Kiközösítés, beszólogatás, pletykálkodás – bántalmazás a tanárok szemével

Vajon hogyan gondolkodnak a tanárok az iskolai bántalmazásról? Milyen tapasztalataik vannak saját iskolás éveikből, és ezek hogyan lehetnek hatással a véleményükre? 

A tanároknak jutalmazó és büntető szerepük van az oktatásban, a pedagógiai eszközökkel megerősíthetnek vagy kiolthatnak egy viselkedést. Az ő viselkedésük és gondolkodásuk befolyásolhatja az általuk tanított gyerekeket. Letörheti a vállalkozó kedvünket az a tanár, aki mindig csak egy bizonyos gyereknek ad lehetőséget a bizonyításra, vagy egy motiváló, elhivatott tanár miatt meg is szerethetünk egy korábban utált tantárgyat.

Bizonyított tény, hogy a tanárok jutalmazásaikkal az iskolai normák közvetítésében is nagy jelentőségű szerepet töltenek be. Mit jelent ez? Azt, hogy a tanárok saját meggyőződéseikkel hozzájárulnak az iskolában uralkodó légkörhöz, támogatott vagy nem elfogadott viselkedésekhez. Itt kapcsolódik össze az iskolai bántalmazás a tanárok viselkedésével. Hiszen a bántalmazás és ezen belül az iskolában történő bántalmazás is annak a kérdése, hogy mennyire tekintjük elfogadottnak azt, hogy a másiknak rendszeresen beszólogassunk vagy lejárassuk.

A tanárok is normaképző erőt képviselhetnek a bántalmazás megelőzésében, felismerésében, kezelésében. A témával több kutatás is foglalkozott az utóbbi időben. Ezek egyrészt a tanárok bullying elleni attitűdjeit, fellépését és ezek befolyásoló szerepét próbálták átfogóbban vizsgálni.

A bántalmazásellenes attitűd és a tanárok fellépése összekapcsolódik, azonban az eredményes fellépéshez fontos az énhatékonyság érzése, a kellő magabiztosság. Úgy tűnik, hogy a bántalmazási epizód észlelt súlyossága, az empátia, a nem, illetve hogy fontosnak tartják-e az iskolai légkört, hatással van arra, hogy egy (leendő) tanárnak milyen meggyőződései vannak és mennyire tesz lépéseket a bántalmazásos helyzetben. Például a bántalmazási formák közül a fizikai bántalmazást a tanárok hajlamosabbak súlyosabbnak érzékelni, mint a verbálisat (gúnyolás, cukkolás) vagy kapcsolatit (kiközösítés), és inkább közbelépnek ilyen helyzetekben. A korábbi vizsgálatok szerint a hallgatók és a tanárok alapvetően hasonlóan gondolkodnak a bullyingról, azonban eltérés mutatkozik abban, hogy mennyire érzik magukat kompetensnek a hatékony beavatkozásra egy bántalmazási helyzetben.

 

A cikk teljes terjedelmében a mindsetpszichologia.hu -n olvasható.

2019 július 04.

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás