ÉletmódEgészség

Ilyen vagyok!? – Milyen vagyok?!

Freud és a pszichoanalízis

Sigmund Freud neve jó ideje nemcsak a pszichológiával hivatásszerűen foglalkozók számára ismerős, a laikusok is sokat tudnak róla. Olyan gondolkodóról, elméletalkotóról van szó, akinek munkássága komoly hatással volt a társadalomtudományokra, a művészetekre is. Napjainkra az eredeti pszichoanalitikus személyiségmodell sokat változott, hatása azonban vitathatatlan. Mivel a freudi fogalmak a hétköznapokban is fel-fel bukkannak, érdemes egy kicsit részletesebben áttekinteni ezeket.

Kiindulópont – a jéghegy csúcsa

Freud orvosként kezdte pályafutását az 1800-as évek vége felé. Akkoriban – a ma már lelki eredetűnek tartott – zavarokat idegrendszeri problémának vélték, kezelésüket is így próbálták megoldani, több-kevesebb sikerrel. Freud is több olyan beteggel találkozott, akiken az elfogadott kezelési mód nem, vagy csak átmenetileg segített, ezért új módszerekkel próbálkozott, így jutott el a szabad asszociációhoz. Arra kérte pácienseit, mondjanak el mindent, ami épp akkor eszükbe jut még akkor is, ha jelentéktelennek, vagy éppen zavarba ejtőnek, érthetetlennek vélik a felbukkanó gondolatot. Ezeket a szóbeli asszociációkat gondosan elemezve visszatérő témákat fedezett fel csakúgy, mint a gyermekkori emlékek vagy az álmok felidézésekor.

Freud az emberi lelket egy jéghegyhez hasonlította, ahol a vízből kilátszó kicsi rész a tudatos élmény, a vízfelszín alatti nagyobb rész pedig a tudattalan: a vágyak, a késztetések, a hozzá nem férhető „elfelejtett” emlékek tára, amelyek ugyanakkor folytonosan befolyásolják a mindennapi életet. Freud úgy vélte, hogy a tudattalanban zajló folyamatok hatással vannak az életünkre, megmutatkoznak a viccekben, az elszólásokban, az elfelejtésekben, hatással vannak minden gondolatunkra, az érzelmeinkre, cselekedeteinkre. Ez a pszichológiai determinizmus elve. Mindennek oka van tehát, nincsenek véletlenek.

A személyiség szerkezete

Freud elmélete szerint a személyiség három összetevőre bontható:  az ösztön-énre, melyet Freud „id”-nek nevezett el, az énre (ego) és a felettes-énre (szuperego). Mindhárom résznek sajátos szerepe van. A mindennapi életben együttesen, kölcsönhatásban kormányozzák a személyiséget, meghatározzák a viselkedést.

Az id a személyiség legősibb része, együtt születik velünk. Az életben maradást és a fajfenntartást szolgálja, az ehhez szükséges, újratermelődő energiák, az ösztönök mozgatják: az éhség, a szomjúság, a fájdalom elkerülése, a szexuális örömszerzés, az életünk védelme. Ezek olyan készetetések, amelyek azonnali kielégítésükre sarkallják az embert, így az id az örömelv alapján működik.

Mivel társadalomban élünk, meg kell tanulnunk, hogy a szükségletek, bármennyire is sürgetőek, nem elégíthetők ki azonnal: például az evéssel legalább addig várni kell, amíg elkészül az uzsonna. Az id mellett kialakul az ego, amely figyelembe veszi a külvilág elvárásait, vagyis a realitás elve alapján működik. Eldönti, mikor teremtődik meg a feltétel ahhoz, hogy az id késztetései kielégülhessenek.

A szuperego határozza meg, hogy egy cselekedet jó-e vagy sem. A társadalmi elvárások, az erkölcsi normák belső képviselője – a lelkiismeretünk –, tartalmazza az önmagunkról kialakított ideális képet.

Freud ezzel a hármas felosztással a személyiség fejlődésének útját is felrajzolta. A csecsemő azonnal sírni kezd, ha éhes, vagy ha tele a pelus, azonnali orvoslást kíván minden bajára. Ahogy növekszik, megtanulja, hogy egyrészt várni kell, másrészt vannak olyan elvárások, amelyeknek meg kell felelni, például a szobatisztaság követelménye. A szülők eleinte a jutalmazás-büntetés eszközével próbálják meg szabályozni a gyermeket, ők döntik el, melyik cselekedet jó, és melyik nem. Ez a külső rendszer azután beépül a személyiségbe. A felnövekvő gyermek már maga is képes eldönteni cselekedetei helyességét, kialakul a szuperego.

Az energia nem vész el, csak átalakul

Freud elgondolása szerint az emberre is igaz ez a fizikai törvényszerűség. Minden ember állandó pszichés energiával rendelkezik, ez a libidó. Amikor egy cselekedet, amit megtennénk, tiltottnak minősül, vagy egy késztetésünk kielégítése elhalasztódik, a hozzá kapcsolódó energia megmarad a rendszerben, s valahol máshol keres kivezető utat. Az agresszív impulzusok megnyilvánulhatnak például a közúton való száguldozásban, a cinikus humorizálásban vagy valamilyen sportban is.

Amikor a személyiség egy önmaga számára elfogadhatatlan impulzussal találkozik, megpróbálja azt az impulzust „kezelhetővé tenni”, elhárítani. A legalapvetőbb elhárító mechanizmus az elfojtás, amikor a személy látszólag elfelejti a számára elfogadhatatlan gondolatot vagy impulzust.

A személyiség fejlődése

A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: „http://www.koloknet.hu/files/528_oral.jpg”.Freud úgy vélte, hogy a gyermek életének első öt évében olyan fejlődési szakaszokon megy át, amelyek hatással vannak személyiségének későbbi alakulására. Az első az úgynevezett orális szakasz, amikor a száj van a középpontban. Ezt követi az anális (anus=végbél) szakasz, ez a szobatisztaságra szoktatás időszaka (2-3 éves kor), majd a fallikus szakasz, amikor a gyermek felfedezi saját testét, a fiúk és lányok közötti alapvető különbséget. Ezt zárja le az ödipális konfliktus (kb. 6 éves korban), amikor a gyermek vonzódik az ellentétes nemű szülőhöz, majd az azonos nemű szülővel való azonosulás révén szabadul meg az ezzel járó belső feszültségtől, és egyúttal elfogadja a nemi szerepével járó viselkedésformákat, szerepeket. A 6-12 éves kor a nyugalom időszaka, amit latencia periódusnak neveznek. A gyermek figyelme a külvilág felé fordul, ekkor kezdi meg iskolai tanulmányait. A személyiségfejlődés utolsó szakasza Freud elméletében a serdülőkorban kezdődő genitális szakasz, ami a felnőtt szexualitás kialakulásával jár.

Freud ezeket a periódusokat a pszichoszexuális fejlődés szakaszainak nevezte, hangsúlyozva, hogy a szexuális impulzusoknak meghatározó szerepe van a személyiség fejlődésében.

Más elméletek

A temperamentum

C. G. