IskolaMérés és értékelésPISA

Beszélnünk kell a PISA-ról!

A Kölöknet felhívása a szakma és a szülők számára

A napokban hozták nyilvánosságra a PISA nemzetközi tanulói teljesítménymérés 2012-es évi eredményeit. Az eredmény egész Európára nézve lehangoló. 

Az első tíz ország közé jószerivel csak Hollandia került be az Unióból. Az első hét ország ázsiai ország és Vietnam is nagyon jól debütált. A skandinávok visszaszorultak, Finnország is rontott és már nincs ott az első tízben, Svédország pedig már az OECD átlag alá került. Magyarország a svédekkel egy szinten van, de ez most sajnos nem boldogít minket. A lengyelek, csehek és osztrákok magasan felettünk és még a dél-európai országok is jobban teljesítenek nálunk. A mögöttünk álló Bulgáriában és Romániában viszont majdnem a tanulók fele alacsony szinten teljesít matematikából.

A sokkoló eredmények kapcsán nagyon tipikus reakciók születtek. A média természetéből adódóan azonnali és „hatásos” válaszokra vágyik, a politikusok pedig ismét csak felhasználták az alkalmat, hogy hárítsanak és a másik felet tegyék felelőssé. Egy-két partizánakció volt az eredmények kissé részletesebb elemzésére (például itt és itt), a pedagógusok által látogatott zárt facebook csoportokban viszont ez a téma fel sem merül, a fókusz a szakszervezetek közötti presztízsharc és a pedagógus kamara elleni küzdelmen van.

Pedig a PISA eredmények hatalmas lehetőséget is nyújtanak számunkra, hogy tények alapján vizsgáljuk meg, hol tart a magyar oktatás és hogyan kellene tovább lépni. Ébresztő!!! Azt gondolom, hogy most eljutottunk a falig, vagy még tovább is, és nem halogatható tovább, hogy komolyan vegyük a PISA üzenetét. A gyerekeinkről és unokáinkról van szó, más szóval Magyarországról és annak jövőjéről.

Azt, hogy mit kellene tenni, sokan a sikeres országok reformjaiból próbálják kiszűrni. Az ázsiai siker receptje nem biztos, hogy nálunk alkalmazható, de az európai országok közül Németország, Lengyelország, Észtország vagy Portugália nagy ütemben fejlődik és Finnország példája is változatlanul érdekes lehet. Két dolog már most világos.

Egyrészt, hogy a magyar oktatás nem az elmúlt három évben jutott ide, a folyamatok politikai ciklusokon átívelőek. Másrészt jól láthatóan alapvető minőségi problémák vannak. És az is mindenki számára világos, hogy a kulcs, maga a pedagógus. De innentől kezdve már nincsenek egyszerű receptek. Világos, hogy az alacsony fizetések generálta pedagógus-kontraszelekció okozza ezt a romlást, de ezt megfordítani nem egy pillanat műve. Ugyanis attól, hogy a jelenlegi pedagógusok fizetését megemeljük, ők nem lesznek hirtelen jobbak.

Hosszú távon esetleg a jobb képességűeket vonzhatjuk a pályára. De hiába minden, ha a jobb képességű fiatalokat nem készítjük fel eléggé a pedagógus mesterségre. Így hát a pedagógusképzésben történteket is górcső alá kell venni. És minden hiába, ha nem alakul ki a flow a pedagógus szakmában. Ehhez viszont nem pusztán a „mit kell csinálni”, de a „hogyan csináljuk” kérdése is fontos, sőt megkockáztatom, fontosabb is.

Németországot 2000-ben sokkolta a német tanulók rossz eredménye, azóta folyamatosan figyelik és mérik a folyamatokat, ennek fényében avatkoznak be a rendszerbe. Finnországban az érettségi reform élén annak idején 15 évig ugyanaz az ember állt a mindenkori kormányok pártállásától függetlenül, a pedagógusképzésben pedig fontos szerepet kapott a tudományos tényekre alapozó kutatás-fejlesztés. A lengyelek már 1997-ben eltervezték az 1999-ben bevezetett reformjukat (egy évvel meghosszabbították az alapképzést, 9 évre), a pedagógusok számára pedig folyamatos továbbképzéseket biztosítanak és ezt az irányt azóta is tartják, pedig volt néhány kormányváltás.

A portugálok szintén adatok alapján tervezték újra az iskolarendszert (a földrajzi és demográfiai sajátosságokat figyelembe véve megszüntették az elszigetelt kisiskolákat és nagyobb iskolacentrumokat hoztak létre) és vezettek be olyan újításokat (például egésznapos iskola és intenzív képzések a tanítók számára), amelyek mellett azóta is kitartanak, pedig ott is volt kormányváltás.

Mi a siker receptje a nálunk jobban teljesítő és fejlődő európai országokban?

  • A tényekre figyelnek, nem hallgatják el és beszélnek róla a nagy nyilvánosság előtt.
  • A tények alapján folyamatos diskurzus alapján és az érintettek bevonásával elemzik a helyzetet és ennek tükrében hozzák meg a szakmapolitikai intézkedéseket.
  • Ha eldöntötték ilyen módon, hogy milyen irányba tartsanak, akkor emellett kitartanak politikai ciklusoktól függetlenül.

Képzeljük el milyen erőt ad, ha valódi tények alapján, valódi vitákban alakítja ki egy adott közösség (vagyis nemcsak egy része) a szempontjait és ezeket elfogadva összefogva húznak előre. Ehhez képest nálunk pontosan az ellenkezője történik ennek. A politikusok meg akarják váltani a világot és szinte soha nem alapoznak az elődök ilyen irányú eredményeire, munkájára. Ha pedig a tények ellentmondanak az oly nagy szent akaratnak, akkor indul az elhallgatás és hárítás. Se önreflexió, se önkritikusság, sem problémamegoldó szemlélet. Ezek hiánya viszont hosszú távon fog minket bebetonozni Európa legaljára.

Sajnos nincsenek mélyenszántó elemzések arról, hogy vajon a különböző oktatásfejlesztési és pedagógiai beavatkozások hogyan hatottak a tanulók teljesítményére. Nem pusztán az a gond, hogy a politika nem hallgat a tényekre, de lassan nincsenek tényekre alapozott pedagógiai módszertani kutatások sem, amelyek azt vizsgálnák, hogyan lehetne elmozdulni a PISA mélypontról. Így ha ló nincs, szamár is jó alapon kénytelenek vagyunk mások sikerreceptjeit segítségül hívni. A sikeres országok ugyanakkor fáradságos és közös munkával izzadták ki a saját megoldásukat, nem másoktól szedegették össze azokat.

Ezt kellene nekünk is csinálni. Leülni, elásni a csatabárdot és komolyan véve a PISA üzenetét, a jövő érdekében sokat-sokat beszélni a PISA-ról. Nem történhet meg az, hogy állami intézményekben dolgozó szakemberek nem nyilatkozhatnak a nyilvánosságnak ilyen fontos ügyekben! Máshol ilyen eredmények után már az illetékes hivatalok és kutatóintézetek - közoktatási államtitkárság, az Oktatási Hivatal, az OFI, a pedagógiai tanszékek, a pedagógusok szakmai szervezetei - szakemberei vizsgálnák, hogy mi történik és adnának erről folyamatos és értékelő (nem pusztán leíró) tájékoztatást.. Hol az ő hangjuk? Hol a pedagógusok hangja a PISA eredmények kapcsán? Érdekli őket egyáltalán?

A legfrissebb oktatási közvélemény-kutatások szerint nemcsak a lakosság tud egyre kevesebbet a PISA-ról, de sajnos a pedagógusok ilyen irányú ismerete is igen szerény. Pedig jó lenne, ha érdekelné őket (a munkájuk eredménye), mert nincs egyedüli üdvözítő megoldás, azt közösen kell kiszenvedni, mert csak akkor fog működni, ha azt mindenki (pedagógus, szülő, kutató, politikus, stb.) magáénak vallja és maga is hajlandó tenni érte a maga területén.

