IskolaMérés és értékelésA tanuló értékelése

Bizonyítványosztás

A szülő, a gyermek és az értékelő

A szöveges értékelés komoly szerepet játszhat a gyerekek motiválásában. A kisiskolásoknál mindez úgy jön létre, hogy a szülő megdicséri, megjutalmazza, illetve elmarasztalja, esetleg megbünteti a gyereket. Idősebb korban már elvárható, hogy a motiváció a gyerek belső indíttatásából fakadjon.

A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: „http://www.koloknet.hu/files/209_sracok_cikkbe.jpg”.Kétségtelen, hogy a szöveges értékelés a gyerekek számára eleinte nehezebben megfogható, mint az osztályozás. Mégis, ha elég differenciált és árnyalt, s a gyerekek szintjéhez igazodik, hatékonyabban képes ösztönözni, mint a puszta jegyek. A gyermek számára íródott, személyre szabott értékelés elsősorban a belső motiváció kialakulását segíti. Itt a pedagógus megfogalmazhatja, hogy ő személyesen mennyire elégedett a gyermek teljesítményével, viselkedésével („Nagyon büszkék vagyunk rád, hogy kiálltál azt osztályért, és rengeteget dolgoztál az osztály érdekében...", vagy „A többiek számára is örömet okoz, amikor mesét olvasol nekik, így azok is meghallgathatják a történeteket, akik még nem tudnak olyan szépen olvasni, mint te...”).

Fontos tudni, hogy a szöveges értékelés nem a személyiségre, hanem a gyerek viselkedésére, teljesítményére vonatkozik. Gyakran viszont igen nehéz elkülöníteni a magatartásbeli megnyilvánulásokat és a személyiségjegyeket. Egy társaival barátságos, könnyen oldódó gyerek például a társas készségeivel kapcsolatban mindenképpen pozitív jelzéseket kap az értékelés során. Egy nehezen oldódó tanuló azonban csupán azért, mert ő nehezebben barátkozik, nem kaphat negatív minősítést.

A szöveges értékelés veszélyei

Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a szöveges értékelés hatása negatív irányban is erős lehet, ha a tartalma nem egyezik meg a tanuló önmagáról alkotott véleményével, főleg, ha az értékelés tartalma negatív. Hiszen ha valakinek a tanév közben „becsúszik" egy vagy több gyengébb jegy, könnyedén gondolhat arra, hogy nem baj, majd kijavítja. A részletes szöveges értékelés azonban „nem felejt” ilyen egyszerűen. A negatív végkicsengése, főleg,  ha azt a gyerek még igazságtalannak is tartja, sokkal nehezebben kiheverhető és korrigálható, mint egy-egy rossz osztályzat. Ha pedig a gyerek sorozatosan olyan értékeléssel találkozik, amelyet nem tud elfogadni, amit igazságtalannak érez, akkor fennáll a veszély, hogy azokon a területeken sem fogadja el a pedagógus véleményét, amelyben segítő szándékú és megalapozott értékelés, esetleg segítő útmutatások szerepelnek. A szöveges értékelés így nem tölti be szükséges funkcióját, sőt károsan befolyásolhatja a gyerek további fejlődését s a pedagógussal alakuló kapcsolatát. Ezt a helyzetet mindenképpen el kell kerülni; ezért szükséges, hogy a szöveges értékelésben a kritikát mindig a jobbítás irányába mutató javaslatok kövessék. Fontos, hogy ezt a pedagógusi hozzáállást szülőként is követeljük meg, s ha gyermekünk negatív végkicsengésű értékelést kap, mi magunk kérjünk építő javaslatot a pedagógustól: mi az, amit a gyereknek – konkrétan – ezentúl másképp kellene tennie, és HOGYAN; s kérjünk javaslatot arra nézve is, hogy mi az első lépés ezen az úton? Hiszen egy felelősségteljes, konstruktív szöveges értékelésnek elvileg mindezt tartalmaznia kell...

Együttműködés a szülőkkel és a gyerekekkel

Nagyon fontos, hogy a pedagógus igyekezzen a szülőket meggyőzni arról, hogy ez az értékelési mód, ha megfelelően alkalmazzák, hatékonyabban segíti gyermekeik fejlődését, mint a hagyományos osztályozás. A pedagógusnak igyekezni kell minden körülmények között eloszlatni a szülők érthető aggodalmát, kételyeit, és mindent megtenni annak érdekében, hogy felkeltse és megőrizze a bizalmukat. Nagyon fontos, hogy a tantestület tagjai hitelesek és meggyőzőek legyenek. Hiszen elég egyetlenegy elszólás, egyetlenegy tévesen kimondott mondat, reflexszerűen egyessel, elégtelennel, vagy éppen ötössel, kitűnővel, jelessel minősítés, és máris hatástalanná válik minden addigi érvelés a szöveges értékelés mellett. Gyakran találkozhatunk olyan esetekkel, amikor például első osztályban a pedagógus „nem hivatalosan" osztályzatot ír a gyerekek füzetére (bár általában ötöst, motiváló szándékkal, utánozva a „nagy gyerekek" osztályzatait), vagy valamilyen tanulói teljesítményt szóban „leosztályoz”. Ezek a megoldások hosszú távon gyengítik szöveges értékelés hatékonyságát.

A szülők és a gyerekek is természetesen kérdéseket tehetnek fel az értékeléssel kapcsolatban, és ezekre a  kérdésekre a pedagógusnak minden esetben érdemben kell válaszolnia. Hiszen ez az eljárás csak akkor kecsegtet sikerrel, ha a szülőket sikerül együttműködő partnerré tenni, és a gyerekek is megértik, elfogadják az értékelésnek ezt a módját, s hogy jelentése van számukra mindannak, ami ennek keretében történik.

A szülő számára általában az a legmeggyőzőbb érv, ha bebizonyosodik, hogy a szóban forgó „dolog”, eljárás, rendelkezés gyermeke érdekeit szolgálja, hiszen a szülők szívéhez gyermekükön keresztül vezet az út!

Nincs ez másként a szöveges értékelés esetében sem.

2008 május 27. Lénárd András

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás