IskolaPedagógusOktatáspolitika

Oktatás és Gyermekesély Kerekasztal

Zöld könyv – A magyar közoktatás megújításáért

A sokkoló számok (főképp a PISA-mérések eredményei) a széles közvélemény számára is ismertek, és mára az iskolákat övező rossz közérzet a média egyik vezető témájává vált. Mégis, mindeddig hiányzott a széleskörű elemzés közoktatásunk állapotáról. Az Oktatás és Gyermekesély Kerekasztal tagjai több mint egy évig dolgoztak a diagnózis és a beavatkozási lehetőségek kidolgozásán.

Lezárult a magyar közoktatás megújítását előkészítő Oktatási kerekasztal tevékenysége. A tizenkét kiváló társadalomtudós nevével fémjelzett összefoglaló kötetet – a Zöld könyvet – november 25-én mutatták be a Magyar Tudományos Akadémián.

Helyzetkép

A megjelenésében is rendkívül igényes, 290 oldalas kötet igyekszik a rendszer egészének működését összefüggéseiben megragadni, és már önmagában ezzel a vállalással merőben új szemléletet tükröz. A rendszerváltás után ugyanis közoktatásunk kétségtelenül az egyik legaktívabb, legtöbb újítást kidolgozó ágazattá vált, ám a hirtelen (s mégoly jószándékú) ötletek megvalósítása egymás hatását kioltó folyamatokat, egy széttöredezett és kontrollálhatatlan rendszert eredményezett.

Ilyen, egymást kioltó hatást hoznak létre például az esélyegyenlőségi törekvések az egyik, s a hat- és nyolcosztályos középiskolák működtetése a másik oldalon, vagy a kompetencia-alapú oktatás tantárgyak feletti követelményei a túldifferenciált, 130(!) érettségi tantárgyat megengedő érettségi rendszerrel szemben. De ide sorolható az az ellentmondás is, hogy a felsőoktatás Bologna-folyamatából a későbbi specializáció következne (az első három egyetemi év után), miközben a felsőoktatásba való bekerüléshez a kétszintű érettségin, vagyis a korai specializáción keresztül vezet az út.

Prioritások

Ezek az ellentmondások világosan megmutatják, hogy a rendszer hatékony működtetéséhez elengedhetetlen a prioritások kijelölése.  A Zöld könyv megalkotói tizenkét fejezetben elemzik a közoktatás helyzetét, s a beavatkozási lehetőségek mérlegelésénél mindvégig négy fő prioritást tartanak szem előtt, éspedig:

A tanári kar minőségét és ezáltal a tanári szakma presztízsét javító intézkedéseket;
Az alapkészségeket fejlesztő oktatást;
A behozhatatlan induláskori lemaradások megelőzését és a tanulók közötti különbségekre csak felszíni választ adó, hosszú távon minden társadalmi csoport számára káros szegregáció meghaladását;
A stabil és kontrollált intézményi működés érdekében megfelelő mérési-értékelési, felügyeleti és mentori rendszer kidolgozását.

A beavatkozások ára

Látható, hogy a fenti prioritások mentén történő beavatkozások rövid távon nem feltétlenül találkoznak minden szereplő érdekeivel, s erről a közelmúltban már tapasztalatot is szerezhettünk. Bár a pályakezdő pedagógusok béremelését (és a konfliktus kiéleződését) elsodorta a pénzügyi válság, a tervezett bevezetés kihirdetésekor érzékelhető volt a szakma (szakszervezetek) ellenállása.

Meg kell azonban jegyezni, hogy a pályakezdők béremelése más ellentmondást is felvet: Hiszen a kötet maga is beszél a pedagógusképzésbe jelentkező hallgatók kontraszelekciójáról, majd jelentős béremeléssel támogatná ugyanezeket kontraszelektált frissdiplomás hallgatókat. Vagyis ez, a technikailag egyszerűnek látszó beavatkozás (béremelés) csak úgy lehet célravezető, ha egyúttal életbe lép egy lényegesen komolyabb követelményekhez kötött kiválasztás a tanárképzésbe való bekerülésnél, és ugyanakkor emeljük a képzés színvonalát is. Itt viszont a tanárképző lobbi tömegképzést fenntartó érdekeivel kell szembenézni...

S ugyanennél a témánál maradva: ha a világos beszéd felszínre hozza és a közbeszéd tárgyává teszi a pályán tapasztalható kontraszelekciót, hogyan lehet egyidejűleg a pálya presztízsének emeléséhez szükséges társadalmi megbecsülést megteremteni?

Ugyanígy könnyen azonosítható számos más csoport is, akiknek a közoktatás fenti prioritásokat követő megújítása sértheti a rövid távú érdekeit. A szegregációs folyamatok visszafordítása nehéz pedagógiai helyzetbe hozza a „jobb” hátterű gyermekekkel „elkényeztetett” iskolákat, s alkalmazkodást követel a gyermekük korai elkülönítését szorgalmazó (és a spontán szegregáció motorjaként működő) középosztálybeli családoktól.

:

A hvg.hu bővebb ismertetését a témáról és a változások esélyeiről itt olvashatják.

A Zöld könyv diagnózisa tükrében itt az ideje, hogy felhagyjunk a rövidtávú egyéni stratégiák követésével, s a rendszer egészében gondolkodva fogjunk a közoktatás új növekedési pályájára állításához. Természetesen a kötet állításaival és javaslataival is lehet vitatkozni. De csak a Zöld könyv által képviselt szakmai színvonalon: tények és érvelések mentén.

:


 

Kölöknet hozzászólás

aláírás

XGyerünk, anyukám! - Teakiadó