhet is ott, mentek onnan már többen egyetemre is. És megfontolandóak a Waldorf iskolák is, ott is jól kezelik az ilyet.
2015 február 13.
Szülő
Sophie, ugyanazt hajtogatod, mint az iskolák. A szülő a hibás, a család a hibás, nem lehet többet kihozni a gyerekből...Ez nem igaz!!!! Pont azok akik itt hozzászólnak sokkal de sokkal több időt és energiát ölnek ezekbe a gyerekekbe, mint a többség. Ne keverjük már a szociális hátrányt a képesség problémákkal. A közoktatás az átlag, sőt jó képességű gyerekből is kiöli az érdeklődést, az SNI-st meg egyenesen teljesíthetetlen követelmény elé állítja. Kudarc kudarc hátán, nyüstöli a szülő, hogy tanulj fiam, az iskola pillanatok alatt beskatulyázza a rossztanulók közé és kész az ördögi kör. Minden gyereknek van amiben tehetséges, csak meg kell találni. A saját példánk, ha a gyerek szem-kéz koordinációja elmaradott, meg még a beszédészlelése sem tökéletes, csinálhatsz bármit, hogy írjon szépen meg helyesen, nem tud. Kapja érte a rossz jegyeket, lemarad mert nem tud úgy írni mint a többi stb. Még ha fejleszthető is ez a készség, soha nem lesz teljesen rendben. És egy ilyen miatt simán elkapálnak egy gyereket, ahogy te mondod, 2-es tanuló hatodikra, le van írva.
2015 február 13.
OK
Sajnos én is azt tapasztalom, hogy az iskola nem tud mit kezdeni a BTM-es, SNI-s gyerekekkel! Se energia, se idő, se türelem, se eszközök! A szülő hordhatja ilyen-olyan fejlesztésre, feltéve,ha a pénztárcája megengedi. Ha nem akkor csinálhatja otthon a gyerekkel a feladatokat, aminek az lesz az eredménye, hogy a gyerek végleg megutálja a tanulást, a feladat megoldást, a gyakorlást! Ja és ő sír az egyik szobában a szülő a másikban. Arról még nem is írtam, hogy mindezt neki iskola után kell csinálnia a szülőnek pedig munka után. Biztos hatékony .....! Ha valaki ismer,olyan iskolát ahol valóban elbírnak ezekkel a problémákkal, kérem írja le az iskola nevét!
2015 február 13.
OK
Kedves Mindenki aki írt a témában!
Nem csinálunk valami összejövetelt, vagy klub szerűt, hogy ott tudjuk ezeket a dolgokat - esetleg egy kávé mellett - megbeszélni? Szerintem sokat tudnánk segíteni egymásnak! :-)
2015 február 13.
OK
Kedves Szülő!
100%-ban egyetértek veled azokban, amiket itt leírsz! Szerintem is a differenciált oktatás lenne a legcélravezetőbb. Véleményem szerint a legtöbb BTM és SNI már óvodás korban észrevehető és fejleszthető lenne, de legkésőbb első osztályban mindenképp meg kellene csináltatni a gyerekekkel az különböző teszteket! Én a magam részéről már nem várok semmi segítséget az iskolánktól. Nincs fejlesztés csak korrepetálás, ami pont annyi, hogy megírják az írásbelit. Utolsó iskolalátogatásomnál csak annyit kértem, legyenek kedvesek legalább ne alázzák a gyereket és mondjanak olyanokat, hogy „milyen szégyen, hogy a saját anyanyelved helyesírása alól vagy felmentve”. Hozzáteszem, első osztály óta ismerjük a problémákat, az iskola azóta nem tudja ezt a traumát feldolgozni! Szerintem Sophie ezek a részképesség zavarok jóval előbb kiderülnek, mint 6. osztályos korban! Hiába mutogatom a nevtanos papírt és küldök nekik kinyomtatva összefoglalókat beszédészlelésről, túlhallásról stb-ről, mintha nem értenék meg! Én Budapesten keresem a megfelelő iskolát, de hát tudjátok számomra ezek megfizethetetlenek. Tehát kérem, aki ismer ilyen sulit jelezze!
2015 február 13.
 
Aki azt írta, hogy régen nem volt disz, annak nincs igaza. Volt, csak sajnos azok a gyerekek a kisegítőbe kötöttek ki, vagy végigbukdácsolták az iskolai éveket..jó pár éve a felnőtteket elbíráló bizottságnál nem egy ilyen eset volt! És pont az ilyen gyerekek miatt kell az integráció. A disz nem betegség, egyszerűen másként látják a dolgokat, sokan közöttük ragyogóan okosak, intelligensek. Ne száműzzük őket a szegregációba.
