Szülő- és gyereknevelés

Tíz tipp, hogyan mondjuk el gyermekünknek, hogy elválunk

– A mindset online pszichológiai szaklap cikkét ajánljuk

„Döntöttem, azt akarom, hogy elváljunk.” „Azt hiszem, meg kellene mondanunk a gyerekeknek.” „Nem akarom, hogy rosszul érezzék magukat emiatt.” És még sorolhatnánk azokat a gondolatokat, melyek bennünk kavarognak azzal kapcsolatban, hogyan közöljük a válás tényét gyermekeinkkel. Kétségtelen, hogy szülőként mindentől óvni szeretnénk őket, megőrizni lelki békéjüket és megvédeni a gyerekeket az olykor fájdalmas valóságtól. De vajon tényleg az elhallgatás a legjobb megoldás? Pár év múlva vajon hibáztatni fog minket, vagy hálás lesz? Sokunkban felmerülnek hasonló kérdések, amikor arról van szó, hogyan álljunk gyermekünk elé ebben a kellemetlen helyzetben.

A válás közlésével gyakorlatilag be kell ismernünk a kudarcunkat saját gyermekeink előtt. A gyermekek szemében kétségtelen, hogy a szüleik a tökéletes és mindentudó felnőttek, amivel a szülők is tisztában vannak. Ezért kifejezetten nehéz bevallani nekik hibáinkat, tévedéseinket, esetleges gyengeségeinket.

A szülők sokszor az utolsó pillanatig halogatják, hogy színt valljanak gyermekeik előtt. Vannak, akik áthárítják szülőtársukra ezt a nemes feladatot, arra hivatkozva, hogy nem az ő döntésük volt a válás. Mások egyszerűen csak nem ezzel a kellemetlen hírrel akarják elkezdeni a gyermekükkel való mélyebb beszélgetések sorát, míg megint mások arra hivatkoznak, hogy szülőtársuk több időt tölt a gyermekkel, jobban ismeri őt. Valóban

nem könnyű megélni a sebezhetőségünket,

viszont gyermekeinknek sokszor mégis az a legjobb, ha színt vallunk. Nem mellesleg a közlés fontos határvonala is a válás folyamatának, hiszen, ha már gyermekünk is tud arról, hogy mi történik a szüleivel, jobban előtérbe kerülnek az ő érdekei. Ez a helyzet próbára teszi a szülőket, vajon képesek-e gyermekük érdekében együttműködni?

Milyen alapelveket tartsunk be a közlésnél?

1. Legyen jelen mindkét szülő és minden gyermek! Szülőként készüljünk fel arra, mit fogunk mondani!

Az információk, amelyeket egyik gyermekünkkel megosztunk, könnyen terjednek, így a többi gyermekünk is tudomást szerez előbb vagy utóbb a tényekről. Nem mindegy viszont, hogy hogyan. A közlésnek hihetetlen jelentősége van. Előfordul, hogy csak az idősebb gyermekünket avatjuk be, mondván, hogy a kisebb „még túl kicsi ehhez”. A nagyobb gyermek viszont saját szemüvegén keresztül értelmezi a történteket és ennek megfelelően is fogja tovább adni a „hírt”. Ezzel pedig megtagadja a testvérétől az értelmezés szabadságát, és azt, hogy saját véleményt alkothasson a történtekről. Mindezekből adódóan fontos, hogy a család minden tagja jelen legyek a nagy bejelentéskor.

Fontos az is, hogy a szülők felkészültek legyen már a beszélgetés előtt. Képesek legyenek kompromisszumot kötni abban, hogy pontosan mit közölnek a gyermekekkel, és mi az, amibe aktívan szeretnék őket bevonni.

2. Fontos az időzítés! Akkor kerüljön sor a beszélgetésre, amikor nyugalmi állapot van!

A végleges döntést minél előbb meg kell osztanunk gyermekeinkkel, annak érdekében, hogy minél előbb elkezdődhessen a gyász folyamata. Ezen a ponton fontos megemlíteni, hogy a válásra adott reakciók is gyászreakciónak minősülnek a gyász fogalma szerint, hiszen minden családtagnak fel kell dolgoznia a kapcsolat felbomlását, átalakulását.

A nagy beszélgetésre szánjunk elég időt, és gondoskodjunk arról, hogy semmi ne zavarhassa meg a bejelentést! A gyermekek ne azt lássák, hogy még arra a fél órára sem képesek a szülők meglenni veszekedés nélkül. Próbáljunk nyugodtak maradni, és biztosítani arról gyermekeinket, hogy ők továbbra is ugyanannyira fontosak, mint azelőtt.

3. A gyermekekkel kizárólag a tényeket közöljük, érzéseinket ne!

A saját érzéseinkkel nagymértékben befolyásolhatjuk gyermekeinket, melynek hatására hajlamosak az egyik szülő oldalára állni. A válni készülő szülőknél nem ritka, hogy igyekszenek maguk mellé állítani a gyermekeket, ezzel viszont csak ártanak nekik. Meg kell adnunk nekik az értelmezés lehetőségét. Hagyjuk, hogy ők maguk döntsék el, milyen érzéseik vannak a válással és a szülőkkel kapcsolatban.

4. Egyszerűen, könnyen érthető, rövid mondatokban fogalmazzunk, a gyermek életkorához és értelmi szintjéhez igazodva! Kellőképpen magyarázzuk el, mit jelent pontosan a „válás”!

Az összetett mondatok nehezítik az értelmezést, főként a kisebb gyermekek esetében. A körmondatok, körülírások, melyekkel esetleg enyhíteni akarjuk a mondatok súlyát, csak nehezítik a megértést, és ezáltal összezavarhatják a gyermekeket. Próbáljunk meg életkoruknak megfelelően kommunikálni. Egy öt éves gyermeknek egyáltalán nem biztos, hogy ismerős a „válás” szó. Magyarázzuk el, hogy ez pontosan mit jelent: a szülők különválnak, az egyik fél elköltözik. Fontos tisztázni azt is, hogy ez nem jelenti, hogy ők lennének a hibásak a történtekért. Biztosítsuk a kicsiket arról, hogy a szükségleteik és igényeik továbbra is ugyanolyan fontosak.

A hosszú, magyarázkodó mondatok, melyekkel esetleg enyhíteni kívánjuk a mondatok súlyát, csak nehezítik a megértést, és ezáltal összezavarják a gyermekeket.

A teljes cikk a mindset pszichológiai szaklapban olvasható.

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás

XTrefl