IskolaTanulás

Kötelező(?) olvasmányok

Bár ma már egyre kevesebb pedagógus ad a nyárra házi feladatot, a kötelező olvasmányok tekintetében evidensnek tűnik ez a megoldás. Sajnos azonban önmagában a „kötelező” kifejezés is visszatetszést kelthet, olyasmit (az olvasást) téve kötelezővé, aminek spontán örömforrásként kellene működnie...

Mitől nehéz?

Lehetséges, hogy gyermekünk már az első oldalaktól elriad, ha például a történet  hosszú leírással kezdődik, vagy ha nem érti a benne szereplő szavakat. Ezenkívül  lehetséges, hogy követhetetlenül sok a szereplő, hogy bonyolult metaforák, régies kifejezések akasztják meg az olvasást. Lehet, hogy maga a sztori érdekes lenne, ám egyre több cselekményszál és egyre több név zavarja meg a gyermeket. Egy regényt végigolvasni kemény munka annak, aki nem szokott hozzá a hosszabb lélegzetű művekhez, és nem szokott hozzá, hogy a fantáziáját használja, hiszen manapság a filmek által sokkal könnyebben, kényelmesebben „fogyaszthatunk” történeteket, úgy mintha az ételt már megrágva kapnánk.

Éppen ezért fontos tisztában lennünk a szöveg és a kép feldolgozásának különbségével, az olvasás vagy a felolvasás által létrehozott belső képek jelentőségével, az agy aktív, fejlesztő tevékenységével, amivel szemben a filmek által közvetített, készen kapott hihetetlen vizuális áradat szinte lehengerli  információival a gyerekek agyát és érzelmi, indulati világát.  

Milyen „kötelező”-ket illik ismerni a 10-14 éveseknek?

Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön (10 évesek), Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk (11 évesek), Gárdonyi Géza: Egri csillagok (12 évesek). Ezeket a regényeket a gyerekek többsége még szívesen olvassa, közös élményt jelent egy-egy osztálynak, főleg akkor, ha a tanár is élményszerűvé teszi a feldolgozást.

Azután elérkezik a rettegett hetedik évfolyam és Jókai Mór. A kőszívű ember fiai vagy Az arany ember, amelyek megértéséhez bizony idegen szavak szótárára, etimológiai szótárra, szólásmagyarázatokra stb., egyszóval az olvasás élményszerűségét, a történetbe való belefeledkezést megakasztó, hangulatromboló eszközökre van szükség. Még annak is, aki szeret és tud is olvasni. Hogyan kérhetjük számon az olvasás „tanítva szórakoztat” lényegét, ha az olvasás rejtvényfejtéssé válik?

A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: „http://www.koloknet.hu/files/242_k%C3%B6nyvvel_cikkbe.jpg”.De a cselekmény is okozhat a gyerekeknek gondot. A nyolcadikosok egyáltalán nem, vagy nagyon nehezen tudnak azonosulni a Légy jó mindhalálig főszereplőjével, Nyilas Misivel, akit nem rokonszenves, tiszta és erkölcsileg a felnőttek fölé emelkedő kis hősnek látnak, hanem nevetséges baleknak, lúzernek, aki megérdemli a sorsát. Néhányan biztosan elkeserednek a mai ifjúság cinikus gondolkodásán, de akkor elfelejtik azt, hogy ezeket a kötelezőket már a nagyszülők is olvasták, hosszú évtizedekkel ezelőtt, egy „másik galaxisban” –  ahogy egyik tanítványom fogalmazott –, amikor egészen más értékeket tartottak fontosnak az emberek. Lehet ez ellen a megállapítás ellen tiltakozni az emberi méltóság és a humanitás jegyében, de ha hagyjuk a gyerekeket őszintén véleményt nyilvánítani, akkor gyorsan kiderül, hogy teljes mértékben elutasítják Misit, sőt dühíti őket a magatartása. – Miért kell erről könyvet írni, és miért szép ez a könyv? – kérdezik. Ha ezekre a kérdésekre együtt keressük a választ, ha felhasználunk más forrásokat, akár zenei CD-ket is, amelyekben a gyermeki őszinteség és bizalom sérül a felnőttek álszent világa miatt, akkor talán mást is meglátnak a regényhősben, nemcsak a „hülye  kis kölyköt, akit átvertek”.

