Különleges helyzetekFejlődési rendellenességek

A (sz)elektiv mutizmusról

A titokzatos némaság

Vannak gyerekek, akik bármilyen közegben feltalálják magukat, természetesen teremtenek kapcsolatot bárkivel. Mások ismeretlen terepen lassan engednek fel, ki kell tapasztalniuk, mi várhat rájuk az új helyzetben. Akadnak azonban olyan gyerekek is, akik egyáltalán nem szólalnak meg idegen környezetben, bár családi körben zavartalanul beszélnek. Némaságuk az intézménybe kerüléssel válik nyilvánvalóvá: leggyakrabban az óvodában, ritkábban az iskolában tűnik fel.

Az elektív mutizmust manapság egyre inkább szelektív mutizmusként emlegetik, magyarul hívhatjuk választott némaságnak vagy helyzethez kötött hallónémaságnak. A gyermek bizonyos társas helyzetekben vagy bizonyos személyek jelenlétében nem szólal meg, miközben más helyzetekben és más személyekkel képes a folyamatos kommunikációra. A betegségek nemzetközi osztályozása szerint a szociális kapcsolatteremtés zavarai közé tartozik. Hátterében szorongást találunk.

Ha ez a viselkedés hosszabb ideig, de legalább egy hónapig fennáll (és ez nem az iskolakezdés első, különben is sokak számára nehéz hónapjára korlátozódik), felmerül a szelektív mutizmus gyanúja. Természetesen kizárható az az eset, amikor a gyermek az adott szociális helyzetben szükséges beszélt nyelvet nem ismeri, így azon meg sem tud szólalni, vagy egyéb kommunikációs problémája van (például dadog), illetve ha valamilyen átfogó fejlődési zavar vagy pszichotikus állapot következménye a némasága. A szelektív mutizmus előfordulási gyakorisága alacsony. Bár pontos adatok nincsenek róla, az iskoláskorú gyermekek kevesebb, mint 1 %-át érintheti. Több vizsgálat is megerősíti, hogy lányok között gyakrabban fordul elő, mint fiúk között.

„Itthon be nem áll a szája”

Jellemző, hogy a szelektív mutista gyermek szótlansága bizonyos helyzetekhez kötött, és az otthon biztonságából kikerülve jelentkezik. Van olyan gyermek, aki csak a szűkebben vett családtagokkal beszél, de ha idegen van jelen, akkor a családtagokkal sem. Van, akinél tágabb a kommunikációs kör, a gyakrabban látott közeli rokonok, jóbarátok is beleférnek. Az sem biztos, hogy az otthonán kívül a gyermek mindenkit egyformán kikapcsol kommunikációs köréből, bár jellemzően a felnőttekkel, különösen az ismeretlen felnőttekkel nem elegyedik szóba. Gyakori, hogy a kortársaival beszél, vagy csak azzal a néhány gyermekkel, akikkel közelebbi kapcsolatba kerül. Sokszor előfordul az is, hogy a beszédet elutasító gyermek mutogatással, gesztusokkal, bólintással tart kapcsolatot a környezetével, vagy esetleg suttogással jelzi közlendőjét, illetve rajzban, írásban kommunikál.

Akad olyan szülő, aki arról számolt be, hogy már a bölcsődében észrevették, hogy gyermeke nem beszél a felnőttekkel. Döntően mégis 4-6 éves kor között, elsősorban az óvodában, esetleg az iskolába kerülés után derül ki, hogy bár a gyermek beszédszervei épek és a hallása is jó, otthon pedig beszéd- és kommunikációs képességével nincs semmi gond, a közösségben nem szólal meg. Az iskolakezdés után jelentkező problémát az elvárások megnövekedésével hozzák összefüggésbe. Szakemberhez is sokszor ilyenkor kerül el a gyermek, hisz óvodáskorban még félénkségnek, visszafogottságnak tudják be a viselkedését, bíznak benne, hogy majd elmúlik a tartózkodása. Ehelyett elmélyülhet a problémája, teljesítményét, kapcsolatainak alakulását hátrányosan befolyásolja a választott némaság.

Mi lehet a némaság mögött?

