Blog Két Egér-könyvlista blog Néha beteljesülnek az álmok

Néha beteljesülnek az álmok

Petr Sís ezt a könyvét tartja a legjelentősebb művének. A fal gyerekkönyvhöz képes szokatlanul komplex alkotás. Az elbeszélésnek és a grafikának is három síkja van, ezek nem fedik egymást teljes mértékben, így egy tényleg bonyolult, olykor talányos hálózat alakul ki. Mindeközben rá kell csodálkoznunk, hogy hiába olvasunk a történelemről, a krónikánál sokkal nagyobbat ütnek a személyes mikrotörténések. A képek mellett ezektől lesz sokkal több A fal, mint egy jó történelmi képeskönyv.

Petr Sís nemzetközi szinten is a legnagyobbak között van. Különös, hogy ez előtt a könyv előtt Magyarországon csak egyetlen alkotása jelent meg, az általa illusztrált Manómese (Naphegy, 2006), ami nem tartozik a főművei kőzé, inkább aranyos könyv, ami nem is ad különösebb fogódzót ahhoz, hogy elképzelhessük Petr Sís művészetét. A fal viszont a legfontosabb műve, amiben meg az a különös, hogy bármennyire is képeskönyv, és hatását nyilvánvalóan főként a képi eszközeinek köszönheti, a könyvet mégis a szöveg, a szövegen belül pedig a személyes történet leírása teszi hitelessé.

A könyv három grafikai stílusát szigorú következetességgel használja: a kommunista rendszerben történtek nagyon szép, aprólékos grafikával, fekete-fehérben jelennek meg, egyetlen kísérőszín van a vörös, amivel a rendszer szimbólumai, eszmeisége emelkednek ki (vörös csillagok, zászlók, úttörő nyakkendők), illetve a közvetlen utalások a Szovjetunióra. Még a mindenkori vezért jelképező, disznóképével az Állatfarm Napóleonját megidéző, figura is fekete-fehér, mert ő is függ az ideológiától és a Szovjetuniótól. A fekete-fehér képeken még egy szín megjelenik egy darabig 1968-tól, a nemzeti szín kékje. Ezeken kívül színek csak a főhős apró rajzain láthatók. Ezek a rajzok megidézik az idealizált nyugathoz tartozó napfényes színes grafikát, ami a második grafikai stílus lesz. A két stílus metszete is ott van a könyv közepén megrajzolt prágai Beach Boys-koncert színpadképén, ahol a fekete-fehérségbe szemcsésen átszűrődik a nyugat színessége. A harmadik stílus a naplószerű bejegyzésekhez tartozik, ez apró dokumentumszerű képekből (fényképek, műalkotások, plakátok) áll, egy jóval keményebb, kontrasztosabb képi világgal, mint a másik két stílusé. A stílusok váltakoztatása izgalmas ritmust ad a képi elbeszélésnek. Lehetne hozni jó pár példát, hogy a stílusok összejátszatásával, hogyan ábrázol emlékezetesen komplex tartalmakat. Nekem a kedvencem a prágai fal (már csak a cím miatt is felfigyelünk rá), amire valakik színes képeket festenek, amit a rendőrök fehérre meszelnek, majd újra megjelennek a képek, majd újra a rendőrök, stb. Hogy ezek a képek konkrét eseményre utalnak – John Lennon halálára emlékeztek a fiatalok a képekkel a falon, amelyet a rendőrség minduntalan újra fehérre festett –, csak a budapesti könyvbemutatón derült ki, a könyv csak ezt írja róla:

„Mindenki rajzolni akart. A titkos vágyak beborították az egész falat. Újra és újra, folyton-folyvást.”

A szövegnek is három jól elkülöníthető rétege van. Van a személyes történet, ami többnyire egy-egy sor oldalanként. Van a képek melletti dőlt betűs történelmi eseményeket magyarázó szöveg. A harmadik réteg személyes naplórészleteket tartalmaz kronologikus rendben. Itt nem annyira szigorú az elkülönítés, mint a képek szintjén, a történelmi szövegbe is beszűrődnek személyes reflexiók, ahogy az eseménytörténet összerakásához is sok mozaikdarabot találunk a személyes elbeszélésben és a naplórészletekben is. A szöveg egy kicsit más hálót rajzol fel, mint a képek. Így éri el azt, hogy attól függően, hogy inkább a képekre, vagy inkább a szövegre koncentrálunk, más és más könyvet olvasunk. A fal olyan könyv, amit többször kell elolvasni. A szövegrétegek a hatásukat együtt fejtik ki, de érzelmileg természetesen a személyesebb részek jobban bevonják az embert, vannak kifejezetten átszellemült szakaszok, amilyen a 1968-69-es események elmesélése. De váratlanul még ezeknél is többet elmondanak a korról az ilyen (az 1968-as invázióhoz képest banális) bejegyzések:

„1980

A 8 perces Hlavy (fejek) megnyeri a legjobb rövidfilm díját a nyugat-berlini fesztiválon. Hogy megkapjam a kétnapos kiutazási betétlapot, meg kellet ígérnem a hivatalnoknőnek, hogy veszek neki egy különleges terrierek szőréhez használatos ollót. Egyik kutyakozmetikustól a másikig szaladgálok Berlinben. A bemutatómat végül lekésem. A díjam, a medveszobor, elveszik.
Kaptam egy levelet, úgy tűnik felbontották.”

Petr Sís könyvét 18 évvel a berlini fal leomlása után írta, viszont nálunk még további 12 évet kellett várni, hogy megjelenjen. Félő volt, hogy a rendszerváltásról szóló diskurzus ennyi idő alatt már túlhaladt a könyvben olvashatókon. Az a veszély is fennállt, hogy a grafikai stílus nem hat elég frissnek. Más történt, a könyv ennyi idő alatt klasszikussá vált. Klasszikus, ami segít újra átélni annak az eufóriáját, hogy "néha beteljesülnek az álmok".


Petr Sís: A fal. A szerző illusztrációival. Magyar fordítás: Peťovská Flóra. Csirimojó Kiadó, 2019. 56 oldal, kemény borító.

Ez a könyv szerepel a Két Egér 100-as gyerekkönyvlistáján!

 

A bejegyzés megírásához használt könyvet a saját könyvespolcunkról vettük le.

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás
 
X
Mi bántja a gyerek lelkét? - TeakiadóNem születtél anyának! - TeakiadóKamaszmentő - Teakiadó
Nem születtél anyának! - Teakiadó