Különleges helyzetekTanulás és viselkedési problémák

Néhány szó a diszkalkuliáról

A diszkalkulia jelei óvodáskorban

A legtöbbünk számára természetes, hogy a körülöttünk lévő dolgokat megszámláljuk és képesek vagyunk megfelelő mennyiségeket a számokhoz hozzárendelni. Nem okoz gondot a számok felismerése, leírása, és a velük való műveletek elvégzése sem. Ám vannak gyerekek, akiknek a számok világában való tájékozódás beláthatatlan problémát jelent. Ők azok, akiket érinthet a speciális tanulási nehézség, a diszkalkulia kialakulásának veszélye.

A diszkalkulia a matematikai tanulás zavara. Oka lehet idegrendszeri sérülés, örökletesség, vagy a számolással kapcsolatos sikertelenség okozta stressz. Már óvodás korban előre jelezhető a későbbi tanulási nehézség, ami kifejezetten jó intellektus mellett is megjelenhet; mindenesetre az érintett gyerekeknél a matematika megtanulását szolgáló képességek az egyéb képességekhez képest jelentősen alulmaradnak. A szülők sokszor nem értik, értelmes, fogékony gyermekük miért akad el egy egyszerű összeadásnál, s miért számol még mindig titokban az ujján egy szorzás elvégzésénél? Nézzük meg, milyen tünetek hívják fel a figyelmünket a lehetséges tanulási zavarra!

A diszkalkulia kialakulásáról

A látási, hallási, tapintási észlelés pontossága, a mozgás, a figyelem, az emlékezet, a sorrend - tartás képessége, a gondolkodás, a beszéd mind szerepet játszik abban, hogy a számokat megfelelően tudjuk kezelni. Ezeknek a részképessé - geknek a sérülése elő - idézheti a diszkalkulia kialakulását. Gyakran jár együtt diszlexia, diszgráfia veszélyeztetettséggel és a figyelemzavar-hiperaktivitás tüneteivel. Sokszor csak később derül ki a probléma, mert a gyermek értelmes, intelligens, jól tudja ellensúlyozni a számolás területén mutatkozó gyengeségét.

Érdemes felfigyelnünk arra, ha nagycsoportos gyermekünk idegenkedik a játékos számlálgatástól, ha nem érdeklődik a számosság, a számok iránt, nem másolgat számjegyeket, s önállóan sem írja le őket, vagy ha összetéveszti a hasonló hangzású számokat: hat-hét, vagy hét-négy. Gyakran előfordul, hogy a diszkalkulia jeleit mutató kisgyermek nem tud az ujjain egyesével tízig számolni, és nem is tudja megmutatni a mennyiségeket. Számlálásnál felcseréli vagy kihagyja a számokat. A beszédében nem használ egyszerű matematikai fogalmakat (sok, kevés, semmi, több, kevesebb, ugyanannyi), és nem is érti azokat. A testén való tájékozódás, a testrészeinek megnevezése problémát okoz neki (pl. van, aki a csuklót az álla alatt mutatja, a köldököt keveri a könyökkel, nem tudja, hol a combja stb). Ugyanígy a térben, a síkban és az időben is nehezen tájékozódik. Nem tudja sorrendben felsorolni a napok, napszakok, évszakok neveit. Nehézséget okoz neki a színek, formák felismerése, nem érzi a ritmust. Nem szívesen hallgat mesét, verset, kerüli a versmondást, bármilyen szöveg megtanulását. Nem szeret gyurmázni, rajzolni, színezni, menekül a puzzle-kirakástól, a konstrukciós-, a memória játékoktól, kerüli a társasjátékokat.

Korai fejlődés

Mindenféle tanulási problémánál felhívó erejű a nagymozgás és a finommozgás ügyetlensége, a koordinációs problémák. Ilyenkor a szülőnek, ha visszagondol gyermeke csecsemőkori mozgásfejlődésére, eszébe jut, hogy vagy nagyon lassú volt a kicsi mozgásfejlődése, vagy túl gyors, s esetleg ki is maradt belőle egy-egy fejlődési szakasz (kúszás, mászás, állás, stb.). Előfordul, hogy a mozgás és a beszéd ritmusát sem sikerül a gyermeknek megfelelően összehangolnia; a számlálás, az ujjak mozgása és a beszéd nehezen tud egyszerre működni.

Ugyancsak nagyobb figyelmet igényel az a gyermek, aki későn (3 éves kor után) kezdett el beszélni, a szókincse szegényes, nehezen fejezi ki magát, beszédértési problémái vannak, nem megfelelő nyelvtani szerkezeteket használ, illetve pöszeség jellemzi.

Mit tegyek?

Természetesen nem minden felsorolt probléma jelentkezik minden gyermeknél. Ám ha nagy részüket jellemzőnek érzi, vagy nagyon hasonlóakat észlel, érdemes az óvodai logopédussal, fejlesztő pedagógussal konzultálni, illetve megkeresni a helyi Nevelési Tanácsadót, ahol hozzáértő szakemberek (pszichológus, pszichopedagógus, logopédus, neurológus) segítenek megfelelő vizsgálatokkal eldönteni, hogy valóban diszkalkulia- veszélyeztetett-e a gyermek, s hogy milyen támogatásra van szüksége. Adott esetben javasolják egy diszkalkulia-prevenciós (megelőző) terápia megkezdését, amely az iskolába lépésre készít fel. Jó hatással lehet a mozgásfejlesztő terápia, illetve a kialakult szorongás oldását célzó játékterápia is.

Az otthoni elfogadó, szeretetteljes légkör, a szülők, az óvónők és a szakemberek együttműködése segítheti a gyermeket abban, hogy kudarcok nélkül, illetve minél kevesebb hátránnyal induljon neki az iskolai éveknek.

2008 április 17. Kereki Judit

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás