Kérdések

Tisztelt Szakértő! Nagyobbik lányom másodikos egy versenyistállónak mondott általános iskolában, ahová tavaly 6,5 évesen, sikeres felvételi után vették fel. 6 éves korában, mivel koraszülött volt, elvittem a nevelési tanácsadóba iskolaérettségi viszgálatra, hol kiválóan megfelelt, az óvodai eredményei is nagyon jók voltak, így jókedvűen kezdtük az elsőt. Sajnos sokat volt beteg (amióta közösségbe jár, ez jellemző rá) majdnem 200 órát hiányzott, de mindent bepótoltunk és jeles lett a bizonyítványa. Mivel még nem tudott írni-olvasni, gondoltam ez az iskola feladata, bizony megszenvedtük a szótagolós olvasással, főleg a legelején amikor még nem ismerte a betűket és el kellett hallás alapján mondani egy-egy szó hangjait. Ez nem ment neki elsőre, keverte a betűk sorrendjét, de aztán a tanárnő kicsit korrepetálta és utána már rendben volt. Én már itt megijedtem kicsit és gyanakodtam diszlexiára, de ez még korai , mondta a tanárnő és amúgy semmi jel nem utalt rá addig. Évvégén kérte a tanárnő , hogy nyáron gyakoroljuk az olvasást, mert betűtévesztése van (a-e, o-ö, u-ü, néha, nem mindig, ) illetve a tollbamondás megy rosszul, de a másolás és a külalak az rendben van. Bejelentkezem önként a nevelési tanácsadóba diszlexia szűrésre, mert aggódtam, ha olvastunk és kijavítottam a hibáit, nagyon dühös lett, újrakezdte az egész olvasmányt, nagyon zavarta, hogy nem megy neki, de összességében azt gondoltam, hogy első évvégén még nem mindeki olvas szuperul és azért elég szépen , folyékonyan ment neki, pár tévesztésssel. Verset könnyen tanul,a matekkal sincs gondja. Az eredmény számomra rémisztő és meglepő: középsúlyos diszlexiás. Igaz, a nyelvi teszt hétfőn suli és szolfézs óra után 17 órakor volt, a gyerek fáradt, ideges volt. A pedagógus szerint nagyon intelligens, okos kislány, de rengeteg hibát vétett - betűtévesztést az olvasásban, tollbamondásban, és lassan ír és olvas - mégis csoda , hogy 100%osan megérti a rosszul olvasott szöveget! Mindenképpen fejlsztést javasolt, heti kétszer, de hová vigyem, hol a legjobb? Rengeteg hirdetés van az interneten, melyiket válasszam? Tényleg olyan nagy a baj? Nem jellemző rá se a hiperaktivitás, se a túlzott mozgékonyság, nyugodt és felelősségteljes, ritmikus sportgimnasztikára jár két éve, koreográfiát jól és pontosan megjegyzi, síelni megtanult két évad alatt (tanfolyamra járt két szezonban műanyag pályára), soha nem volt logopédiai korrekcióra szüksége, 3 éves korára szépen , tisztán beszélt, még az R betűt is jól ejtette. Hiába volt korababa, 34 hétre 1640 gr súllyal (anyai okok miatt, toxémia) mindent időben csinált, egy évesen elindult, sokáig mászott szabályosan, igaz nem kúszott, hanem négykézláb állt, majd előre hátra hintázott és onnan mászni kezdett 8 hónaposan. Mi , a szülők mindketten diplomásak vagyunk, a férjem kitüntetéssel végezte a közgáz egyetemet, és nála kimaradt a mászás, anyósom mesélte. Én majdnem 4 évig otthon maradtam vele 2,5 évesen hordtam tücsökzenére, de rengeteg dalt, mondókát tanultunk, mindketten élveztük, imádtunk olvasni, képet nézegetni, táncolni, motorozni. A nagy és finommozgásai is abszolút rendben voltak, vannak. A családban ilyen nem volt, nagyon meg vagyok ijedve. Mi a diszlexiának a prognózisa? Hol rontottam el? (2 éves kistesónk, ő is korababa, feszes izomtónusú volt, Dévényre hordtam, meg még jópár kontrollra stb, de mostanra behozta ő is a lemaradását, és okos , ügyes, de nem szeretném, hogy őróla is 7 évesen ez kiderülne majd, el lehet kerülni a diszlexiát?) Soha nem kényszerítettem semmire, a bilizésnél magától lett szoba és ágytiszta 3 éves korára, visszaesés azóta sem volt. Kellett volna még egy évet várnunk az iskolakezdéssel. A pszichológusnő el volt tőle ájulva , hogy mennyire iskolaérett és ha ő tanár lenne, ilyen diákot szeretne. Én szívem szerint hagytam volna még oviban, de ő sem akarta, nagy ,fejlett kislány, viszont az osztályban igen fiatal, 80% már 8 évét betöltötte, stb. Még jellemző rá, hogy régóta kivételesen jól rajzol (óvónők, tanárnő szerint), ügyes,kreatív, a zene is érdekli (angol-ének tagozatra jár), a zeneiskolába is felvették előképzőbe, tökéletesen énekelt és tapsolt vissza nehéz ritmussorokat a felvételin. Szóval nem tudom, egyik felem nem akarja elhinni,hogy tényleg diszlexiás, főleg hogy középsúlyos, másrészről félek, mert mondták, a teszt után, ha nem fejlesztjük, leromlik , a kedve is elmegy a tanulástól és idegen nyelvet sem fog tudni tanulni. Ha waldorf suliba járna, nem lenne diszlexiás (ott 3. oszt végére kelle írni-olvasni folyékonyan)? Hová vigyem? Jók a nevelési tanácsadók? Tudom, butaságot kérdezek, kérem mégis nyugtassanak meg, hogy ez a “betegség” gyógyítható, és hová járassam? Hogy mondjam el neki, hogy ne érezze magát kudarcos gyereknek, persze nagy biztoságérzete, mert nagy szeretetben él, rengeteg időt töltök vele külön is, egészségesen féltékeny a tesóra, de nem akarom, hogy utáljon olvasni stb. Elég nyugodt, békés, melegszívű, társaival jól kijön, két jó barátja is van, de amióta iskolás, délután nagyon fáradt, sokszor kiabál - ilyenkor az ölelés, összebújás segít csak rajta - ok nélkül bedühödik, ha valamiért rászólunk, de hamar megnyugszik, persze a vakáció csodálatos volt és se beteg , se ideges nem volt, de gyakorolni sem akartam, sem én, sem ő. Megtanult szuperul úszni, tanfolyamon, nagyokat játszott a kishugával, voltunk nyaralni és a nagyszülőknél vidéken. Köszönettel: egy aggódós, szerető anyuka


Szakértőnk válasza:

Kedves Asszonyom!

Biztos vagyok abban, hogy nagy szeretettel, gondosan és odafigyelve neveli a gyermekét, s a legjobbat szeretné neki, hogy boldog és sikeres felnőtt legyen. Úgy tűnik, a sok foglalkozás meg is hozta gyümölcsét, és leánya ledolgozta a koraszülöttségből eredő hátrányát. Ám abban is biztos vagyok, hogy a “versenyistállónak” nevezett iskolában, ahol a teljesítmény fontos érték, nem könnyű szembesülni azzal a problémával, sem Önöknek, sem neki, hogy valami nem megy olyan jól. A sok betegeskedés és a délutáni ingerült kiabálások mindenesetre elgondolkodtatóak, talán nagyobb a teher rajta, mint amennyit elbír, nagyobb az elvárás, mint amit most jelenleg teljesíteni képes. Kiváló intellektus mellett is előfordulhat, hogy egy-egy részképességterület nem megfelelően működik. Ez nehézséget okozhat a tanulásban, és a kudarcélmény lelkileg is megterhelheti.

Bár a gyermeket a Nevelési Tanácsadóban megvizsgálta egy szakember, s megállapította a diszlexiát, azt nem említi, vajon ott felajánlottak-e terápiás ellátást, vagy javasolták-e  az iskolai logopédus, fejlesztő pedagogus vagy pszichopedagógus segítségét (ha van ilyen szakember az intézményben). Abban az esetben, ha intézményes ellátást nem tudnak biztosítani sem az iskolában, sem a Tanácsadóban, vagy akár pl. a Logopédiai Szakszolgálatnál vagy a Pedagógiai Szakszolgálatnál, valóban nehéz keresni megfelelő referenciákkal rendelkező magánellátót. Sokszor a szülők cserélik egymás között azokat a címeket, ahol kedvező tapasztalatokat nyertek. Az olvasási problémák fent említett tünetei mellett általában a vizsgálatot végző szakemberek a biztonság okából szoktak kérni látásvizsgálatot, hallásvizsgálatot,  és végeznek beszédészlelési-, beszédmegértési vizsgálatot is (pl. GMP tesztet). Jó lenne tudni, hogy ezt elvégezték-e, s ha igen, mi lett az eredménye. Ha auditív észlelési probléma áll az olvasási nehézség hátterében, ez megfelelő terápiás eljárással fejleszthető. A kiváló intelligenciával rendelkező gyerekeknél az észlelési problémák azért is derülnek ki nehezen, mert nagyon jól tudnak kompenzálni, viszont ez hosszú távon megterhelő a számukra, ezért fáradékonyabbak, ingerültebbek lehetnek. Amennyiben valamelyik részképesség-terület gyengeség fennáll, a Waldorf iskolában is ugyanúgy előjönnek az olvasási nehézségek, s akkor bizony ezzel foglalkozni kell. A spontán fejlődésbe vetett hit, ha valóban organikus eredetű a probléma, nem hoz megoldást. Azt is jó tudni, hogy az ilyen esetekben a korrepetálás önmagában nem használ. A diszlexia itt megállapított súlyosságánál Meixner Ildikó diszlexia reedukációnak nevezett módszerével jó eredményeket lehet elérni. Mindemellett, ha a szakember segítsége mellett sem enyhülnek a gyermek szorongásos tünetei, nem csökken betegségeinek gyakorisága, mérlegelném, vajon jó-e neki ez a teljesítmény-centrikus iskola, nem lenne-e jobb egy kisebb elvárásokat támasztó, de legalábbis elfogadóbb, ahol nagyobb biztonságban érezhetné magát?

Említi, hogy kisebbik gyermeke feszes izomtónussal született, s megfelelő terápiával sikerült helyreállítani ezt az állapotot. Minden ilyen sikernek nagyon örülök, mert a korai fejlesztést rendkívül fontosnak tartom. A biztonság kedvéért azért azt ajánlanám, hogy 5 éves korában, illetve az iskolába lépés előtt egy évvel vigye el őt egy logopédiai diszlexia-prevenciós szűrővizsgálatra, hogy ki lehessen zárni a diszlexia veszélyeztetettséget.

Kívánom, hogy továbbra is maradjon erős bázisa gyermekének az a meleg, szeretetteli gondoskodás, amelyet otthon megkap, s sikerrel tudjanak megbirkózni a nehézségekkel, úgy, ahogy az az ő javát leginkább szolgálja!

Üdvözlettel:

Kereki Judit

XGyerünk, anyukám! - Teakiadó