Iskola

Kötelező iskolaköpeny versus iskolai formaruha

Hoffmann Rózsa, oktatási államtitkár az Info rádióban nemrég arról is beszélt, hogy támogatná az egyenköpeny viselését, mert akkor a szegény gyermekeket nem frusztrálná, ha nem tudnának drága, divatos ruhákban járni, azonban egyelőre nincs napirenden egy erről szóló rendelet. Habár az interjúban az is elhangzott, hogy jövőre már nem lesz államilag támogatott jogász- és közgazdászképzés, mégis a kötelező köpeny ötlete sokkal nagyobb vihart kavart a neten.

Áltéma?

Van, aki szerint éppen az a cél, hogy ezzel az áltémával áttematizálják a közvéleményben jelenleg elsősorban az osztálypénz körül folyó diskurzust. Én se gondolom, hogy a kötelező iskolaköpeny bevezetése lenne ma a magyar oktatási rendszer legfontosabb megvitatandó témája, hiszen az iskolák államosítása, az eddig jól működő alapítványi iskolák bizonytalan sorsa, a felsőoktatás átszervezése, a pedagógus életpályamodell homályossága és ezen intézkedések hatása a gyerekek jövőjére, az oktatás színvonalára sokkal inkább érdemelne figyelmet. De hát ezek nagyon bonyolult kérdések, az iskolaköpeny viszont jól megragadható, sőt valljuk be, szimbolikus jelentőséggel bíró valami.

Mire jó sokak szerint a kötelező iskolaköpeny?

Az a tény, hogy ez az elvetett kis mondat ekkora vihart kavart, azt bizonyítja, hogy az iskolaköpeny probléma is többet rejt annál, mint ami elsőre látszik. Vannak, akik szerint praktikus szempontok szólnak az iskolaköpeny bevezetése mellett, mint pl.:
- eltakarja a szociális különbségeket,
- tisztán tartja alatta a ruházatot,
- uniszex jellegénél fogva segít a fiúk és lányok figyelmét a tananyagra és nem egymásra fordítani,
- más országokban is van, sőt sok helyen az iskolai egyenruha sikk, az elithez tartozást jelenti.
Az iskolaköpeny mellett érvel közvetve például a Családháló írása.

De vajon valóban jó a köpeny ezekre a célokra? Kezdjük azzal, hogy eltakarja a szociális különbségeket. Ez az érv több sebből is vérzik. Először is megkérdezte-e valaki azokat a „szegény” szülőket, gyerekeket, akikre hivatkozva akarják bevezetni ezt a lépést?

Másrészt a szociális különbségeket nem eltakarni kell, hanem csökkenteni. Az oktatáspolitikának is egyik elsődleges célja kellene legyen, hogy ehhez segítséget nyújtson a mindenki számára elérhető jó színvonalú és eredményes oktatás nyújtásával. Erre viszont nem sok esély látszik, ha tényleg igaz az a másik igen fontos tény, ami ebben az interjúban elhangzott, hogy a tankerületi rendszerben dolgozó pedagógusok azonos bért fognak kapni. Nesze neked teljesítményfüggő bérezés!

Harmadrészt tényleg valaki komolyan gondolja, hogy a köpeny eltakarja a szociális különbségeket? Hacsak nem csadorban fognak járni a gyerekek. Egyébként ezzel rögtön két legyet ütnénk egy csapásra, mert így tuti, hogy a másodlagos nemi jelleg se fog látszani. Még az is felmerül az emberben, hogy a különbségek nem annyira a gyerekeknek, mint a felnőtteknek, pedagógusoknak zavaróak. Nem véletlen, hogy nekik jobban tetszik az ötlet, hiszen jobban eligazodnak egy inkább homogén közegben, mint egy olyanban, ahol minden gyereket egyéniségként kellene kezelni.

A ruházat tisztán tartása gyakori érv volt a nyolcvanas években is. Aki negyven elmúlt, biztosan emlékszik a diolen nejlon köpenyre, amibe olyan remekül bele lehetett izzadni. Lehet, hogy a ruha tiszta maradt, mi viszont jó büdösek lettünk a nap végére. Másrészt akkor voltak politechnika órák, ahol fúrni-faragni kellett, volt kréta, stb. Ma technika óra nincs (van, aki szerint ezzel a manuális készségeket és pályaorientációt sikerül már az elején taccsra tenni), legfeljebb a rajzórán festik össze magukat a gyerekek.

A negyedik érv viszont már másról szól. Míg az iskolánként egyedi egyenruha gyakran alulról jövő kezdeményezésre (iskola, szülő, gyerek) egy közösséghez való tartozás megerősítését jelenti, addig az általánosan kötelező köpeny célja igazából más.

