Kérdések
 

Tisztelt Kölöknet!

Nagyobbik fiam 14 éves múlt márciusban. Több problémám is lenne, és igazából azt sem tudom, hogy jó helyre fordulok-e tanácsért.

Hárman testvérek,és ő nem szereti a testvéreit. Mindig hangoztatja, hogy utálja őket. Tanulás szempontjából mindig csak a minimális tanulási időt tartja szem előtt. Ennek ellenére jó jegyei vannak, de napi 1 óra intenzív tanulással ki tudna emelkedni az átlagból, mert tehetsége az van. Szófogadatlan, nem tudja a határokat: bármit kérek, ignorálva van.

Irtó rendetlen. Nagyon megnehezíti a család hétköznapjait.

Nem mondom,hogy ez az ő hibája. Sajnos a családi háttér nem nyugodt. Nem is az számít, kinek a hibája, hanem hogyan tudnám vele megbeszélni azt, hogy ahhoz, hogy normalizálódjon az együttélés feszültsége, ahhoz sok mindenen kellene változtatni, és ez neki is jó lenne, ha a családban nem gerjesztene konfliktusokat a nap 24 órájában. Mindenki nyugodtabban tudna élni.

Igazából ez annyira összetett dolog, hogy nem is tudom, hol kellene kezdeni. Kihez fordulhatnék tanácsért. Vele megbeszélni nem sikerül a dolgokat, szóval rászántam magam, hogy külső segítséget vegyek igénybe. Szeretném kérdezni, hogy mit javasol, hol kezdjem?

Köszönettel: Egy aggódó anyuka


Szakértőnk válasza:

Kedves Aggódó Anyuka!

A probléma valóban összetett, de egyben mégsem annyira. Arra gondolok, hogy levélben és írásban nem lehet részletesen átbeszélni egy problémát, ahhoz túl kevés az információ, látatlanban pedig nem szerencsés tanácsokat osztogatni. Annyiban azonban mégis szeretnék segítséget nyújtani, hogy ami a leveléből kiderül: a fia éppen kamaszodik.

Ez az az időszak, amikor ha csak lehet, a fiatalok megkérdőjelezik a szüleik értékeit, mindenben igyekeznek ellentmondani nekik. Pontosan azért, mert éppen saját értékrendjüket igyekeznek kialakítani és keresik a kereteket - még akkor is, ha pont azokat rúgják fel.

A kevésbé nyugodt családi háttér megnehezítheti fiának feldolgozni azt, ami vele történik: lassan, de biztosan lépeget a felnőtté válás útján. Szeretne leválni a szüleitől, de még nem tud önállóan élni.

Ez nem könnyű időszak. De higgye el, neki éppoly nehéz, mint Önnek. A látszat ellenére támogatásra, megértésre és elsősorban türelemre van szüksége. Ezt az időszakot mindkettejüknek át kell vészelnie, remélem sikerrel teszik ezt, hogy a fia magabiztos, önálló felnőtt lehessen.

Amennyiben szívesen olvas a témában, úgy ajánlom az alábbi írásokat a témában.

http://koloknet.hu/?356-utmutato-kamaszokhoz
http://koloknet.hu/?1105-veszekedni-tudni-kell
http://koloknet.hu/?1187-kamaszkori-lzadsom-nhny-tanulsga
http://koloknet.hu/?1309-nehany-jel-hogy-nincs-baj-a-csemetemmel
http://koloknet.hu/?1477-kulso-es-belso-rend
http://koloknet.hu/?98-a-csaladi-fejlodes-szakaszai
http://koloknet.hu/?108-tarsas-eroviszonyok-a-kamaszkorban

egyéb:

http://www.lelkititkaink.hu/lelkivaltozasok_kamaszkorban.html
http://www.lelkititkaink.hu/testivaltozasok_kamaszkorban.html
http://www.pszichofeszek.hu/kamaszkorikrizisek.html
http://www.sulinet.hu/tart/cikk/Rcb/0/16784/1

Minden jót!

Üdvözettel: Peer Krisztina
XGyerünk, anyukám! - Teakiadó