IskolaPedagógus

Egy rádióműsor margójára

Miért nem vonzó a pedagóguspálya?

Hallgatom a rádió (mr1- Kossuth) szombat délelőtti magazinműsorát. Mivel szeptember van, a téma természetesen az iskola. Nem lelkes tanévköszöntőt hallok, hanem egy meglehetősen szkeptikus hangvételű összeállítást arról, hogy manapság miért nem vonzó a pedagóguspálya.

Problémák Németországban

Egy szászországi demonstráció szónoka szerint a tartományban közel 43 ezer tanár hiányzik az iskolákból, és egyre kevesebb fiatal jön a pályára. Az üres álláshelyeket nyugdíjas tanárokkal, illetve képesítés nélküli egyéb szakemberekkel kénytelenek betölteni. Az idősebbek csak korlátozott óraszámban taníthatnak, a pedagógiai képzettséget nélkülöző oktatók viszont nem tudják megfelelően átadni a tananyagot, s ezért a szülők méltán elégedetlenkednek.

A bölcsész- és az idegen nyelvszakos tanárokból túlkínálat van, mialatt természettudományos szaktanárokból súlyos hiány jelentkezik. A közoktatás irányítói az utóbbi időben annyira el voltak foglalva az oktatási reformokkal, hogy elmulasztották felmérni keresletet. Ha a jövőben e téren nem lesz változás, az iskolák kénytelenek lesznek megemelni az osztálylétszámokat, és lemondani a tanításon kívüli foglalkozásokról.

A tanári fizetés alacsony, a presztízs hanyatlik. A pedagógus feladatköre ugyanakkor egyre parttalanabb, sok esetben kénytelen szociális munkásként tevékenykedni, illetve – problémás körzetekben – rendőrségi ügyekben is szerepet vállalni.

Gondok Nagy-Britanniában

Angliában az iskolai erőszak terjedése riaszt el egyre többeket a tanári pályától. Mára olyan általánossá vált a diákok közötti késelés, hogy több intézményben a repülőtérhez hasonló fémdetektorokat állítottak fel az intézmények kapujában a veszélyes tárgyak kiszűrésére. Általános trend az is, hogy a szülők egyre gyakrabban támadnak tanárokra. Az iskolaigazgatók szakszervezete szerint hetente átlagosan két kollégájukat bántalmazzák tettlegesen is – szülők. A friss diplomások gyakran a várható fegyelmezési gondok miatt hagyják el a pályát, mielőtt egyáltalán elkezdték volna a tanítást.

A skóciai autonóm parlament iskolai ügyekért felelős minisztere - a rádió riportere szerint „kincstári optimizmussal” - így reagált a bírálatokra: „Az iskolai erőszak jelenléte tagadhatatlan, és teljességgel elfogadhatatlan. De ha a pedagógusok modern, jó módszereket alkalmaznak, a diákok magatartása javul.”

Egy pedagóguskongresszuson arról panaszkodtak a nevelők, hogy a társadalom irreálisan magas követelményeket támaszt irántuk. Egyre több gyerek érkezik úgy az iskolába, hogy komoly elsődleges szocializációs hiányai vannak: nem tud egyedül öltözködni, evőeszközökkel enni, a WC-t használni, de gyakran összefüggő mondatokban beszélni sem.

Egy brit kutatóintézet a kirívó fegyelmi problémák megfékezésére az USA-ban már meghonosodott ún. TTT (Tuck the Teacher) módszer bevezetését javasolja. Katonai szolgálatukat letöltött, frissen leszerelt katonákat képeznek ki nevelőnek, mivel egyre több az olyan diák, aki kizárólag a nyers fizikai erőt tiszteli. A kutatók abban is reménykednek, hogy ezek a „tanárok” pótolhatják a családok nagy részében - a csonka családokban - hiányzó férfimintát.

Számomra ez a megoldás mindenesetre dermesztő. Nem hiszem, hogy ez lenne az egyetlen kiút.

Hullámok a hazai vizeken

Magyarországon sem vonzó a pedagóguspálya, főleg a természettudományos szakokon csökken látványosan a jelentkezők száma. Nálunk is riasztó az iskolai fegyelem romlása, a terjedő iskolai agresszió, az alacsony tanári fizetés és a tekintély romlása. A mi iskoláinkról is elmondható, hogy tantestületek elöregednek, és szinte teljesen elnőiesednek. (Ld. erről Török Ildikó Nyanyák a katedrán című írását. )

Csak ront a helyzeten, hogy a pedagógusok jelentős részének az állása is bizonytalan. Tény, hogy az iskolák összevonása, álláshelyek megszűnése következtében az induló tanévben a tavalyinál 1200 pedagógussal kevesebb kezdi el a munkát. A kirívóan alacsony pedagógusbérek emelését – az aktuális gazdasági problémák miatt –csak hosszabb távon tervezik.

A mi gyerekeinknek viszont nincs módjuk kivárni, míg a felnőtt táradalom konszolidálódik, az iskola világa rendeződik, megvalósul az oktatási kormányzat által ígért pedagógus életpálya modell, amelynek alapján a tanároknak magasabb lesz a fizetésük, biztonságosabb a munkahelyük, helyre áll a presztízsük. Nekik most van a megismételhetetlen és pótolhatatlan gyermek-, ifjú- és diákkoruk.

Iskolai életükben akkor tudjuk őket a legbiztosabban támogatni, ha bízunk – többnyire igen nehéz körülmények között dolgozó – pedagógusaikban, ahol csak tudunk, együttműködünk velük, és a magunk módján, lehetőségeink szerint segítjük a munkájukat.

2010 szeptember 09. Szekszárdi Júlia

 
Kölöknet hozzászólások  
(2 hozzászólás) 
2010 október 06.
Kronstein Gábor
Néhány, különösen konfliktusos szakiskolában kisérleti
jelleggel vezessék be a TTT-t, amelyről a cikk szól.
Erről az amerikai módszerről két filmet is láttam. Az egyik humorosan, a másik drámaian mutatta be a
metódust. Mint kiegészítő megoldás egyes iskolákban Magyarországon is beválna. Talán.
2010 szeptember 10.
 
Én semmilyen tekintetben nem tartom magam "nyanyának". Szerettem tanárnak lenni, és most is szeretnék. De az én régi iskolámban folyamatos a leépítés. És mindig az éppen legfiatalabb következik a sorban, mert neki keveset kell fizetni, ha elküldik, és egyébként is "könnyen kezd még új életet". Félreértés ne essék: nem kívánnám egyetlen idősebb kollégának sem azt, ami velem történt.
Kölöknet hozzászólás
aláírás