Viselkedése mögött alapvetően nem dac vagy makacsság áll (bár a megszólalási képtelenség által okozott frusztráció eredményezhet dacos viselkedést), nem szándékosan választja ki, hogy milyen helyzetben és kihez nem beszél. Némasága összefüggésben áll bizonyos körülmények között jelentkező szorongásával. Ez gyakorlatilag egyfajta védekezés, amellyel hárítani próbálja a rátörő szorongást, illetve kerülni próbál egy általa előrevetített kudarcot. (Például az iskolában fél a hangos olvasástól, mert tudja, hogy nem fog tudni megszólalni. Ezt szégyenként éli meg, de attól is tart, hogy mit szól ehhez a tanár.) Gyakorlatilag a mutizmus egy kevéssé szerencsésen megválasztott stratégia a szorongás leküzdésére.

Hogy milyen okok állnak a háttérben, azt a legtöbb esetben pontosan nem lehet tudni. Egyes vélekedések szerint a mutizmus kora gyerekkori kötődési problémákra vezethető vissza. Vannak, akik a kényszerítő nevelési módszerek hatását látják benne, többen a túlóvó szülői háttérben keresik a probléma gyökerét. Mások alkatilag is veszélyeztetettebbnek érzik ezeket a gyerekeket, s valószínűsítik, hogy szüleiknél is előfordultak szociális szorongásra utaló jelek. Mindemellett konkrét trauma is eredményezhet hirtelen elnémulást. A beszédfejlődés zavarának talaján ugyancsak kialakulhat szelektív mutizmus, hiszen például egy megkésett beszédfejlődésű gyermeknél a környezet türelmetlensége beszédgátlást okozhat, amely visszatartja őt a szociális helyzetekben való megnyilvánulástól.

A szelektív mutizmus általában társulhat szociális visszahúzódással, különös félénkséggel, túlérzékenységgel, depresszív viselkedéssel, jellemezhetik otthoni indulatkitörések, kényszeres vonások (ragaszkodás a rendhez, rituálékhoz), csökkent önértékelés is.

Hogyan segíthetünk?

A szülők akkor tudnak segíteni leginkább gyermeküknek, ha úgy fogadják el, amilyen, ha nem szégyellik a másságát. Jót tesznek azzal, ha nem kényszerítik, erőltetik a beszédre, hiszen a gyermek a noszogatás hatására csak egyre kevésbé szólal meg. Nem használ neki, hogyha viselkedésével a középpontba kerül, ha folyton azzal foglalkoznak, miért nem köszöntél, miért nem válaszoltál. Ellenben fontos neki a szülői elismerés, a dicséret, pozitívumai hangsúlyozása. Sajnos, előfordulhat, hogy olyan közösségbe kerül, ahol megszégyenítik szótlansága miatt, ezért fontos, hogy például iskolaválasztásnál elfogadó és segítő pedagógust válasszanak a szülők, aki tapintatosan és leleményesen tudja kezelni ezt a helyzetet, s akivel a későbbiekben is folyamatosan tudnak majd együttműködni. Ha egy közösségben megbélyegzik, sokat segíthet a környezet-változtatás, egy új hely, ahol tiszta lappal indulhat. Mindenképpen ajánlatos szakembert felkeresni, aki a szülővel (s jó esetben a pedagógussal) együttműködve próbál segíteni a gyermeknek. A Nevelési Tanácsadóban pszichológus, gyermekpszichiáter vagy adott esetben logopédus foglalkozhat a gyermekkel, illetve további vizsgálatokra utalhatják.

Tapasztalatok szerint hatékonynak mutatkozik a viselkedésterápia, amely a megszólalás pozitív megerősítésén alapul, a családterápia, illetve a pszichodinamikus terápia. Van, aki játékterápiával, bábterápiával ér el eredményeket, vagy más, non-verbális terápiás módszerrel. Ajánlható a lovasterápia is. Egyes esetekben a szorongás oldására a pszichoterápia mellé gyógyszeres kezelést javasolnak. A beszédállapottól függően logopédus is bekapcsolódhat a terápiás folyamatba. Mindenesetre a terápiás munkában is nagyon fontos a türelem, a fokozatosság, a tapintat. Mielőtt a gyermeket bevezetnénk a szavak világába, éreznie kell, hogy szavak nélkül is értjük, elfogadjuk őt. Bizalmát megnyerve bátorítjuk, hogy higgyen magában, s így váljon lépésről-lépésre egyre határozottabbá, kezdje használni a hangját, annak erejét, s ki tudja fejezni mondanivalóját. A szülőkkel való szoros együttműködés pedig azt biztosítja, hogy a nevelési gyakorlat a terápiás munka céljának szolgálatába álljon.

