Kérdések

Nem áll szóba a tanító nénivel!

Kedves Szakértő! A kisfiam most kezdte az iskolát. Előkészítő osztályba jár, mert van, amit még fejleszteni kell nála a valódi első osztályhoz. Sajnos nem hajlandó beszélni a tanár nénivel, pedig a társaival jól megértik egymást, és otthon is sokat beszél. Szeretnék tanácsot kérni. Hogyan tudnám elmagyarázni neki, hogy ne legyen ennyire félénk, ha válaszolni kell, és ha bemegyünk valahova, hangosan kell köszönni? Gyerekekkel hamar barátkozik, de felnőttekkel nem. 3-5 évesen mindenkinek köszöngetett még az utcán is, elmesélt dolgokat. Miért lett zárkózott? Én tehetek róla? Mit tehetek, hogy megeredjen a nyelve? Tanácsát előre is köszönöm. Tovább >>

Nehezen szokik be az oviba!

Tisztelt Szakértő! Olyan problémám lenne, hogy a kisfiam, aki 3 és 1/2 éves, nagyon nehezen szokik be az óvodába. Pedig bölcsibe is jártunk, de oda is majdnem mindig sírva. Reméltem, hogy az óvodában ezek a gondok megszűnnek, de eddig sajnos nem lett jobb. Sírva megyünk, úgy fejtik le a nyakamból a kisfiamat. Ez sajnos nagyon megvisel, próbálunk beszélgetni vele, erősíteni benne, hogy ott jókat lehet játszani, lesznek barátai. Ilyenkor megígéri, hogy nem fog sírni, meg végül is jól telt a napja, de másnap minden kezdődik elölről. Azt még elmondanám, picinek is nagyon ragaszkodó volt, 1 éves koráig a nagyszülők se tudták felvenni, mert addig sírt, amíg le nem tették. Ha valaki elment otthonról, sírt, mert nem volt ki a családi létszám. Sokáig, ha a játszótéren voltunk, és valaki közeledett felé kisgyerek, akkor azt mondta, menjünk haza. Ez most már szerencsére nincs így. Mi lehet a gond, mit nem csinálunk jól, vagy hogyan tudnám őt megerősíteni abban, hogy ne sírjon, ha menni kell az oviba? Próbáltam az óvónővel is beszélni, de ő azt mondta „látszik, hogy nagyon ki van szolgálva”; de ha ez így is van, én ezt nem látom hibának. De sajnos tényleg így jártuk végig a bölcsit is. Kérem, ha tud valami megoldást vagy ötletet, akkor írja meg nekem. Előre is köszönettel és tisztelettel! Tovább >>

Az elsős lányom éjszaka felriad!

Kedves Ildikó! Kislányom hétéves, most kezdte az iskolát. Tetszik neki, jól halad, vidám, kiegyensúlyozott gyerek. Problémáit el szokta mondani. Mostanában egyre többször felsír éjjel, sőt zokog, néha fel is ébred. De van úgy, hogy nem emlékszik reggel semmire. Nagyon sajnálom, tehetetlennek érzem magam, néha beszél is pl. nem tudtam befejezni a sort, nem tudom összerakni a végét stb. Nincs nagy elvárásom vele szemben iskolailag, nem sulykolom, hogy teljesítsen, mert ez lesz meg az lesz. Sőt ha nem úgy sikerül pl. egy-egy leckéje vagy írása akkor én mondom neki, hogy jó lesz, majd legközelebb sikerül jobban. Azt hiszem, hogy maximalista a gyerekem, és saját magát stresszeli, ha valamit nem tud tökéletesen. Ezen hogy tudnák neki segíteni? Aggasztanak ezek az éjszakai sírások. Előre is köszönöm válaszát. Tovább >>

A barátnőm evészavaros!

T. Szakértők! Egy barátnőm 22 éves egyetemista, lassan 10 éve küzd evészavarral. Mitől lehet egy embernek evészavara, és egy barátnő hogyan tud segíteni? Köszönöm válaszukat. Tovább >>

Kiközösítik a lányomat!

Kedves Szakértő! Nem tudom megérteni, a 11 éves kislányomat miért bántják folyamatosan az osztálytársai, fiuk-lányok egyaránt. Gyermekem tiszta és ápolt. Tanulásban elég gyenge, bár lehet,hogy ez múlik az osztálytársakon is. Már többször beszéltem az osztályfőnökkel, de mindig csak oda lukadtunk ki,hogy ilyen kegyetlenek a mai gyerekek. Akit megéreznek, hogy gyengébb náluk, azt így kikezdik. De nyugodjak meg, előbb-utóbb befejezik. De kérdem én, mikor lesz ennek vége? Már egyszerűen kivagyunk mind a ketten. Folyamatosan csúfolják, bántják, szekálják, kiközösítik. Másik iskolába azért nem iratkoztunk át, mert kislányom oxigén hinyosan született, csak a kisegítő iskola venné át. Meg jóval meszebb is lenne. Egyébként meg egyházi iskoláról van szó. Ezért is olyan boszantó számomra, hogy nem lép semmit a pedagógus, illetve az igazgató sem. Hanem mindig csak elhárítanak valami felszínes szöveggel. Kérem, ha tud, segitsen nekem, illetve nekünk ebben az ügyben. Előre is nagyon szépen köszönjük. Tovább >>

Rosszul nevel az anya, mit tehetek?

T.Szakértők! A családunkban van egy súlyos probléma, ami miatt Önökhöz fordulok. Nővérem menye, aki a 3. kislányuknak nemrég adott életet, abban látja az anyaság lényegét, hogy az otthonukban katonás rendet és fegyelmet tart. Egy faluban élnek, szép családi házban. A két nagyobb kislánynak (8- és 3-évesek) semmihez nem szabad nyúlni, mert piszkot csinálnak, semmiféle önálló feladattal nem látja el őket, mert csak rendetlenség lesz utánuk stb. Ugyanakkor a mesélést, verselést, közös programokat otthon nem ismerik a gyerekek, a mamájuk ugyanis egész nap sorozatokat néz a tévében, vagy a plázába jár nézelődni, "vásárolni" velük. A kis 3-éves ismeri a sorozatok szereplőit, de nem tud egy mondókát, óvodába nem íratja be a mamája, mert úgyis otthon van a kisbabával. Legutóbb csúnyán összeveszett a nővéremmel, amikor a nővérem az őszi szünetre feladott Vuk c. könyv olvasását kérte számon a legnagyobb unokájától, szépen, türelmesen, napokra beosztották előre az olvasnivalót, de a mama inkább vásárolni vitte a gyereket, mire a nővérem ezt finoman szóvá tette. Szabályosan elzavarta a meny az anyósát a háztól, akitől eddig csak csupa jót kapott, a gyerekek mindig sírva mennek haza a nagyszülői háztól Kecskemétről, annyira szeretnek ott lenni, hiszen ott igazi szabadságot, programokkal teli, jókedvű, szeretetteljes légkört kapnak. Szerintem a probléma gyökere, hogy a fiatalasszony mélyről jön, azaz nehéz gyerekkora lehetett, nem kapott elég szeretetet, mesét, programokat, ezért nyilvánvalóan nem is tudja azt a gyerekeinek nyújtani. Azonban nagyobb baj, hogy nem is fogja fel, nem is hajlandó elgondolkodni, ha valaki erre finoman a figyelmét próbálja felhívni. A férj (a nővérem fia) reggeltől késő éjszakáig dolgozik a családért, inkább mindent elnéz a feleségnek, csak ne legyen konfliktus, nem hajlandó a tényekkel szembenézni - pegig ő is felelős. Mit tehetünk mi, a család, illetve a nagyszülők? Azt tudjuk, hogy a legnagyobb kislányt nevelési tanácsadóba kell néha vinni, kérhetünk-e ott segítséget? Arra gondolok, hogy egy kívülálló szembesítené a mamát azzal, hogy valamit mégsem csinál jól, még ha meggyőződése is, hogy ő tökéletes anya, mert otthon minden ragyog a tisztaságtól...? Nagyon aggódunk a gyerekekért, féltjük a jövőjüket, az értékrendjüket, a saját későbbi családi életüket - gondolom, Önöknek nem kell magyarázni, mitől tartunk? Segítő válaszukat előre is nagyon köszönöm! Tovább >>