Nehézségek az olvasással

Még nem is beszéltünk a diszlexiával sújtott tömegekről, akiknek valóságos kínszenvedés az olvasás. Az egyik ötödikes fiú fogalmazott úgy, hogy neki az olvasás olyan, mintha vizes homokban kellene bicikliznie: teljes erőbedobással teker, beleizzad a kegyetlen munkába, de mindig megakad. A többiek már rég a lap alján tartanak, amikor ő még a második mondattal kínlódik. Mindentől elmegy a kedve, szó sincs szórakozásról és az olvasás gyönyörűségéről, csak szenvedésről és kudarcról. Pedig a kötelezőket el kell olvasni.

Vagy van más megoldás is?

Iskolától és magyartanártól függ. Ha a helyi tanterv tartalmazza, hogy például Jókai valamelyik regényének ismerete a továbbhaladáshoz szükséges követelmény, akkor nincs mese, valahogy meg kell oldani, hogy a diák megismerje a szöveget.

Hogyan segíthetünk gyermekünknek?

1. Elmeséljük a kötet vastagságától megrémült csemetének, hogy már a régi görögöknél is... No, nem, de a nagyi idejében is biztosan az Egri csillagok volt a kedvenc kötelező olvasmány, és  a Nagy Könyv című versenyt is ez a regény nyerte meg, tehát a magyarok szerint ez a legjobb... Jókai hőseihez és hősnőihez pedig százezrek szerettek volna hasonlítani, és milyen kalandos, érdekes, fantasztikus a legtöbb regénye... A Légy jó mindhalálig esetében pedig felhívhatjuk a figyelmét arra, hogy tiszta horror volt az akkori debreceni diákok sorsa, érdemes megismerni és összehasonlítani a mai iskolával... Valahogyan fel kell keltenünk az érdeklődését, azonban nem ajánlom a megvesztegetést és a fenyegetést, mert jól tudjuk, hogy munkával nem szabad büntetni; így akár örökre megutáltathatjuk az olvasást. Az egyik régi tanítványomnak kellett A kőszívű...fölött töltenie azt a nyarat, amelyet azután „haláltábor”-nak nevezett el. Nem hiszem, hogy ez esetben a cél szentesítené az eszközt.

2. Olvasási nehézséggel küzdő vagy diszlexiás gyermekünket felesleges a regényekkel  kínozni. Marad a régi, évszázados módszer: a felolvasás. Ezt általában hős anyukák és egyéb felmenők, vagy térdre kényszerített, esetleg megzsarolt tesók szokták vállalni. Jó megoldásnak tartom mindenféle szempontból: a gyerek a teljes szöveget hallja valóságos – és sajnos ritka – emberi hangon, amely személyesen neki szól, nem is beszélve a felolvasás intimitásáról. Tapasztalatom, hogy ilyen alkalmakkor a többi gyerek, testvér is szívesen vesz részt a szeánszon. Milyen elfeledett és bensőséges hangulatú egy felolvasás családi körben! Persze itt is vigyázni kell, hogy ne ideges, kapkodó, terhes foglalkozás legyen a felolvasónak sem.

:

Hangoskönyvek

A hangoskönyvekről többet tudhatunk meg a www.hangoskonyv.lap.hu  oldalon. Például: A Pál utcai fiúk Németh Kristóf, Az arany ember (20 órányi szöveg!) Kútvölgyi Erzsébet, az Egri csillagok pedig Bitskey Tibor hangján szólal meg.

 

3. Modern korunk egyik leghasznosabb terméke a hangoskönyv. Az eredetileg vakoknak készült kazettákat egyre gyakrabban használják a diszlexiás gyerekek oktatásásban. Ma már nagy számban kaphatók CD-n is, és jó néhányat le lehet tölteni MP3-ra.  Szinte minden kötelező megtalálható hangoskönyvön, s a Szabó Ervin Könyvtár fiókjaiban kölcsönözni lehet a legnépszerűbbeket. A meghallgatáshoz felhasználhatjuk a különféle rövidített kiadványokat, a filmet, a készen kapott olvasónaplót, sőt segíti a gyermeket, ha kiíratjuk vele a fejezetcímeket, a szereplők nevét, akár csoportosítva is. Mindenképpen  törekedjünk arra, hogy a szöveget nyugodt körülmények között hallgathassa meg, hiszen így tudja magával ragadni a történet, így  tud belépni egy másik világba.

Remélem, hogy egyre több olyan iskola és magyartanár lesz, aki más, a gyerekekhez közelebb álló irodalmi szöveget választ közös olvasói élménynek. Lehetnek rövidebbek és hosszabbak is, szomorkásak vagy vidámak, de mindenképpen a magyar irodalom kincsestárából valók legyenek!

Hasonló tartalmakért iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre!
 

Kölöknet hozzászólás

aláírás