Különleges helyzetek

SNI-s gyerekek: a Waldorf nem csodafegyver!

Az SNI-s gyerek a jelenlegi oktatási rendszerben elveszett című cikkünkhöz érkezett kommentekben fel-felmerült, hogy a Waldorf-pedagógia jó eredménnyel foglalkozik ezekkel az esetekkel. Alapvetően a Waldorf-pedagógiának nem célja az SNI-sek fejlesztése, nagyon sok Waldorf iskola alapító okirata nem is tartalmazza az SNI-s tanulók fogadhatóságát.

A Waldorf-pedagógia középpontjában a gyermek áll, és nem tananyag. A mindenkori cél az, hogy a gyermek testi, lelki, szellemi fejlődésében – a személyiségének megfelelően – az erősségei tovább erősödjenek, a gyengeségei javuljanak. Persze, ezt túl idealisztikusan hangzik, de azt a szándékot tükrözi, hogy harmonikus személyiség legyen belőle, aki képes arra, hogy önmagát eltartsa és alkalmazkodni tudjon az őt körülevő valósághoz.

A Waldorf pedagógia nem csodaszer az SNI-s gyerekeknél, ugyanakkor természetesen Waldorf iskolákba is járnak SNI-s tanulók, többé-kevésbé megoldott a külön fejlesztésük is, jellemzően szülői segítséggel.

A Waldorf-pedagógia azt azonban lehetővé teszi, hogy az SNI-s gyerekek se szorongjanak, hiszen sokkal lassabb haladási üteme, mint a normál tanrendű általános iskoláé. A folyamatos olvasást például 2. osztály végére szokták elvárni, ez egyben azt is jelenti, hogy a későbbiek során nincsenek szövegértési problémáik, mert értik, amit olvasnak.

A folyamatos művészeti nevelés, a kézimunka (horgolás, kötés, varrás – fiúknak is), a rengeteg festés, rajzolás lehetővé teszi, hogy a finommotorikus képességek megfelelő ritmusban és módon fejlődjenek. A Waldorf iskolákban nincs osztályzás, helyette szöveges értékelést kapnak, ami lehetővé teszi, hogy a gyermek fejlődését önmagához képest lássuk. Egyes waldorfos szülők néha meg is rettennek attól, hogy gyermekük tudása milyen alacsony szintű – majd később rádöbbennek arra, hogy milyen mély...

Miután a legfőbb módszer a tapasztalati úton történő tanítás, így a tudás mint élmény marad meg a gyermekben, és később is előhívható, azaz nem csak a rövid távú emlékezet őrzi meg. Mindemellett minden osztály évről évre komoly drámai előadást mutat be, a legkisebbektől a legnagyobbakig. Ennek csúcspontja 11. osztályban a szólóest, illetve a 12. osztályos színdarab. A gyermekek e folyamat során megtanulnak szerepelni, csapatban dolgozni. Ez hihetetlen előnyt jelent számukra például egy állásinterjúnál vagy más, például munkahelyi közegben. Érdemes a Youtube-on rákeresni néhány ilyen előadásra, fantasztikus élmény!

Szembe kell néznünk azzal – mind szülőként, mind pedagógusként –, hogy ezek a digitális bennszülöttek, vagyis a mi gyermekeink egészen más gondolati síkokon mozognak. Nekünk kell résen lennünk, és a hihetetlenül ingergazdag virtuális valóság mellett a realitásokat is meg kell ismertetnünk a  gyermekeinkkel – családban és iskolában egyaránt. Nekünk is folyamatosan változnunk kell a jobb megértésük érdekében. Ahogy a mondás tartja, ma egy szülő, egy tanító mint audiovizuális élmény kevés ennek a generációnak. Így hát nincs könnyű dolgunk egyik szerepkörben sem...

Tanárként például az interaktív tanítás felé mutató kreatív tanítási módszerek jelenthetnek segítséget  a pedagógusnak.

