Iskola

Kedves Diákok... – Egy tanár elnézést kér

Bárcsak lenne egy varázspálcám, hogy adhassak nektek egy olyan iskolát, amelyben vannak terek, amelyben számtalan különböző módon vizsgálódhatnátok, felfedezhetnétek, kísérletezhetnétek és tanulhatnátok.

Kedves 21. századi középiskolás diákok!

A jövő héten új félév kezdődik*, és én úgy érzem, elnézést kell kérnem tőletek. Legnagyobb erőfeszítéseink ellenére nekünk, tanároknak nem sikerült rábeszélnünk a politikai döntéshozókat arra, hogy változásokat hozzanak a közoktatásba. Úgy tűnik, nem tudtuk meggyőzni vezetőnket arról, hogy a ti oktatásotokba befektetett pénz olyan befektetés, amelyből mindannyiunknak haszna származik majd, olyasmi, amely nem szennyezett vizet vagy mérgező levegőt eredményez. Fogadjátok el tehát ezt a bocsánatkérést tőlem egészen addig, amíg oktatásotok nem válik fontosabbá, mint a külföldi cégek igényei.

Sajnálom, hogy olyan korán kell beérnetek az iskolába reggelenként annak ellenére, hogy az idegrendszerrel kapcsolatban végzett kutatások kimutatták, hogy a tizenévesek agya nem működik optimálisan délelőtt 10 óra előtt. Azt is sajnálom, hogy engedélyt kell kérnetek arra, ha ki akartok menni a teremből vécére, még ha közben már jogosítványotok és részmunkaidős állásotok van is, és éppen mostanában hoztok meg fontos döntéseket a középiskola utáni életetekről.

Sajnálom, hogy minden egyes tanítási napon hat órát vagytok kénytelenek ülni annak ellenére, hogy kutatások kimutatták a túl sok ülés káros hatását az agyműködésre és az egészségre.

Sajnálom, hogy az életkorotok alapján sorolnak be titeket csoportokba, és veletek egykorúakkal együtt kell végigjárnotok az iskolát, mintha az életkornak bármi köze is lenne az intellektushoz, érettséghez, készségekhez vagy képességekhez.

Sajnálom, hogy sokan közületek, akiknek küzdelem az iskola, nem kaptok semmiféle segítséget a tanuláshoz, mert a jelenlegi gazdaságpolitika nem sorolja szükségleteiteket a támogatandó célok közé.

Sajnálom, hogy olyan tárgyakat kell tanulnotok, amelyek nem érdekelnek titeket, olyan időkben, amikor az emberiség össztudása 12 havonta megduplázódik.

Sajnálom, hogy elhitetik veletek, hogy csak bizonyos számú ötös osztályzat kerülhet kiosztásra, melyekért versenyeznetek kell, amikor pedig az emberiség fejlődése mindig is együttműködés eredménye volt, amely együttműködést az iskolákban gyakran „csalás”-ként bélyegeznek meg.

Sajnálom, hogy tankönyveitek idejétmúlt információkat tartalmaznak, és hogy az osztálytermekben használt technikai felszerelést nem tartják karban, és az gyakorlatilag elavult.

Sajnálom, hogy az, amit úgy neveznek, hogy személyre szabott tanulás, minden személyességet nélkülöz. Az igazán személyes tanulás túl sokba kerül, értitek?

Sajnálom, hogy minden hírverés ellenére a jelenlegi kormány eddigi teljesítménye alapján a nemrég bejelentett BC Innovációs Stratégia valószínűleg semmiféle jelentős változást nem hoz, azt kivéve, hogy újabb módokat találtak arra, hogy számokban fejezzék ki, mit is csináltok ti a suliban.

De leginkább azt sajnálom, hogy az oktatási rendszer arra helyez hangsúlyt, hogy részei legyetek egy nyersanyag-kitermelő, extraktivista gazdaságnak, míg környezetünk, mely nélkül nem lenne gazdaság, éghajlati válságon megy keresztül, mely ki fogja kényszeríteni, hogy minden, amit jelenleg csinálunk társadalmilag, politikailag és gazdaságilag villámgyorsan átalakuljon, s ez az átalakulás titeket teljesen felkészületlenül ér majd.

Annyira sajnálom.

Bárcsak nem törte volna össze a bennetek levő kíváncsiságot az osztályterem egyformasága.

Bárcsak lenne egy varázspálcám, hogy adhassak nektek egy olyan iskolát, amelyben vannak terek, amelyben számtalan különböző módon vizsgálódhatnátok, felfedezhetnétek, kísérletezhetnétek és tanulhatnátok.

Bárcsak meg lenne az erőm ahhoz, hogy újra meggyújtsam a tanulás iránti szenvedélyt, amely oly nyilvánvalóan ott van a szemetekben az első iskolai napot megelőző hetekben.

Bárcsak segíthetnék nektek emlékezni arra, hogy mielőtt diákok lettetek, tudósok voltatok, akik kísérleteztek, felfedeztek, megkérdőjeleztek és összefüggéseket találtak.

És költők is voltatok… emlékeztek, hogyan írtatok le dolgokat úgy, hogy azzal szórakoztattátok és bámulatra késztettétek a körülöttetek levő felnőtteket?

Arra születtetek, hogy tanuljatok. Nem tudtok nem tanulni.