Mit szolgál igazából a kötelező köpenyviselet?

Ennek megválaszolásához ajánljuk Bánfai Beáta – Bodor Péter – László János: Az iskolaköpeny című tanulmányát, amiből néhány részletet közlünk.

Ebben olvashatjuk, hogy a szimbolikus interakcionizmus egyik képviselője, E. Goffman szerint a totális intézmények egyik jellegzetes eljárása a saját image prezentálásának megelőzése. Ennek eszközei többek között az arctalanítás (personal defacement) és a testtelenítés (disfigurement), melyek a saját test birtoklásától fosztják meg az egyént. Goffman szerint miközben az egyén általában elvárja, hogy kontrollálhassa saját, mások előtti megjelenítését, mint például ruháját, kozmetikumait, használati eszközeit stb., azaz identitáskészletét (identity-kit), az intézmény ezt úgy próbálja megakadályozni, hogy nem engedi meg a személyes tulajdont, hanem szabványosított uniformis jellegű és univerzálisan szétosztott helyettesítőkkel pótolja azt.

A személyes tulajdontól való megfosztás további formája, hogy időnként kutatást rendeznek, a tárgyakat elkobozzák vagy visszakérik az „identifikációtól való fertőtlenítés céljából”. Az uniformizált öltözet tehát alkalmas arra, hogy arctalanítsa viselőjét, s ezáltal medrében tartsa azt a komplementer szerepviszonyt, ahol a felek nem egyenrangúak, s ahol lényeges személytelenségük, azaz a személyes viszony elkerülése.

Az alárendeltek azonban még a totális intézményekben is megtalálhatják azt a módot (ha úgy tetszik: modort), ahogyan megjeleníthetik magukat. Ennek egyik legérzékletesebb leírását Ottlik Géza: Iskola a határon című könyvében találjuk. „Borsával együtt csak ők ketten jártak ilyen csúnya, sráftalan gallérral. De hát nem ez volt az az alig észrevehető változás, ami Medvével történt, hiszen eddig is sráfok nélkül viselte a zubbonyát, ez éppen változatlan maradt nála, noha most már megkülönböztette őt tőlünk is, a többi hat újonctól. Mégis, a szökés és visszatérése után fontos változáson ment át. Hogy ez miből állt, azt nehéz megmondani, mert a magatartása vagy a mozgása, a hangja, a hangulata vagy az arckifejezése nem változott. Nem ilyesmiből állt ez a változás. Voltaképpen csak abból állt, hogy ezentúl másként vette fel a sapkáját. Nem úgy, mint Merényi, Halász Péter, Bónis, Drágh vagy a többi régi növendék, s nem is úgy, mint Tóth Tibor. Nem igazgatta ügyesen és szakértően, de nem igazgatta többé újoncosan, bizonytalan kézzel sem. A fejébe nyomta, egyet húzott rajta hátul – vagyis a markával erőteljesen hátrafelé fésülte a nyúltagya táján –, s azzal elengedte, nem szánt rá többet ennél az egy mozdulatnál. Azt hihetné az ember, hogy ennek folytán teljesen jellegtelenül, hol így állt a fején a sapka, hol úgy, ahogy éppen sikerült. Pedig csodálatosképpen ennek a leegyszerűsödött, nemtörődöm módszernek az lett az eredménye, hogy ettől fogva mindig egyformán és eltéveszthetetlenül egyéni módon viselte a sapkáját. Hátulról is meg lehetett őt ismerni, messziről is, s felülről is, az emeleti ablakból nézve, ha nem is látszott belőle egyéb, mint egy távolodó kis kék pont.”

De nemcsak a húszas évek katonaiskolájában, hanem a nyolcvanas évek ’szocialista’ iskolájában is megtalálták a módját annak, hogyan járhatnak túl az ilyen rendeleteken. Kreatív megoldásokra sok példát találhatunk, sőt volt, ahol sikerült a köpenyt akár egészében is száműzni.

Az iskolai egyenruha nem egyenlő a kötelező köpenyviselettel

És még egy érv, ami talán eddig nem hangzott el. Magyarország a szocializmus négy évtizedében leszakadt az európai öltözködési és gasztronómiai kultúrától. Habár az utóbbi néhány évben mindkét területen örvendetes fejlődés tapasztalható, az igénytelen, kötelező köpeny továbbra is gátolja majd az öltözködési kultúra fejlődését. A köpeny jótékonyan eltakarhatja a hivalkodó ízléstelenséget is, de kötelező jellegű igénytelenségével egyben meg is gátolja, hogy az öltözködési kultúra követhető mintáival is találkozzanak a gyerekek és megtanulják, milyen a stílusos és elegáns öltözködés. Éppen itt van az egyik legerőteljesebb különbség a kötelező köpeny és az egyedi iskolai formaruha között. Az iskolai formaruha alulról jövő pozitív példájáról már beszámoltunk a Kölökneten. Ezeket a ruhákat szakemberekkel terveztetik. Világszerte az elit iskolák egyenruhái stílusosak, elegánsak. De hát nem is a nyomor leplezése a céljuk. Egészen más a cél: a közösséghez való tartozás kifejezése és ez az igény nem felülről, hanem „alulról” jön, az iskolától, szülőtől vagy gyerekektől. Az ilyen formatervezett iskolai egyenruha egyszerre szolgálja az egyéni és közösségi identitás kifejezését, valamint az öltözködési kultúra fejlesztését. A felülről diktált országosan kötelező köpeny (mint minden más, amit kívülről akarnak ránk erőszakolni) nem a belülről irányított és fenntartható rendet szolgálja, hanem igénytelen alattvalókat próbál nevelni, még akkor is, ha ez így nem tudatosul a fejekben.
 