2015 február 13.
fejlesztő
Most hagyjuk azt a részét, hogy évről -évre belekavar a politika az oktatásba..ez nem segít azoknak, akiknek most van szükség a megfelelő ellátásra.
De caztb hiába várja a szülő, hogy majd a KLIK megoldja magától..hát nem fogja. DE: minden szakvéleményben le van írva, melyik törvényre hivatkozva KELL az ellátást biztostani. A jó változások mindig alulról szerveződnek. Szülők, tessék harcolni a jogokért, akár peres úton is! Volt már olyan a környezetemben, hogy hallássérült gyerek nem kapott helyben ellátást, szülő perrel fenyegetőzött, és lám, sikerült szurdopedagógust szerezni.
2015 február 13.
CsN
Nem mindenhol, de sok helyen bizony tragikus! Az oktatási rendszer nem volt az integrációra felkészülve, úgy integrálnak, hogy közben a többségi pedagógus nem ismeri az SNI populációt! Sajnos van, hogy nem is akarja, olyan is van, hogy a szakvéleményt sem olvassa el:( segítséget nem fogad el a gyógypedagógustól, mert gyakran az ő munkáját sem ismeri el! Szomorú....
2015 február 13.
b.b
4 gyermeket neveltek,rendezett anyagi,és családi háttérrel!Megadatott,h itthon legyek velük!!Első gyermekem főiskolát végzett,már külföldön dolgozik!!Második,aki diszkalkuliás,ami elég hamar kiderült,most fog érettségizni,főiskolára megy,harmadik,szintén diszkalkuliás,most végzi a 8.osztályt,szintén középiskolába megy!10 éve küzdünk ezzel a dologgal,és aki azt mondta itt,h nem foglalkoznak a szülők a gyerekekkel,és otthon kell keresni a hibát,hát annak azt mondanám,h végig lehet ezt csinálni,és utána ítélkezni!!Mi igenis vért izzadtunk,és dupla annyit foglalkoztunk a 2 gyerekkel,mint az elsővel!!!Az iskola látszólag elfogadta a helyzetet,csak sajnos a tanári kar idősebbekből áll,és mégsem volt tökéletes,ezért írtam,h látszólag,papíron!!!Mert itt elkönyvelték hülye gyereknek magyarán,és hasonlítgatták,h bezzeg a nővéred ezt tudta,a nővéred milyen okos volt..stb.Azt kell,h mondjam,h rengeteg atrocitás ért bennünket,nem volt elég a magunk baja,még belénk is rúgtak!!Mi pl.elkezdtük tanulni a szorzótáblát,a kettessel kezdtük,mire eljutottunk az ötösig,a kettest már nem tudta!!Hozzáteszem,másból 4-es,5-ös tanuló volt,német nemzetiségi iskola volt,és németül is tökéletesen beszélnek 8.-ra,sőt nyelvvizsgáznak!!De!!!Volt olyan év,amikor év végén a felmentés ellenére megbuktatták matematikából,egy olyan indokkal,h én az igazgatónál nem kértem külön írásban a felmentést!!1.senki nem szólt róla,h ezt meg kell tennem,ha szólnak,természetesen kérem!!2.előtte már 4 éve fel volt mentve,soha nem kellett még külön írásban is kérnem!!Szóval a mai napig ezt nem értem,persze pótvizsgán
àtengedték,de ki kellett vernem a balhét,és felhívtam a szakértői bizottságot,aki felhívta az iskolát!!!Szóval megjártuk a hadak útját,nem kívánom senkinek!De aki azt írta,h el kellene különíteni az ilyen gyerekeket,ne járjanak normàl iskolába,annak üzenném,h mi is eljutottunk az érettségiig,főiskoláig,így,h súlyos problémáink voltak,és vannak,kitartottunk,nem adtuk fel,igaz,én a 10 év alatt 20-at öregedtem,de érdemes!!A gyerekek jövője érdekében nem szabad feladni!!
2015 február 13.
Mona
Sajnos mi is ebben a cipőben jàrunk.Fiam most 6 - dik osztàlyos és eléggè kínlódunk.És màra a most 2 osztàlyos kislányom is SNI-s.Erre megkérdezték a tanàrok,hogy biztos hogy egy rendes àlltalànos iskolàba,kell hogy jàrjon? Nem is értettem a kérdést elősször.Magasan veri a IQ -ja a többi gyereket.Sőt...Na mindegy is.Nem akarnak időt fecsérelni az ilyen és ehhez hasonló gyerekre.Ebben a vilàgba élünk sajnos.Csak abba nem làtnak bele,hogy szegényeknek mennyi munka és kitartàs van mögötte és szülői tàmogatàs.
2015 február 13.
Szülő
Sophie, ugyanazt hajtogatod, mint az iskolák. A szülő a hibás, a család a hibás, nem lehet többet kihozni a gyerekből...Ez nem igaz!!!! Pont azok akik itt hozzászólnak sokkal de sokkal több időt és energiát ölnek ezekbe a gyerekekbe, mint a többség. Ne keverjük már a szociális hátrányt a képesség problémákkal. A közoktatás az átlag, sőt jó képességű gyerekből is kiöli az érdeklődést, az SNI-st meg egyenesen teljesíthetetlen követelmény elé állítja. Kudarc kudarc hátán, nyüstöli a szülő, hogy tanulj fiam, az iskola pillanatok alatt beskatulyázza a rossztanulók közé és kész az ördögi kör. Minden gyereknek van amiben tehetséges, csak meg kell találni. A saját példánk, ha a gyerek szem-kéz koordinációja elmaradott, meg még a beszédészlelése sem tökéletes, csinálhatsz bármit, hogy írjon szépen meg helyesen, nem tud. Kapja érte a rossz jegyeket, lemarad mert nem tud úgy írni mint a többi stb. Még ha fejleszthető is ez a készség, soha nem lesz teljesen rendben. És egy ilyen miatt simán elkapálnak egy gyereket, ahogy te mondod, 2-es tanuló hatodikra, le van írva.
2015 február 13.
Szülő
Egy kecske: kimaradt, megmondom hogy olvasott 2. osztályban tökéletesen. Minél okosabb a gyerek, annál tovább kompenzál. Vagyis ez elől a gyerek elől elvehetted volna a könyvet, elmondja a szöveget. Az enyém is így volt, harmadik olvasás után úgy tűnt, mintha tökéletesen olvasna, de nem; megjegyezte!!!!!A tanító meg csak állította, hogy nincs itt semmi baj, hiába mondtam neki, hogy én hallom mikor az ismeretlen szöveget először olvassa, zöldségeket mond.Aztán ahogy nő a mennyiség már nem lehet szórol szóra megjegyezni, akkor kiborul a bili.
2015 február 13.
Sophie
Szerintem is valóban vannak gondok az oktatás rendszerével, de amikor a gyermek felső tagozatos lesz, és egyesekkel, kettesekkel végig bukdácsol eljut 6.osztályig, és a szaktanárokban felmerül a kérdés, hogy vajon szüksége lenne plusz segítségre,akkor nem az oktatás rendszerével van gond, hanem a gyermekből nem lehet többe kihozni. Miért van ennyi SNI-s gyermek, azért mert vannak tanulók,akikre rámondják,hogy az aztán csak beszéd problémája van,ami nem ez a kategória. ( Szerintem!) A másik,hogy nem bántani, meg ítélkezni szeretnék a szülők fölött, de amikor a gyereknek még az ellenőrzőjét sem nézik meg, nem tanulnak vele, nem is beszélgetnek a gyerekkel, akkor nem kell azon csodálkozni,hogy később magába fordul a gyerek, vagy esetleg tanulási zavaros lesz!Rengeteg inger éri a gyerekeket, illetve trauma is, amikor válnak a szülők, vagy kiabálnak a szülők...stb. Félreértés ne essék, nem ítélkezem, de nézzék meg ma vajon miért alakul ki a, hogy sok a fejlesztésre szoruló gyermek! Olyan felfokozott gyorsaságot várnak el a gyerekektől a tanulmányok teljesítésekor, hogy nem kell meglepődni, hogy ez már sok nekik.
2015 február 13.
Iskolakereső
Nem minden gyereknek lenne szüksége speciális iskolára, csak mondjuk max 20 fős osztályokra, normális tananyagra, plusz két tanítónénire egyszerre az osztályban, és az előírt egyedi feljelsztéseket kapják meg a gyerekek külön. Minden amit írtam a normál gyereknek is jó lenne! És hol húzzuk meg a határt, hogy az adott gyerek spec. iskolába való, mert "rossz"? Vagy mert éppen csak 2-es matekból, vagy iszonyat a helyesírása, de egyébként angyali gyerek? Akkor az általános iskolák osztályainak felét kitehetnéd spec tagozatokra.

Igen vannak olyan gyerekek akiket valóban érdemes külön 8-10 fős osztályokban speciális módszerekkel, de a normál tananyagot (!) tanítani, de ilyen iskolák gyakorlatilag nincsenek, vagy ami van az is fizetős alapítványi iskola, szűkös férőhellyel és folyton labilis anyagi helyzettel, tandíjjal stb. Van iskola az ért. fogy gyerekeknek, van iskola az átlag gyerekeknek, de ha valaki csak egy kicsit is kilóg a sorból már borul a bili, és ha egy picit jobban, akkor nincs köztes lehetőség.

És mennyire normális dolog az, hogy napi 2x1-1,5 órát autóznak a gyerekkel, mert csak ilyen távolságban találtak neki fizetős ( nem tagozatos elitképzőről beszélek) iskolát, ahol megkapja azt amire szüksége van.

A megyeszékhelyen sem találtunk olyan iskolát, ami jó lenne pl a fiunknak. Akkor hol??
2015 február 13.
Szülő
Egy kecske: kimaradt, megmondom hogy olvasott 2. osztályban tökéletesen. Minél okosabb a gyerek, annál tovább kompenzál. Vagyis ez elől a gyerek elől elvehetted volna a könyvet, elmondja a szöveget. Az enyém is így volt, harmadik olvasás után úgy tűnt, mintha tökéletesen olvasna, de nem; megjegyezte!!!!!A tanító meg csak állította, hogy nincs itt semmi baj, hiába mondtam neki, hogy én hallom mikor az ismeretlen szöveget először olvassa, zöldségeket mond.Aztán ahogy nő a mennyiség már nem lehet szórol szóra megjegyezni, akkor kiborul a bili.
2015 február 13.
Szülő
Egy kecske: szerintem az ilyen, másokat zavaró gyerekek szülei lennének a legboldogabbak, ha lenne olyan intézmény bőven, ahol befogadják őket és megkapják a megfelelő ellátást. De nem ez a helyzet. És nem kellene, hogy a másik 20-25 vagy több rovására menjen, hallottál már differenciálásról? Csak ahhoz megfelelően képzett és tehetséges pedagógusok kellenének, plusz egy (gyógy)pedagógus aki bent van az órákon és segíti a lemaradókat. Na és menjünk vissza az alapokhoz. Az egész rendszeren, tananyagon, módszereken kellene úgy változtatni, hogy az sokkal több gyereknek jó legyen. Hidd el az a szuper 20-25 akit az SNI-s gátol is jobban érezné magát tőle. Nem kell feltalálni a spanyol viaszt, vannak kiváló pedagógiai módszerek, csak hát erre sokan, köztük az illetékesek legyintenek, hogy ugyan már, semmit sem ér. Marad a frontális, poroszos rendszer aztán hulljon a férgese.
2015 február 13.
Szülő
Ok- nak: pontosan így ahogy mondod. Mi is otthon küzdöttünk, fáradtan, iskola után (utóbb már napközis sem volt, mert minek) és bennünket utált a gyerek amiért gyötörjük. Arról nem is beszélve, hogy hiába vagyunk diplomások, nem értünk hozzá, hogyan kell egy ilyen gyerekkel foglalkozni. Repültek hát a könyvek, székek, ordítás, bőgés. És mikor az iskolában harcoltunk érte akkor bennünket néztek hülyének, hogy miért nem tudjuk megnevelni és megtanítani neki..Hol keresel ilyen iskolát? Bp-en van néhány, máshol nehezebb ügy.
2015 február 13.
Egy kecske
Én sokkal inkább arra lennék kíváncsi, hogy aki tökéletesen olvasott 2. osztályban, hogy a fenébe felejtette el azt az 5. osztályra? Biztos, hogy az iskola tehet róla? Családon belül nincs semmi probléma, minden nyugodt, békés, boldog? Amúgy meg mint mindennek, ennek is van egy másik oldala. Ugyanis az se jó, ha egy gyerek miatt a másik 20-25-től veszik el a fejlődés lehetőségét, mert azzal az eggyel kell állandóan foglalkozni. Akiknek magatartási, tanulási, stb. problémái vannak, azok számára egy erre kijelölt külön intézményt kellene létrehozni, így mind ők, mind a problémák nélküli diákok is megkaphatnák az esélyt a fejlődésre. Uff.
2015 február 13.
OK
Sajnos én is azt tapasztalom, hogy az iskola nem tud mit kezdeni a BTM-es, SNI-s gyerekekkel! Se energia, se idő, se türelem, se eszközök! A szülő hordhatja ilyen-olyan fejlesztésre, feltéve,ha a pénztárcája megengedi. Ha nem akkor csinálhatja otthon a gyerekkel a feladatokat, aminek az lesz az eredménye, hogy a gyerek végleg megutálja a tanulást, a feladat megoldást, a gyakorlást! Ja és ő sír az egyik szobában a szülő a másikban. Arról még nem is írtam, hogy mindezt neki iskola után kell csinálnia a szülőnek pedig munka után. Biztos hatékony .....! Ha valaki ismer,olyan iskolát ahol valóban elbírnak ezekkel a problémákkal, kérem írja le az iskola nevét!
2015 február 13.
Szülő
Gyógypedagógusnak: nem kell védeni a mundér becsületét, tisztelet a kivételnek vannak pozitív példák is, de kevesen és nekünk sem sikerült megtalálni. Figyelemzavaros, hiperaktív, dys-es gyerekemet az alsó tagozatban teljesen tönkretették, pont úgy ahogy a cikkben le van írva. Nem tudnak és nem is akarnak mit kezdeni a szakértői bizottság igencsak általánosnak mondható javaslataival. A másik, nem problémás, sőt jó képességű gyerekemmel is sikerült megutáltatni a tanulást, úgyhogy ma már egyik sem jár a közoktatásba. Mi megtaláltuk a helyüket, de nagyon nehéz, nem mindenhol van alternatív iskola, vagy éppen a szülő nem tudja megfizetni. Úgy rossz a közoktatás ahogy van, talán alsóban 1-1 elhivatott és jó képességű tanító még tud kompenzálni, de aztán felsőben vége ennek is. Még a jótanuló gyerekeknek is szenvedés az iskola, tanulás, egytől sem hallottam még hogy szeret iskolába járni, leglábbis első osztály után. Azt hogy szeret nem úgy értem, hogy a barátok stb. miatt soha nem megy szívesen, de ha tanulásról esik szó, akkor csak az van, hogy csinálom mert muszáj, de leginkább hánynék tőle. Idióta tananyag, követelményrendszer, hasznos dolgok helyett fölösleges szenvedés.A legnagyobb baj, hogy a szülők többsége ehhez asszisztál, nyomja a gyereket az elitnek tartott iskolákba, mert jaj mi lesz, ha lemarad és kevesebb baromságot magol be. Ennek ellenére egyre nő az érdeklődés az alternatív iskolák iránt, azokat viszont a kormányzat igyekszik tönkre tenni, hogy minél kevesebb olyan gyerek legyen akiből nem tudnak kockafjű robotot csinálni.
2015 február 13.
Egy anya
Kisfiam idén lesz 9 éves. SNI-s gyerek pervaziv (átható) fejlődési zavar. Integrált iskolában kezdtük meg a tanulmányait. Ott az első héten kirekesztették. Utolsó pad, egyedül, semmi számára előírt foglalkozás, mondván pedagógus hiány. Több, mint fél évünkbe került, míg megkaptunk minden olyan szakvéleményt, ami segített abban, hogy egy speciális iskolába vegyék be, ahol kis létszámú osztályba jár(6fő, állandó két pedagógus délelőtt és délután), és megkap minden olyan fejlesztést és foglalkozást, ami neki kell és szüksége van rá. A sok elvesztegetett időnek köszönhetően az első osztályt újra kell járnia, mert értékelhetetlen lett az eredménye. Most ott tartunk, hogy a tanulás terén nagyon szépen halad és fejlődik, de a magatartás és egyéb viselekedési problémák még fennállnak. Ezeket a gondokat az iskolában jól kezelik, itthon mindent megteszünk, hogy élhető élete legyen neki is és a család minden tagjának (amit azért bevallok néha nagyon nehéz), de a környezet elutasító, sértő és bántó. Az iskolán kívül nincs barátja, a játszótéren csúfolják, kigúnyolják, nem játszanak vele, az utcán vagy a boltban megszólják őt is és a családunkat is. Szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a közelünkben van egy speciális iskola, ahol tudják, mi kell és hogyan ezeknek a gyerekeknek, de a társadalom nincs erre felkészülve és egyáltalán nem megértőek velük szemben. Előre félek mi lesz vele a nagyvilágban, ha felnő.
2015 február 13.
Iskolakereső
A korai fejlesztés, az óvodai, iskolai foglalkozás pedig nagyon fontos lenne. Ha megkapnák amire szükségük van, épp emberek, a társadalom hasznos tagjai lennének, súlyosabb esetben pedig a minél nagyobb önállóságot elérhetnék, ha csak racionálisan néznénk. És igen, a normál jó képességű gyerekeknek is sok amit követelnek tőlük.
2015 február 13.
Rolkó Judit
Kisfiam 5 éves, SNI Beszédfogyatékos,integrált oviba járt, eddig. Fél éve nem kapja a fejlesztést, ami a Beszédvizsgáló szerint joga...Az Önkormányzat, az ovi fenntartója nem segít, ujjal mutogat olyan szervezetekre, akinek szintén az Önkormányzat a fenntartója. Szakember nincs, várjunk...mire? A sok-sok okos intézmény sok-sok pénzért működik, a mi pénzünkből, a kisfiam fejlesztést nem kap...Kérdezem akkor mi fontos? Miért nem kapnak fejlesztést az SNI-s gyerekek? Ki meri megtagadni Tőlük, azt ami a jogukban áll? Milyen világban élünk?
