Szülő- és gyereknevelés

Popper Péter: Meddig maradjon otthon a gyerek az anyukával? Mi a jó a gyereknek? Hova vezet, ha túl hamar kerül ki a családból?

Meddig maradjon otthon a kisgyermek családi környezetben, és mikortól, milyen módon csatlakozzon a gyermekközösséghez? Hova vezet az, ha a gyerek túl korán kerül ki otthonról? Mi az ideális a gyerek szempontjából? Popper Pétert idézzük.

Gondoskodó, odaadó szülőként sokat tűnődünk azon, hogy vajon mi lenne ideális a gyerekünknek a bölcsőde-, óvodakezdést illetően? És vajon mi a jobb egy kisiskolás gyerek számára: ha napköziben töltené a délutáni tanulási időt, gyerekközösségben; vagy az anyukájával, nagymamájával tanulná meg a leckét otthon?
A válasz nem könnyű, annál inkább sem, mert a döntést sokféle anyagi, egzisztenciális, családi, a gyerek személyiségéhez kapcsolódó egyéb szempontok befolyásolják.

Popper Péter pszichológus, tanár, író, filozófus egy sok évvel ezelőtti előadásában, ahol a „magára hagyott generációk” izgalmas témájával foglalkozott, többek között elmondta véleményét arról is, hogy szerinte mi lenne a helyes és ideális: meddig maradjon otthon a gyermek családi környezetben, illetve mikortól, milyen módon csatlakozzon gyermekközösséghez.  Hova vezet az, ha a gyerek túl korán kerül el otthonról. A téma kapcsán a 2010-ben elhunyt zseniális gondolkodót idézzük.

A gyerekek „főző anyukát” szeretnének
„A gyerek pszichés fejlődése szempontjából az lenne az optimális, ha a gyerek óvodás kor kezdetéig az anyukája mellett maradna.
Az óvodás kor elérésével jót tesz a gyereknek egy fél napos óvoda. De csak egy fél napos! Azaz a gyerek délelőtt elmegy az óvodába, de ebédre hazamegy." – véli Popper Péter, aki az óvodások körében erről saját felmérést is készített. A gyerekektől mindössze annyit kérdezett, hogy ők milyen anyukát szeretnének maguknak?

„A családból leválási folyamatot lelassítanám”
Az óvodás gyerekek több mint 70 százaléka azt így fogalmazta meg elképzelését: "főző anyukát".  
„A gyerekek tehát olyan anyukát akarnak, aki megfőz egy ebédet. Ilyen anyukát akartak a gyerekek” – idézi előadásában a szakember.

"Azt gondolom, hogy ez a főző anyuka - a gyerek pszichés fejlődése szempontjából - jól tette volna, hogy ha az általános iskola első két évében megmarad még főző anyukának. Tehát délelőtt iskolában van a gyerek, majd hazamegy, megebédel, stb.  És talán csak harmadik osztálytól lehetett volna elengedni úgy, hogy az anyuka munkát vállal, és ekkor jöhettek volna a napközik, tanuló szobák és egyebek. Én ezt a családból leválási folyamatot nagyon lelassítottam volna, ugyanis ez a leválás olyan gyorsan történt, és olyan kényszerből, hogy nem lehetett érzelmi sérülés nélkül megúszni.

Generációk éltek az érzelmi kiéheztetés lelkiállapotában. (…) A gyerek ideje nagy részét napköziben, a családján kívül töltötte, és kialakult ez az érzelmi éhség, ami ellen úgy védekezik egy normális gyerek, hogy köszönöm nem is kell. Redukálni kezdi az érzelmi igényeit. Nem hagyja magát kínozni az érzelmi megfosztottsággal. Köszöni, nem kéri, vagyis elközönyösödik. Elérzelemtelenedik. "

Forrás: Pax TV

2017 augusztus 30. NIC

 
 

Kölöknet hozzászólás

aláírás