 
Kölöknet hozzászólások  
(8 hozzászólás) 
2012 október 31.
Judit
A jó dolgok megtalálják a helyüket, hacsak nem kerítünk köréjük előítéleteket vagy politikát - amitől mindenki úgy érzi, hogy 'ciki' másként vélekedni. Azt hiszem, a kötelező az, amitől általában berzenkedünk. Én is úgy gondolom, hogy lehet a köpeny jó, ha sikerül közösségi üggyé tenni, és lehet rossz, ha ádáz ellenségeskedés, pártoskodás és utálat forrása. Vagyis a köpeny nem lehet mindenáron való hatalmi cél, de lehet eszköz arra, hogy az iskolához tartozás szimbóluma legyen! Ehhez viszont kellemesen hordhatónak - nem rongynak - kell lennie. És persze csak akkor működik, ha a gyerekek és szüleik, tanáraikkal együtt büszkék az iskolájukra. Így lehet a köpenyből is "márkás cucc" vagyis az iskola is lehet "brand".
Egyetértek a cikk írójával, a köpeny és a formaruha nem ugyanaz. A formaruha is megvalósítható, ha a többség akarja, és megtalálják hozzá az eszközöket. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Egy-két emblémás póló, azonos színű szoknya, nadrág is megteszi. És persze kell ünneplő ruha, aminél szintén elsősorban a felsőrész kell, hogy egyforma szabású legyen.
Az én iskolámban volt egyenruha. Persze, hogy nem voltunk elragadtatva, hogy egyenruhában kell járni,de persze a dolgozatoktól sem voltunk elragadtatva. De mindkettő hozzátartozott a munkás élethez, mint orvoshoz a fehér köpeny és a diagnózis. Megjegyzem a szüleink nem ellenezték az iskolaköpenyt és az egyenruhát, pedig igen jelentős anyagi különbségek voltak közöttük. Az én szüleim kifejezetten megkönnyebbültek, mert csak egyszeri nagyobb kiadás volt, és aztán csak egy-egy darabot kellett pótolni négy év alatt. És ez bizony számított! Nem kellett közbeszerzés ahhoz, hogy néhány vég anyagot együtt vegyenek meg a szülők, és nem céggel csináltatták a blúzokat, hanem ki-ki, ahogy tudta. Viszont az iskola igazi "brand" volt, mert a tanulás, a teljesítmény, a jólneveltség sokkal fontosabb volt, mint az öltözék, és tanáraink erre is neveltek minket. Ahol pedig együtt jelentek meg a diákok, méltósággal viselt tisztes külsejű csoportot alkottunk, akik miatt tanárainknak nem kellett szégyenkezniük. Mellesleg szülők és tanárok egyetértettek abban, hogy az egyenruha nem fog bennünket kockafejűnek nevelni, sőt! Világhírű énekesnők, kiváló tanárok, igazgatók, mérnökök, orvosok, művelt emberek, jó szülők kerültek ki abból az iskolából, s a hajdani diákok mindmáig szívesen emlékeznek diákéveikre, és ismeretlenül is közös élményeket mondhatnak magukénak, ha véletlenül összehozza őket a sors.
Mindezzel csak azt szeretném mondani, hogy az egyenruha nem ördögtől való dolog, hanem a testületi szellem kifejezője, ez a lényege. Ezért talán nem is olyan, aminek indulatokat kellene keltenie, hanem inkább olyan, aminek ürügyén a lényegen érdemes elgondolkodni, vagyis arról érdemes beszélgetni, vitatkozni, hogy mitől lesz egy iskolában olyan közösség, amelyik külsőségekben is - amilyen az egyenruha - ki akarja fejezni magát.
2012 október 29.
Rita01
Nálunk van iskolaköpeny, egyelőre a gyerekek büszkén viselik, már nem nejlon, nagyon helyes, és szerintem is kicsit megvédi az alatta lévő ruházatot.
Még a nagy nyolcadikosok is hordják, helyesek, csinosak benne. Rajta van a suli emblémája.
2012 október 26.
Banya
Bennem azért kelt visszás érzést a köpeny, mert gyerekként is utáltuk. Semmit nem takart abból, amit a hívei érvként felhoznak, úgy is tudtuk, ki milyen módban él és még ki sem léptünk az iskolakapun már le is vettük. Egyetértek, hogy a magyar oktatásnak az a jó, ha kockafejű, sablonba illő gyerekek ülnek a padban, ha meg még egyforma köpeny is lesz rajtuk az a legjobb. Igenis tükrözi az öltözködés a személyiséget, annak változását, miért kellene ezt eltakarni? Kell a sokféleség, persze a jó ízlés határain belül. Kedves Nagy Éva, én bizony veszek márkás cuccot a gyerekeknek, de nem azért, hogy felvágjanak vele, hanem mert esetleg néhány jobb minőségű darabbal sokkal jobban járok, mint egy rakás vacakkal, ami pillanatok alatt tönkremegy. És lehet venni ilyen darabokat outletben, használt ruhásnál gyakorlatilag kínai ruha áron vagy olcsóbban. Tehát nem feltétlen a szociális helyzetet tükrözi. És akkor majd megszabják azt is, hogy milyen tolltartójuk, táskájuk, telefonjuk stb. lehet? Ugyan már. És elhangzott valami olyasmi is, hogy közbeszerzést lehetne kiírni az egyen köpönyeg gyártására. Te jó ég, majd nyilván valami tűzhöz közel álló cég ezt megnyeri és az egész ország iskolásai valami undorító kommunizmust idéző maskarában fognak feszíteni. Én nagyon remélem, hogy nem jutunk idáig.
2012 október 05.
NagyÉva
Ha pedig az egyéniséghez a ruha kell, akkor ott már rég elromlott valami...
2012 október 05.
NagyÉva
Mint szülő, annak ellenére, hogy megengedhetjük magunknak a márkás holmikat, támogatom a köpeny, vagy egyenruha bevezetését. Nem veszünk nekik adidas, stb. ruhákat, de már az oviban a többi gyereken látom, hogy az nem "menő", ha nem Verdák, Ben10 díszíti a pólót. Szomorú, hogy ezzel vannak elfoglalva, és ez számít.. és az iskolával egyre rosszabb.. ott már a csúfolódás is kezdődik, a cikizés. És az én vállamról is nagy terhet venne le, mert 1. nem kéne gondolkodnom rajta, mit adjak rájuk reggel, 2. nem a rendes ruháját tenné tönkre, amikor az oviban a koszban csúszik-mászik.. Az pedig más kérdés, hogy ez mennyire fontos lépés az oktatásügyben..De ha ez a címe a cikknek, szóljon is erről. És igen a szülőket is meg lehetne kérdezni... nem nagyon értem azt aki ezt elutasítja, hogy neki mi az álláspontja.. mert mellette tudok érvet..
2012 október 05.
szabil
Gratulálok az íráshoz, tárgyilagosan és árnyaltan mutatja be ennek a tervezett intézkedésnek az álságosságát és korlátoltságát. Azt hiszem, ennek az ötletnek elterelő funkciója is volt, nemcsak a jelenlegi oktatáspolitika uniformizáló törekvéseinek kifejezése. Így valóban olyan fontos lépésekről tereli el a figyelmet, mint az iskolák államosítása, az oktatási anyagok uniformizálása, a felsőoktatásba bekerülők körének durva szűkítése stb.
2012 szeptember 11.
anyabanyanagyanyó
Ejnye, kilóg a lóláb! Kormánypocskondiázó az írás...
2012 szeptember 08.
twillight
Az Orbánjugend most rendőri felügyelet és agymosás-tantárgy mellé most egyenruhát is kap.

Őszintén szólva ez még a legkevésbé durva a háromból.
Összes hozzászólás (8) megtekintése »
Kölöknet hozzászólás
aláírás

XTrefl