Iskola

Mitől jó egy iskola?

Paul Collard, Ken Robinson mellett, a kreativitás egyik legismertebb szakértője. Magyarországon is folyik egy program Pécsett, ahol az általa kifejlesztett módszerrel tanítanak a pedagógusok néhány általános iskolában, méghozzá igen eredményesen. A Creativity, Culture and Education (CCE) ügyvezető igazgatójával az iskolákról, az oktatás és a kreativitás fontosságáról készített néhány hónapja interjút Micha Busch, az alábbiakban ezt közöljük.

Vágjunk bele: Mitől jó egy iskola?

Néhány évvel ezelőtt találkoztam a lettországi oktatási miniszterrel, és különböző iskolákat mutattunk meg neki Angliában. Hazaindulása előtt elmondta nekem, hogy mély benyomást tett rá, ahogy mi megengedjük az iskoláknak azt, hogy a lehető legjobbak lehessenek. És ez a jellegzetessége a kiváló oktatásnak. Nincs olyan, hogy jó iskola – a jó iskolák egyben a lehetséges legjobb iskolák is abban az értelemben, hogy a legtöbbet hozzák ki tanulóiból és tanáraikból, vagyis maximálisan kiaknázzák a lehetőségeiket. A kérdés tehát, amelyet fel kell tennünk magunknak mindennap: tényleg a legjobb iskola vagyunk a lehetőségeinkhez mérten?

Milyen készségekre kellene fókuszálnia az iskoláknak a tanulók fejlesztésében?

A mai tanulók teljesen mások, mint a 150 évvel ezelőtti diákok. Régebben, különösen vidéken a diákok azért mentek iskolába, hogy tudásra tegyenek szert, mert az iskola volt az egyetlen hely, ahol erre lehetőségük nyílt. Nem volt televízió, rádió, könyvtárak, nem voltak könyvek – semmi. Az emberek dolgoztak a földeken, majd elmentek az iskolába, hogy elsajátítsák az alapvető ismereteket. Ma azonban ez már nem a tudásról szól. A diákok megérkeznek az iskolába úgy, hogy a fejük tele van töltve tudással, és a problémájuk az, hogy nem tudják, mit kell csinálni vele. Nem tudják kezelni, nem tudnak különbséget tenni a jó vagy rossz ismeretek között, és az iskolában is csak annyi történik, hogy még több tudást ömlesztünk a fejükbe.

A fotók a Paul Collard által életre hívott Kreatív Partnerség Magyarország Pilot-program keretein belül készültek.
KATT A KÉPEKRE!

Sokkal inkább azokra a szükséges készségekre kell összpontosítani, amelyekkel ezt a tudást értelmezni lehet, illetve amikkel a tudásmorzsákból valami újat tudnak alkotni. Nemrég arra kértünk angol tanulókat, hogy írják le elképzeléseiket egy új oktatási rendszerről. Számos tanuló egy egyszerű kérdéssel válaszolt: Miért nem ismerik el az iskolák azt a tudást, amit az iskolán kívül szereztek?

Meg tudná magyarázni a kreativitás jelentőségét a tanulásban?

Először is, el kell döntenünk, hogy mit értünk kreativitás alatt. Szerintünk az a kreatív, aki képzeletgazdag, együttműködésre képes, fegyelmezett, rugalmas (reziliens) és kíváncsi. Úgy gondoljuk, hogy ezek a készségek egymással összefüggő halmazt alkotnak és a kreativitás egy olyan metakognitív folyamat, amely lehetővé teszi, hogy ezek között váltani tudjunk a megfelelő pillanatban. Tehát ebből a kreativitás definícióból indultunk ki, majd olyan módszereket fejlesztettünk ki, amik lehetővé teszik, hogy az iskolák olyan koncepciókat implementáljanak,  amely képessé teszi a fiatalokat arra, hogy felfedezzék, megerősítsék és fejlesszék a kreatív képességeiket. A program során úgy találtuk, hogy az iskolai teljesítményük javult. Jobbak lettek a tesztekben, a viselkedésükben, és általában véve nagyobb lett a fegyelem, erősebb a fókusz, a motiváció és az elkötelezettség. Ezután rengeteg kutatás készült, hogy kiderítsék, miért történt ez. A megoldás kulcsa, amelyre rábukkantunk az volt, hogy ezek a kreatív képességek a tanulás mozgatórugói, s a valóban a hatékony tanulás építőkövei.

Hogyan értékeli a digitális média és az internet lehetőségét az osztályteremben?

Azt hiszem, hogy van benne lehetőség, de többnyire nem hatékonyan használják fel, mert a legtöbb digitális média alkalmazása a tanteremben lemásolja a hagyományos tanulási technikákat. Hamburgi diákok mesélték nekem, hogy akkor használnak digitális médiát, hogyha a tanár új fogalmat vezet be, mondjuk a matematikában, és kapnak egy házi feladatot, amire rákeresnek online – és mindig találnak egy videót egy másik tanárról, aki ezt valóban jól elmagyarázza, és a videót nézve megértik a koncepciót. Ezek után megcsinálják a házi feladatot, és a tanár az iskolában boldog, mert azt hiszi, hogy megtanított nekik valamit. Szóval, azt hiszem, igazán jó, hogy sok online videóanyag között lehet válogatni, amelyek a jó értelemben vett hagyományos tanulási módokat jelenítik meg újra és újra, de tényleg úgy gondolom, hogy ez a lehetőség alapvetően különbözik a digitális média korszerű felhasználási módjaitól. Úgy érzem, igazából csak most kezdtük el felfedezni a lehetőségeket.

Futattunk egy projektet tinédzserekkel – az esőerdőről. A tanáruk a segítségünket kérte, mert úgy érezte, a diákoknak nem akaródzik belemerülni a témába: egyszerűen unták, nem találták elég érdekesnek. Mi magunkkal vittük a gyerekeket hetente egyszer egy profi tanulóprogramokat gyártó helyi céghez, és arra kértük a diákokat, hogy hozzanak létre olyan digitális tananyagot, amely a tanulók életkorának megfelelően járja körbe az esőerdő témáját. És lőn: létrehoztak mindenféle digitális tananyagot,  weboldalakat és interaktív játékokat, amiktől az esőerdő megelevenedett, és a téma valóban magával ragadta a célközönséget. Noha az anyagok annak érdekében készültek, hogy mindent elsajátíts az esőerdőről, a gyerekek azonban észre sem vették, hogy voltaképp miről tanulnak, mert annyira szórakoztató volt számukra a tananyagok tervezése. Tehát a digitális technológia lehetővé teszi számunkra, hogy teljesen másképpen értelmezzük a tanári szerepet a jövőben.

Sokat utazol: véleményed szerint melyik a legjobb nemzeti oktatási rendszer, és miért?

Szerintem nagyon nehéz megmondani, hogy melyik oktatási rendszer a legjobb, mivel a különböző oktatási rendszerek különböző értékekkel rendelkeznek, s néhány értéket előnyben részesítek a többivel szemben. De majdnem az összes a rendszerben vannak nagy problémák.

Például nagyon érdekes ami most Skóciában és Walesben zajlik. Mindkét országban olyan tantervet vezettek be, amely a korábbihoz képest korszerűbb szemléletet hordoz a gyerekekkel és az iskolai sikerességgel kapcsolatban, de az implementációt tekintve már vannak nehézségek.  Könnyebb beszélni a jó iskolákról és a kevésbé jó iskolákról, és sokkal nehezebb beszélni a jó oktatási rendszerről és a nem annyira jó oktatási rendszerről.

A fotó forrása

Paul Collard a kreatív oktatás nemzetközi szakértője, a Creativity, Culture & Education (CCE) nemzetközi alapítvány ügyvezető igazgatója. A CCE volt felelős a Kreatív Partnerség Program kidolgozásáért, mely 2002 és 2011 között működött Angliában és 5000 iskola vett részt a programban. A program sikere és hatása a figyelem középpontjába került és mostanra már több országban is bevezetésre került. Jelenleg Norvégiában, Litvániában, Németországban, Csehországban, Magyarországon és Pakisztánban működik a program.

Forrás

Hasonló tartalmakért iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre!
 

Kölöknet hozzászólás

aláírás