Sajnálom, hogy elhitetik veletek, hogy az egyetlen dolog, ami számít, az az a fajta tanulás, ami az iskolában történik. És abból is az a fajta, amely az osztályteremben történik. De abból se minden. Csak azok a dolgok számítanak, amelyek benne lesznek a dolgozatban.

Bárcsak elvihetnélek titeket máshová, ahol az oktatási rendszer fontos a politikusoknak, akik hiszik, hogy az, hogy milyen lesz országuk társadalma a jövőben, attól függ, milyen az oktatási rendszer ma.

Olyan időkben, amikor életünk függ attól, mennyire zseniálisan oldjuk meg legösszetettebb problémáinkat, elpazaroljuk az elmék képességét arra, hogy kreatív megoldásokkal álljanak elő. A serdülőkor az, amikor az emberi lények agyi fejlődésük csúcsára érnek. Lépten-nyomon ott a bizonyíték arra, milyen bámulatosan tudtok szabadon gondolkodni és mekkora kapacitásotok van megoldásokat találni.

Bárcsak megmutathatnám a hatalmon levőknek azt, hogy mire is lennétek képesek, ha esélyt kapnátok rá. Bárcsak …

Üdvözlettel,
egy Tanár

 


* A levél fordítását módosítás nélkül közöljük

 

10 inspiráló gondolat egy pedagógustól – pedagógusoknak

Ha nem ragaszkodunk a régi sémákhoz, és megpróbáljuk a gyerekeket a saját világuk és érdeklődésük oldaláról megközelíteni, akkor hatalmas dolgokra képesek. Nemcsak megtanulják a tananyagot, hanem komolyan a magukévá is teszik, ami egy sokkal magasabb szint. Azonban hogy ne csak általánosságokban beszéljek, szeretnék a kezdő pedagógusoknak, akik most állnak ki először a katedrára, vagy az újítani akaró tapasztaltabb kollégáknak néhány tanácsot adni arra vonatkozólag, mik is azok a dolgok, amik segíthetnek pedagógiai munkánk tökéletesítésében.

A cikk folytatása itt olvasható

2015 március 30. Kölöknet, Lizanne Foster

 
Kölöknet hozzászólások  
(5 hozzászólás) 
2015 április 06.
MAcs
Nézzétek meg a Summerhill dráma című BBC filmet! Ennek hatására indítottuk a Szummerhill Műhely oldalt, ahol nagyon sok érdekes témát olvashattok az oktatás és a gyerekek fejlődése kapcsán.:
https://www.facebook.com/SummerhillHungary?fref=ts
2015 április 01.
agig
"Nem nyavajogni meg sajnálkozni kell, hanem kihozni az órákból azt, amit lehet" (Hajnalka Ritz)
Régen rossz, ha valaki az órákból akarja kihozni, amit lehet. A mai iskolarendszer rémes. Viszont az egész társadalmi rendszerben kellene nézni. A pedagógus szerepe már régen megváltozott, csak senki nem akarja tudomásul venni. A pedagógussal pontosan azt csinálja a rendszer, amit a pedagógus vár el a gyerektől. Legyen gép, robot. Pedig a pedagógusnak utat kell mutatnia, hogyan juthat el a gyerek az érdeklődésének megfelelő legtöbb tudáshoz.
Az első négy év "kötelezőségeit" (írás, olvasás, számolás) a szülő is meg tudja tanítani a gyerekének, hiszen sokan óvodás korban még ő az, aki segíti a gyerekét ebben a folyamatban. Jóval többet is. Csak, hát ugye a szülőnek nem lehet négy órákat dolgoznia, hogy a gyerekével tudjon foglalkozni, mert micsoda szabályellenes, "munka világa ellenes". Pedig minden szülőnek a legjobb befektetés a gyereke! Az, hogy gyakran három éves korától rákerül a gyerek a futószalagra, ahol a bölcsődés gondozó, aztán az óvónéni, majd a tanító néni, a tanárok, mint egy akasztóra, rakosgatják roskadásig a feleslegesebbnél feleslegesebb dolgokat, elkeserítő. Nem minden felesleges, de a nagy része bizony az.
A gyerekek többet ülnek bent az iskolában dresszúra alatt a tanárokhoz igazodva, mint a szülő a munkahelyén. Az egész rendszer úgy van felépítve, - és ez természetes mindenkinek (?) hogy először a tiltás van. Miért nem lehet megfordítani? Ezt, azt lehet, tedd, segítek....
"A gyerek él és nem élni tanul!" (Horn György) És milyen igaz! Ebben kell segíteni, a pedagógusnak is kell alkalmazkodni. Na, ez nem megy! Sok minden más se, mert a pedagógus pontosan olyan gyarló, mint a szülő, aki - sokszor kényszerből - beviszi hozzá a gyerekét.
Akárhogy is nézem, a levél fedi a magyar helyzetet is, ezen pedig csak a pedagógusok tudnának változtatni, ha elég összetartó társaság lenne.....De "gyarló az ember...."
2015 március 31.
Lannert Judit
Ez a film tényleg nagyon mellbevágó, mert azt hinné az ember, hogy ilyen nem történhetne meg, de a mai valóság sajnos mindennap rácáfol erre.
2015 március 30.
Horváth Anita
Így működik a rendszer:
https://www.youtube.com/watch?v=Hi-y0kn78RE
2015 március 30.
Horváth Anita
...
Összes hozzászólás (5) megtekintése »
Kölöknet hozzászólás
aláírás