Hasznos tudnivalók

Amennyiben elektív mutizmust diagnosztizálnak a gyermeknél, a szakértői bizottság sajátos nevelési igényűnek nyilvánítja a gyermeket, ami többletjogokat biztosít számára az iskolában. (Különleges ellátás keretében szakember foglalkozik vele, vagy például lehetősége van arra, hogy mentesüljön a szóbeli számonkérés alól.) Ugyanakkor a tankönyvpiac rendjéről szóló törvény alapján ingyenes tankönyvellátásra jogosult. Ha pedig gyermekkórház, gyermekklinika szakorvosa (gyermekpszichiáter) diagnosztizálta, akkor a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény és az 5/2003 (II.19.) ESzCsM rendelet alapján jogosult a magasabb összegű családi pótlékra.

Ehhez szükséges a szakorvos által kiadott igazolás, amit egy kérvényhez csatolva a lakóhely szerinti Kincstárnál kell benyújtani. Amennyiben elismerik az emelt összegű családi pótlékra való jogosultságát, a szülő gyermekének 10 éves koráig gyermekgondozási segélyért folyamodhat, illetve gyermekétkeztetés esetén 50 %-os mértékű térítési díj-kedvezmény illeti meg.

2016 szeptember 08. Kereki Judit

 
Kölöknet hozzászólások  
(19 hozzászólás) 
2015 március 19.
Vida Lászlóné
Van egy 9 éves elektív mutista kislányom akinek szeretném megtalálni azt az iskolát ahol végre jól érezheti magát,ahol elfogadják,ahol végre beszélhet.3év alatt még nem sikerült.Aki tud nekem segíteni írjon:vidalaszlone@gmail.hu monika19750729@freemail.hu
2013 június 18.
Szabi
Kedves Tom!

Az email címem nem szívesen osztom meg az interneten, mert sajnos nem mindenki arra használja mint amire megadom, de azóta már létrehoztam egy oldalt facebook-on, ahol szívesen várok mindenkit.

www.facebook.com/SzelektivMutizmus

Fogalmam sincs, hogy hány tagja lesz, hisz egy eléggé ritka betegségről van szó, de remélem mindenkinek segítségére lesz.
2013 június 16.
Tom
Kedves Szabi!

Ha leírod az email címedet, akkor könnyebben kapcsolatba tudnak lépni veled az emberek, pl. én is (főleg, ha nem nézed meg ezt az oldalt mondjuk fél év múlva, de valaki elolvassa a hozzászólásodat, és eszébe jut valami hasznos).

Én például nem érzek még magamban annyi erőt és tudást, hogy igazán segíteni tudjak, hiszen én is csak járom az utat, nem érzem magamat a csúcson, de a történetemmel, és egy pár összegyűjtött jó tanáccsal talán tudok segíteni.

Ha már igazán nagyon jól érzem magamat a bőrömben az idő nagy részében és az életem legtöbb területén, akkor terveim szerint megírom az egészet könyvben, de egyelőre úgy érzem, álnéven és ingyenes e-book formájában. Az anonimitásra is és az ingyenességre is elég sok okom van.

No de nem fecsérlem tovább itt a szót, ezzel kapcsolatos közösségről egyelőre nem tudok, de majd még ennek is utánanézek valamikor, mert engem is érdekel a dolog (magamról egy előző hozzászólásban írtam).

Sok szerencsét!
2013 június 15.
Szabi
Sziasztok!

24 éves vagyok, és sajnos tapasztalatból tudom milyen ez a betegség. Már az óvodából elkerültem egy pszichológushoz, aki nem ismerte fel a betegséget így sosem kaptam kezelést. 22 éves voltam mikor először olvastam erről a betegségről.

Amikor másodikos lettem elköltöztünk egy másik városba, ez segített abban, hogy tudjak beszélni mások előtt, de még a mai napig is okoz nehézségeket a betegség.