Kreatív Partnerség

Erről szól például a Creative Partnership (Kreatív Partnerség) az angol „Creativity Culture & Education” (Kreativitás, Kultúra és Oktatás) szervezet legnagyobb, több mint 10 éve futó programja, amely jellegét tekintve egyedülálló a világon. Egy olyan széles körben elismert programról van szó, amely művészetet, kultúrát, és kreatív szemléletet csempész be a tantermekbe. Mindezt azért, hogy jobb képességű és céltudatosabb diákok kerülhessenek ki az iskolákból, és hogy a pedagógusok újszerű tanulásszervezési módokat és kreatív problémamegoldási technikákat sajátíthassanak el.

A program során innovatív és hosszan tartó kapcsolatok alakulnak ki az iskolák és a különféle szférából érkező kreatív szakemberek között (pl. előadóművészek, képzőművészek, építészek, multimédia szakemberek, tudósok). Az együttműködés pedig arra inspirálja a diákokat, a tanárokat és a kreatív szakembereket egyaránt, hogy újfajta módon közelítsenek – ne csak az iskolán belüli, hanem – a mindennapokban felmerülő problémákhoz is. A program első lépéseként az iskolák ún. kreatív segítők támogatásával beazonosítják az intézményük legégetőbb problémáit, melyek lehetséges megoldását már maga a helyi intézményi projekt keresi.

Itthon is létezik!

2013 decemberétől a Kölöknetet is birtokló T-Tudok Zrt. a Kreatív Partnerség magyarországi pilot-programjának a gazdája. A megvalósításban partnereink a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara, valamint a pécsi Budai-Városkapu Általános Iskola, Szakiskola, Speciális Szakiskola és Alapfokú Művészeti Iskola.

Visszatérve a kölkökre: bizonyos értelemben alapvetően az agyféltekék dominancia-kérdéséről is beszélhetünk: az oktatási rendszer szinte teljes egészében a bal agyfélteke dominanciáját várja el, míg gyermekeink nagy része jobb agyfélteke dominanciájú. Ez azt is jelenti, hogy komoly megértési problémák merülnek fel, mert teljesen más megközelítések lehetnek egy-egy adott témakörben, ami szép, hosszú vitákhoz tud vezetni családi környezetben is...

Ami még nagyon fontos az SNI-s gyermekek számára, az a sportolás: hiperaktív, figyelemzavarosoknak szinte kötelező! A sportban új közösségbe kerül a gyermek, ahol teljesen mindegy, milyen tanulmányi eredménye van, jól olvas-e vagy sem, szépen ír-e vagy nem. A mozgás örömet és sikerélményt nyújt neki. Nem feltétlenül kell versenysportolni, csak mozogjon kedvvel és felszabadultan olyan sportágban, amely számára megfelelő. Persze, a sportágválasztás sem könnyű kérdés, ugyanakkor meg lehet találni azt az ideális mozgásfajtát, amely örömet okoz a gyermeknek. Nagyon fontos, hogy legyen olyan terület, ahol neki is sikere van, hogy tudjon hinni önmagáéban. A sport érdekes módon hat a tanulmányokra is, például figyelemzavarosoknál nő a koncentrálással töltött idő.

Nem könnyű ma SNI-s gyermeket nevelni sem szülőnek, sem pedagógusnak, ugyanakkor megfelelő segítséggel, sporttal ezekből a gyermekekből is ép felnőttek tudnak válni.