Itt a Kölöknet oldalán amennyire szerény körülményeink ezt lehetővé teszik, folyamatosan tájékoztatjuk olvasóinkat a nemzetközi és hazai teljesítménymérések eredményeiről, valamint a sikeres országok receptjeiről (beszámolóink itt és itt olvashatók). A mostani eredményekről is részletesen be fogunk számolni a honlapon, és ígérjük, hogy górcső alá vesszük a lengyel és portugál iskolarendszert is. Ugyanakkor szeretnénk, ha valóban nagyobb nyilvánosságot kapnának a PISA eredmények és egymásra mutogatás helyett valódi szakmai diskurzus indulna el. Ehhez mi kevesek vagyunk, ezért a következő felhívással élnénk:

Kölöknet felhívás

Először is kérünk minden illetékest, kormányt, érintett minisztériumokat, a szaksajtót, pedagógus szervezeteket és szakszervezeteket, szülői szervezeteket, hogy minden fórumon világosan és szakszerűen tájékoztassák a lakosságot a PISA és kompetenciamérés eredményeiről.

Ezen felül kérjük az állami illetékes szerveket és a kormányt, hogy támogassa a PISA eredmények kapcsán egy széles társadalmi diskurzus kialakítását, szervezzen országosan konferenciákat a témáról, ahol a szakemberek elmondják véleményüket tiszteletben tartva a másikat és a laikus szülők is megismerkedhetnek a véleményekkel, megoldási javaslatokkal. Kezdeményezzenek kutatásokat a témában, többek közt kiemelten a matematikaoktatás területén.

Ezek után pedig kérjük, hogy a társadalmi diskurzusra és megalapozott kutatási eredményekre alapozva készüljön el egy középtávú oktatási stratégia, amelyet az országgyűlés elé terjesztenek és fogadnak el. A magyar oktatás színvonala közügy, minden szülőre és magyar állampolgárra is tartozik. 

Várjuk minden kedves Olvasónk észrevételét, kommentjét, javaslatát! Ha egyetértenek velünk, kérjük küldjék tovább felhívásunkat másoknak is, hátha sikerül kimozdulni a holtpontról!  

2013 december 12. Lannert Judit

 
Kölöknet hozzászólások  
(6 hozzászólás) 
2014 június 16.
Almassy Zsuzsi
Hiszünk-e -még abban, hogy a tanulás fontos? Abban, hogy a tudás az egyetlen biztosítéka a gyermekeink, így társadalmunk jövőjének? A szülő fontosnak tartja-e, hogy ygermeke életcéljának tekintse az élethosszig tartó tanulást? Megszűnik-e a "majd csak lesz valahogy"szemlélet?
2014 február 26.
Németné Dávid Irén
Feltételezem, hogy nem csak az az oka a gyenge teljesítményeknek, amiket én most írok, de hiszem, hogy ez is nagyban probléma a PISA felmérésekkor:
A magyar gyermekek figyelmes, értő olvasása gyenge.
Tapasztaltam ezt a matematikai feladatok megoldásakor is. Pl. a logika ,,és"-t, ,,is"-t, ,,hogy"-ot figyelmetlenül értelmezik.

Gyakori a tanulók érdektelensége is.

A magyar oktatás tananyaga nem kapcsolódik eléggé a valós élethez.


Más:Az ellenőrző kód a Hány lába van két nyúlnak? kérdésre adott válasz.
Feltételezem, hogy itt nem a valós választ várják, hanem a ,,viccest”.
Az szerint, gondolom 24, mert: Ha: Egy nyúlnak 12 lába van: Elől kettő, hátul kettő, balról kettő, jobbról kettő, és mind a négy sarokban egy-egy, akkor két nyúlnak 2 X ennyi, vagyis 24 lába van.