Szeretnék megismerkedni olyanokkal, akik szintén átélték ezt a betegséget, meghallgatni a történeteiket, vagy részese lenni egy olyan csoportnak amely ezzel foglalkozik.
Angolul már találtam ilyen csoportokat, de engem főként egy magyar közösség érdekelne.

Ha valaki tud ilyen közösségről kérem jelezze.
2013 június 07.
Tom
Remélem, azért Marianna még elnéz ide, ugyanis ha már a környezetében egy szelektív mutizmussal küzdő gyermeken nagyon sokat segített egy bizonyos alternatív gyógymód, akkor ennek részleteit igazán megoszthatná a többi aggódó szülővel és velem is. :) Ez olyan információ, amit nem szabad csak úgy "véletlenül" elejteni egy hozzászólásban. Sokan szorulnak segítségre, bármilyen tipp jól jöhet! Köszönjük!
2013 május 27.
Tom
Kedves Marianna!
Én 21 éves vagyok, ezért nem tudom, milyen, ha a gyerekem ebben a betegségben szenved, de azt tudom, milyen érzés az, ha én magam szenvedek ebben, sajnos. Azóta már rengeteg idő és sok terápia után habár teljesen megváltoztam, még mindig nagyon sok szorongásos problémám van, amelyek ennek a mutizmusnak a maradványai, mint egy gyógyuló betegnél, akinél még mutatkoznak tünetek, de már nem életveszélyes. :)

Ezért kérlek, ha ezt olvasod, írd le, milyen módszer segített a barátnőd kislányának, nagyon érdekel a dolog. Egyrészt azért, mert már életem szerves részévé vált az alternatív és mindenféle terápia, módszer megismerése, amelyekkel magamon és embertársaimon segíthetek. Így mindennek örülök, ami a személyiségem fejlődését segíti, akkor is, ha gyerekeknek találták ki, hiszen a legtöbb szorongásom gyerekkoromból ered.

Másrészt pedig, mivel tapasztalatból ismerem ezt a betegséget, ezért ha tudok, igyekszem segíteni másoknak. És amit Te leírtál, az számomra hihetetlennek tűnik. Én tudom, milyen ez a betegség, és ha én ennyt változtam volna ilyen gyorsan, azért így visszagondolva a fél életemet is odaadtam volna. :)

Köszönöm, ha válaszolsz, nagyon remélem, elnézel még erre!

Apukának is jól jönne szerintem. :D

Nem olvastam el itt mindent, de egyébként botrányos, hogy az óvodák és iskolák mennyire nincsenek felkészülve az ilyen pszcihés betegségekben szenvedő gyermekekkel való bánásmódra. Az ostoba óvónők és alkalmatlan pedagógusok nagyon sokat ronthatnak a gyermek állapotán, ezért erre is nagyon komolyan oda kell figyelni. Egy élet múlhat rajta.

Szülők: nagyon vegyétek ezt komolyan, gyermeketek meg fogja hálálni szerintem nagyon, ha bármiben is könnyebb lesz neki, még ha nem is lesz egy cserfes kislány, kisfiú.
2013 május 25.
Apuka
Kedves Marianna, ha beszámolnál róla, hogy mi ez a módszer az nagyon jó lenne, a mi kisfiunk is ettől szenved(vagy mi szenvedünk ettől) és nagyon aggódom a sok gyógyszer miatt...
2013 május 25.
Marianna
A barátnőmnek a kislánya most idén megy iskolába és kb 4 hónapja talált egy alternativ megoldást gyógyszerkezelés nélkülit, kinyilt teljesen, belenéz a felnőttek szemébe, hangossan érthetően beszél velünk is, nem bújik el senki elől. Ha valakit érdekel megkérdezem a pontosan mi módon jutott el idáig. Tegnap volt nálunk a kislány és én mindig sajnáltam, hogy nem tudok vele beszélgetni, báboztam is vele de csak elbújt, és most mintha kicserélték volna, nagyon jó volt vele beszélgetni, játszani felhőtlenül. Kiváncsi voltam, hogy mi ez a gond ami volt a kislánynak ezért rákerestem és látom, hogy hosszú idő még valaki megszólal. Valamit tudhatnak akikhez vitte Őt. Imádom mégjobban a kislányt, felhőtlenül. A gyerekeimmel játszott és beszélt is, de velünk nem. Az iskolában sem lesz igy gondja.
2010 május 27.
Ildikó
Még annyit,hogy az óvónői szakközép csak azért volt hülyeség,mert még nem álltam készen rá... Saját erőből is fel lehet dolgozni.Talán más világ van most,de segítsük az ilyen gyerekeket,mert szenvednek!Meg akarnak szólalni,de ha elkönyvelik ilyennek,akkor már nem megy!
2010 május 27.
Ildikó
Sziasztok Rám teljesen illik a "kórkép" Általános iskolában alig szólaltam meg. Mivel imádtam a gyerekeket,óvónői szakközépbe mentem,ami nyilvánvaló hülyeség volt. Jópár vargabetű után bölcsődében kötöttem ki,kb.19 éves koromra sikerült kinőnöm az elektív mutizmust,saját erőből. Okok? Tanárnő (első-második) padba veregette a gyerekek fejét,konkrétan az enyémet,mert a szünetben nem lett volna szabad felállni,de én vissza akartam kérni a kölcsönadott radíromat...
2010 május 18.
Nagy Csilla Békéscsabárol
egy agódó anya vagyok 2 és fél éves lesz a kislányom és egyátalán nem akkar beszélni semmit nem akar mondani akor ezek szerint ős is mutista vagy szerintetek kihez forduljak vele. nagyon agódom érte mert a vele egy idős gyerekek már sok mindent tudnak mondani köszi .válaszoljatok.
2010 január 23.
Szub
Én nem vagyok mutista, de óvodás koromban 1 gyerekkel szoktam játszani, aki mutista volt. 4. osztályosok voltunk amikor megszólalt. Azóta is ő a legjobb barátnőm. Most 7. osztályos vagyok és a 6. osztályba jött egy lány aki szintén mutista. Abban az osztályban ő a 4. lány a többiek fiúk és sajnos kiközösítették. Én próbálom védeni, de sajnos nem tudok mindenhol ott lenni.
2009 november 01.
Jucc
na, úgy látom, hiába linkelem be, nem hozza be teljesen: szóval a Gyermekek-betegségek, gondok alatt, /sz/elektív mutizmus címmel keressétek.
2009 november 01.
Jucc
Sziasztok! Nyitottam egy topikot a babaneten ezzel kapcsolatban, akinek van kedve, csatlakozzon: http://www.babanet.hu/tarsalgo/index.html
2009 október 28.
 
Egy ismerősöm is rendkívül csendes, de nagyon tehetséges. A valamit-valamiért elv itt is érvényesül. Ugyanakkor csendességet a hosszú kiközösítés is okozhat, ekkor leszokik az illető a beszédről, és amit beszédből kéne megtanulnia, megtanulja irodalomból, festészetből, zenéből, stb. A kommunikációnak nem egy módja van.
2009 október 08.
zuzinyúl
Barátnőm kislánya is megválogatja alaposan, kivel áll szóba szemtől-szemben. Az iskolában a gyerekek közvetítenek neki a tanárok felé - szerencsére szívesen megteszik, és nem piszkálják, elfogadják, hogy ő ilyen. Egyébként számomra egész lenyűgöző, hogy mindig megtalálja a számára megfelelő és kényelmes kommunikációs csatornákat: az iskolában ugye a gyerekeket, illetve az internetet, ahol sokkal nyíltabban és lazábban tud kommunikálni más emberekkel.
2009 október 08.
antipszichiáter
Írjatok még erről! Milyen felnőttként csendes-nek lenni? Betegség ez szerintetek? Kívülállóként olyan megejtő volt ezt olvasni, hogy "csendes"...
2009 október 08.
Móni
Én szintén,és a gyerekeim közül egy szintén csendes.
2009 október 06.
Ditti
Én is csendes vagyok a mai napig. Nekem a némaságom nem múlt el gyermekkorom óta. Most 2 hónapos a kislányom van. Remélem vele nem lesznek gondok.
Összes hozzászólás (19) megtekintése »
Kölöknet hozzászólás
aláírás