ADHD, BMT, SNI

Jelenleg négy gyermeket nevelek, ebből négyen járnak Waldorf iskolába, tehát mint szülő írtam le az ezzel kapcsolatos tapasztalatimat. A négy körül háromnak van valamilyen papírja, a negyediknek azért nincs, mert ő nem járt szakértői vizsgálaton. Tehát van ADHD-, BMT- (beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő) és SNI-papírral rendelkező gyermekem. Mindegyik sportol, tévénk nincs, számítógépezni csak hétvégén lehet. Minden este 8-kor ágyban vannak, 6:45-kor kelnek, reggeliznek. Az AHDH-snál Ritalint nem használtunk, helyette elvittem kranioszakrális kezelésre és sportol. Jelenleg tünetmentes. A BMT-s terápiára jár. Az SNI-s meg fejlesztéseken vesz részt. A Waldorf-pedagógia nagy előnye számomra, hogy a tanárokkal kiválóan lehet együttműködni, nagy előny, ha a gyereknek a tanár és a szülő ugyanúgy vélekedik. Jómagam maximálisan elfogadom, amit a tanárok mondanak és a szerint járok el. A legidősebb gyermekem egyetemista, 12 év normál tanrendet csináltuk vele végig, jó képességű, ugyanakkor 13 éves korában depressziós lett, felmérte, hogy napi 5 óra tanulással tudna kitűnő tanuló maradni, és ez számára végtelen rosszkedvet okozott. Több iskolaváltáson keresztül jutott el az érettségiig, közben egy matematika-bukás is megtorpanásra kényszerítette, de az év végi pótvizsgán átment. Jelenleg egyetemista, kiválóan tanul, saját háztartást vezet, önfenntartó.

Mint szülő úgy döntöttem, hogy nem vagyok hajlandó sem magamat, sem a gyermekeimet frusztrálni, az a szülői hitvallásom, hogy higgyenek magukban, legyenek bátrak, tudjanak alkalmazkodni a változásokhoz. Hozzáteszem fogalmam sincs róla, milyen szakterületre kerülnek, mint ahogy a szakterületek is folyamatosan változnak. Kitartás, humor, szeretet vezérel minket – így éljük mindennapjainkat a rohanó világban, s persze néha összeomlunk...

S bár tudom, hogy az SNI-s gyermekek nagy problémát jelentenek, SNI papírral nem rendelkező gyermekkel is sok gond tud lenni. A legfontosabb persze az, hogy szeressük őket. Bármilyen betűszót is fűzzenek hozzájuk...

2015 február 17. Horváth Réka

 
Kölöknet hozzászólások  
(7 hozzászólás) 
2015 február 24.
Réka
Áginak: nyilván genetikai hulladékok vagyunk:D no, de nem ilyen egyszerű a helyzet. Családegyesítési folyamaton mentünk keresztül immár 4 éve. Két unokahúgomat vettük magunkhoz családi okok miatt, ez a két fiunkat kissé megviselte. Egyik napról a másikra lettünk 3 gyerekes családból 5 gyerekes:D A kisebbik unokahúgom 800 grammos koraszülött volt, egy hónapig élet-halál között volt születése után, ő az SNI-s.
2015 február 24.
Kata
Lehet, hogy nem "csodafegyver" a Waldorf, de messze jobb alternatíva, mint amit az állami oktatási rendszer nyújtani tud. Alapigazság, hogy semmilyen iskola nem "csodafegyver", a család közreműködését a gyermek nevelésében és tanításában egy intézmény sem veheti át, csak támogathatja!
2015 február 23.
Kegye Alexandra
Köszönjük a cikket! :)
2015 február 20.
Szülő
Igazából a kérdés nem is az, hogy a Waldorf jó-e az SNIs gyereknek, mert minden gyereknek sokkal jobb és a fent felsorolt előnyei miatt az SNIs is jobban fejlődik de legalábbis kevesebb kudarc éri. Jó lenne ha a közoktatás is kicsit ebbe az irányba mozdulna. De hát ettől nagyon messze vagyunk..
2015 február 20.
Annamarie
Azt írja, hogy "jelenleg négy gyereket nevelek..." Feltehetően nevelőszülő az illető.
2015 február 19.
Ági
Hogy sikerült egy családban összehozni ennyi ADHD-BTMN-SNI gyereket?
2015 február 19.
Zita
Egyetértek, de BTMN a rövidítés.
Összes hozzászólás (7) megtekintése »
Kölöknet hozzászólás
aláírás