2014 január 05.
szülő és pedagógus
Még soha nem volt ennyi fáradt, kimerült diák az országban. Hány bőrt akarunk még lehúzni róluk? Nem hiszem hogy a sok tanóra érdemben járul hozzá a gyerekek szellemi fejlődéséhez. Naponta 4-5-6-7 féle tantárgyat kell tanulniuk. Nincs idejük enni és a folyóson tesiznek. Az iskolában kilövi a szabadidős sportokat. Ha edzésre mennek nincs idő a házi feladatokra- abból van elég.
Abban sem hiszek, hogy attól leszek jobb pedagógus, hogy évről évre több adminisztrációs feladatot látok el.
Egyet értek "én"-el.
2013 december 18.
Heuréka
Egyetértek azzal, hogy amíg nincs hosszútávú stabilitás, kiszámíthatóság a rendszerben, amíg személyes célokra használják a rendszer elemeit, és nem a szakmai érdekek kerülnek előtérbe, nem lesz javulás.
Valóban a pedagógus a kulcsa mindennek, de egyre inkább azt látom, hogy már a tanárok elfásultak, nincs elhivatottság, a piacgazdaság került itt is előtérbe.
Ezen kívül szerintem nagyon rontott a helyzeten a média, mert az nagyon sok műsorával nem tud jóra nevelni. Sok-sok olyan terület említhető még, ami az oktatás résztvevőinek a szemléletét negatív irányba terelte, és kell egy teljes generáció váltás, hogy ez megváltozzon. Szívesen beszélgetek, ha kell, vállalok feladatokat szakemberekkel, tapasztalt kollégákkal a témában, de nem hivatalnokokkal. Az utóbbi időben ugyanis azt látom, hogy fiatal, tapasztalatlan "gyerekek" kitalálják a tutit és nem értik, hogy az miért nem tud megvalósulni.
2013 december 18.
valaki
Tökéletesen megfogalmaztad mindazt, amit én is gondolok. Könnyű a pálya széléről kígyót-békát kiabálni a pedagógusokra.
2013 december 17.
én
Lehet egy-két javaslatom?
1. Ne általánosítsunk. Vannak igen jól működő iskolák. Őket nem leminősítéssel, megalázással, innovatív programjaik ellehetetlenítésével kelleme motiválni. A kevésbé jókat pedig nem óraszám emeléssel, fizikailag megoldhatatlan feladatokkal, előkészítetlenül, szervezetlenül, rengeteg hibával, félelemkeltéssel, leértékeléssel kellene támogatni.
Vajon szükség van pl. a budapesti Fazekas Mihály Gimnázium kb. 60 tanáráról személyenként 30 ezer forintért (1.800.000 Ft)kijelenteni, hogy jó tanárok abban a közegben, ahol nekik jónak kell lenniük? És szorozzuk ezt be a többi igen jó iskolával. Én ekkora pazarlást még életemben nem láttam! Ha csak ezt a pénzt odatennénk szakmai támogatásban - NEM felügyelet!-, infrastruktúra fejlesztésben a nagy gondokkal küszködőkhöz ...
2. Szeretnék arra emlékeztetni, hogy az a tanári kar, amire most kígyót-békát kiabálunk, kétharmad részében még abban az osztatlan főiskolai és egyetemi képzésben részesült, amely a középiskolások 10%-a számára volt elérhető. Semmilyen felsőoktatásba nem lehetett bejutni a jónál gyengébb eredménnyel. (Kis túlzással.) Azóta pedig folyamatosan és kötelezően továbbképzi magát. Most még a krémek krémje tanít döntően.
Ettől még vannak gondok, nem is kicsik. Talán differenciáltan kellene beavatkozni? A jókat hagyni dolgozni, a jó gyakorlatokat ezer módon terjeszteni és nem megfojtani, az alul teljesítőket pedig szakmailag nap mint nap támogatni kellene és nem alkalmilag számon kérni, vizsgáztatgatni, a gondolkodásról, innovációról teljesen leszoktatni és végeláthatatlan dokumentum gyártásra szorítani?
Összes hozzászólás (6) megtekintése »
Kölöknet hozzászólás
aláírás