2015 február 13.
Une
Középső gyerekem 8 éves lesz tavasszal, egy második osztályos tünemény fiúcska. Már kisebb korában is látszott rajta, hogy baromi okos, és sokmindent más szemszögből lát/vagy képes látni, viszont a viselkedése csapnivaló. Rokonok, iskolában elsőben a tanítója egy ideig állította, hogy "nem normális ez a gyerek" , hiperaktív, kezelhetetlen sokszor, csináljak vele valamit. Tanító vagyok elvileg, bár a szakmámat nem gyakorlom, mert itthon vagyok a gyerekekkel. Tudom, hogy nem hiperaktív, sőt, nagyon is figyelmes gyerek, csak a felnőttek zöme nem veszi az időt és fáradságot, hogy "rendesen" beszéljen, viselkedjen vele, és esetleg magyarázzon dolgokat. Írása csapnivaló, angolból szóban nagyon jó, írni nehézkes neki az angol szavakat. Matekból egy zseni, szorzótáblát fejből mondta már akkor, akkor még nem is hallott róla. Olvasni imád, szövegértése szinte tökéletes (az iskolában 4-es - 5-ös tanuló), csakhát a viselkedése az, ami sok felnőttnek nem tetszik. Sokat foglalkozok vele már jópár éve itthon, és elmondhatom, hogy rengeteget halad, és én egyre biztosabb vagyok benne, hogy a gyereknek, sőt, a legtöbb "hiperaktívnak" titulált gyereknek semmi baja sincs, csak idő és egy kis szeretet, magyarázás kell nekik, amit ez a rohanó világ nem tud biztosítani. Én szerencsés vagyok, mert itthon lehetek velük, és ez nekik rengeteget segít.....
2015 február 13.
Iskolakereső
Az nem megoldás, ha a normál, vagy magas IQ-jú gyerekeket fogyatékos iskolába teszik. Az én fiam 130 akkor őt is minősítsem enyhe ért. fogynak, csak hogy legyen neki iskolája. Ez borzasztó. :(
2015 február 13.
lamott
Akkor most képzeljétek el, milyen a helyzet egy borsodi kis faluban, hátrányos helyzetű cigány gyerekekkel, akiknek az iskolájában sem gyógy-, sem pedig fejlesztőpedagógus sincs. De van mindenféle hátrány..soroljam?
2015 február 13.
Jakab Éva
Gyermekház iskola pont ezekért a gyerekekért alakult...segítséget nyújtva az általános iskolától az érettségi megszerzéséig.
2015 február 13.
Hne
Két fiam van, nagyobbik dyslexiás és disgráfiás, kisebbik most még "csak" beszédfogyatékos. Mindkettő SNI-s. Nem kevés harcomba tellett a nagyobbiknál, hogy megkapja azt, ami neki jár. Napi szinten tanulok otthon, újra jártam a felső tagozatot. A kisebbikkel egy szuper jó óvodába jártunk, vele kevesebb gondom lesz, holott szerintem rosszabb a beszéde, mint a nagyobbiknak volt. Teljesen át tudom érezni a cikk írójának gondját. Nekem a magyar(!!!!) tanárral voltak vérre menő csatáim arról, hogy egy dis-es gyerektől hogy lehet számon kérni a nyelvtant...
2015 február 13.
Horvie
Üdvözletem! Az én gyermekem is SNI-s az elsőt kétszer járta normál iskolában, ugyan úgy kinlódtunk a tananyagokkal ahogy a cikk írója. Hiába volt róla papírunk, hogy differenciált oktatásban kell részesíteni a normál osztályba, ez nem történt meg, 30 normál gyerek mellett nem is csodálom. Az élet úgy hozta, hogy elköltöztünk, illetve vissza Budapestre, felkerestem a speciális iskolát, vittem a szakvéleményt, kaptunk befogadást, visszamentünk a bizottsághoz, kértem írják rá a Kódot, már nem érdekel, hogy enyhe értelmi fogyatékosnak van minősítve a tanulási problémák miatt, csodálatos iskolába került, csodás tanárokkal, segítőkkel, 9-en vannak egy osztályban és tényleg differenciáltan tanítják őket! Ne adjátok fel! Léteznek megoldások!
2015 február 13.
Viola
Az eddigi hozzászólások és a cikk tökéletes helyzetképet mutat be. Senki nem boldogul egyedűl, sem a gyermek sem a pedagógus. Ebben az oktatási helyzetben nem csak negyedikig két pedagógus kellene minden osztályban. Vagy integráljuk a gyerekeket a tanórán kívüli foglalkozáson és a tanulmányaikat kisebb csoportban folytassák, azokat a képességeiket erősítve amiben kiválóak és túlszárnyalják sok szor még a tehetségeseket is.
2015 február 13.
Orsi
Nekem is SNI-is gyermekem van /BNO kód f9000, figyelemhiány és koncentráció zavar / van amikor akarnak segíteni, van amikor nem most magántanuló és így jobb kevesebb stresszel jár minden féleképp kell keresni egy olyan iskolát, tanárt, pszichológust akit a gyermek elfogad és ő is elfogadja, nem próblémaként kezelik Sajnos kevés helyen van ilyen, félnek és nem tudják kezelni. Sajnos. Mi is le vagyunk maradva most 3.-os de előről vesszük a tananyagot. Aztán iskola vàltás, mert ez az iskola sajnos nincs felkészülve a "próblémás " gyerekre
2015 február 12.
Tanibácsi
Szerintem súlyos hiba volt törvényi felhatalmazással, az iskolai pedagógiai programokban rögzíteni, hogy a SNI-s gyereket integráltan kell nevelni az ilyen problémákkal nem küzdő tanulókkal, és a kimagaslóan tehetségesekkel együtt. Hiba volt az 1978/85-ös tantervek után olyan NAT-ot kialakítani, amilyen végül lett... Hiba volt 3-4-5 évente felforgatni az alapfokú oktatást, új alap-, és kerettantervekkel, oktatási kísérletekkel, amiknek a teljes kifutását soha nem várták végig, és nem is értékelték érdemben...Az OKJT 2-3 évente felforgatni... Minden alapfokú oktatásból kikerülő fiatalt szakközépiskolai és gimnáziumi érettségi felé terelni, elértékteleníteni a hagyományos szakmunkás-képzést... Minőségbiztosítási rendszereket a közoktatási rendszerre szabadítani, villámtempóban "felkészített" pedagógusokkal azokat megcsináltatni... Próbálgatni, milyen legyen a közoktatási rendszer szervezete, 4+8;6+6; 8+4 évfolyam, legyen-e 10 osztályos alapfokú oktatás, vagy csak a szakképzést előzze meg egy 9-10-es felzárkóztató/elfekvő időszak, aztán szállítsuk le a tanköteles kort 15, vagy 16 éves korra, és a nappali rendszerű középfokú oktatásba belépés, és bent tartózkodás idejét 21 éves korig (még akkor is, ha tudható, hogy még a szakképzés is minimum 3 év). lehetne még sorolni az okokat, de az oktatáspolitika úgy reagál ezekre az érvekre, mintha lóval akarnánk kártyázni...
2015 február 12.
Kissné
Ez igy igaz az Sni-s gyereket elküldik lenézik nem tudják a megfelelő modon kezelni a viselkedését. Nekem is SNI.S A FIAM CSAK MÉG pLUSZBA DIXLEXIÁS IS . Én megtaláltam az a sulit neki ami negyedikig tökéletes most évvégéig mert két tanár nénije van tündériek mind a ketten. meg az osztályában legalább a fele osztály Sni.s de az ötödiktől én is félek már most mert nem lesz aki felkarolja a sok tanár közül. hiába fogják fejleszteni az igy nem lesz elég szerintem sem. Nem tudom anno voltak speciállis iskolák miért kelett bezárni őket de ezt azok ugy sem értik akinek a gyereke nem problémás!
2015 február 12.
gyógypedagógus 2
A figyelemzavar és a figyelemhiányos hiperaktivitás nem azonos fogalmak. Utóbbit gyermekpszichiáter diagnosztizálja. A sajátos nevelési igény (SNI)gyűjtőfogalom, beletartozik a részképességzavarostól a súlyosan-halmozottan sérültig mindenki, tehát sokan sokfélék, mindenkinek máshol van a helye, máshol kaphat megfelelő ellátást. Nem a pedagógiai szakszolgálat, hanem a szakértői és rehabilitációs bizottság állapítja meg.Ugyanakkor hozzárendel törvényben meghatározott rahabilitációs óraszámot, melynek keretében gyógypedagógus kell foglalkozzon vele, nem fejlesztőpedagógus!!!
Tény, hogy legnehezebb helyzetben az épértelmű és magatartászavaros, hiperaktív, autista gyermekek és szüleik vannak, mert többségi iskolában tanulhatnának, ha a többségi pedagógusok erre felkészültek lennének. Miért nincsenek? Nem része a képzésüknek, s míg a gyógypedagógiára közel 400 ponttal lehet bejutni, addig a többi pedagógiai főiskolára minimum közeli pontszámokkal.... Mi lehet a megoldás? Pedagógusképzés átalakítása, érzékenyítő programok gyakoribbá tétele pedagógusok, diákok és szülőtársak részére, hogy utóbbiak ne csak akkor legyenek elfogadóak, ha a saját gyerekükről van szó, hanem akkor is, amikor máséról. Osztály- és csoportlétszámok csökkentése. Helyük nem csak most nincs, már 20 éve sem volt. Sajnos.
2015 február 12.
tuvs
Nagyon nagy gondok vannak az oktatási rendszerben. Èn csak mostanában hallok olyanokat, hogy pl. a napközisek nem csinálják meg a leckèt. HOGY-HOGY? Mièrt nem. Nálunk ez annak idejèn alap volt. Ha már van napközi ès az kötelező gyakorlatilag, akkor mièrt a családtól kell elvenni mèg abból a kevès otthoni időből? Mièrt van az, hogy ma jobban látok fejlődni gyerekeket odafigyelő szülőknèl, mint az iskolába? Az általános iskolai tananyag (főleg a mai), mèg egy gyengèn èrtelmi fogyatèkos számára is megtanìtható volna 3-as szintre. Ott ahol meg van a gyerek ès a szülő, tanár akarata is, ott hogyan lehet egy tanulni kèpes gyermeknek kudarcèlmènye? Felfedezhetünk gyermekeinkben egy halom betegsèget, de inkább el kellene fogadni: 1. Ők mèg gyerekek, nem csak napi rend kellene nekik ès főleg nagyon sokmindent nem a füzet fölött görnyedve kellene megtanulniuk. 2. Az oktatásnak, főleg annak, nem kaptafára kellene törtènie.
2015 február 12.
gyógypedagógus
A cikk eléggé hatásvadász.Arra tökéletesen alkalmas, hogy lehessen szidni azt a rohadt pedagógus bandát.. ( ha viszont minden igaz, amit a cikk állít, akkor nagyon rossz helyen van a gyermek, szerencsére az iskolák nem mind ilyenek! ) Néhány gondolat csak.. az, hogy minden betűt ismer, nem jelenti azt, hogy nem lehet diszlexiás.. hogyne lehetne.. de gondolom, a szakértői vizsgálaton nem ez alapján állították, hogy nem diszlexiáról van szó.A gyógypedagógussal konzultálva remek ,otthon is végezhető fejlesztő módszereket lehet megtudni. Pl. erős nyomaték ellen : egy öblös tálat papírral lefedni, erre írjon, rajzoljon úgy , hogy a papír ne szakadjon ki.. Olvasás..ha rendszeresen, napi szinten olvas otthon, akkor biztos a tartalmat vissza tudja mondani..Biztos nehéz ,ha a gyerekünk nem simul be az átlagba..de találjunk olyat, amiben ő nagyon jó, és erősítsük ezt!
2015 február 12.
Turanecz Anikó
SNI gyerek nem kell senkinek...2 éve küzdök..a félévi bizije borzasztó...se fejlesztés se semmi..ha SNI-s nem fogadják se itt se ott...kívánom azoknak akik ezeket a rendeleteket elrendelték és meghozták a határozataikat legyen ilyen problémás gyerekük..mert csak duma a média és a befogadás..miközben minden honnan elküldenek..
2015 február 12.
 
...és volt kisegítő iskola!
2015 február 12.
Czebei
Nem ki írta a cikket, az órai munkáról előttem szóló már leírta amit szerettem volna. Várom a gyermeket a napközibe, Hetesre, ahol-ha a szakköri elfoglaltságuk nem akadályozza őket-nem mennek haza elkészült "lecke" nélkül. Mi több képzeld! (Képzelje!) Még a szóbelit is igyekszünk megtanulni! Ja!! Négy SNI-s van a csoportban! Üdv: Czebei Gyula
2015 február 12.
 
Igaz. A "mi időnkben" nem volt SNI-s gyerek. Nem volt discalculia, disgrafia, dislexia. Ellenben volt idő, türelem, és csak aki akart az versenyzett. Most második osztályban időre megy a pl. a tollbamondás. Miért? Kinek jó ez?
2015 február 12.
 
Nem tudom hol van ez az iskola. Nálunk fejlesztő pedagógus foglalkozik az SNI-s gyerekekkel heti 2órában..Külön ,hetente 1 órát kapnak korrepetálásra. A tanórákon hosszabb időt kapnak a feladatok megoldására.Figyelünk és fejlesztjük őket. Nem mindenhol tragikus a helyzet.
2015 február 12.
 
Szomorú, de tényleg ez a helyzet...
Összes hozzászólás (93) megtekintése »
Kölöknet hozzászólás
aláírás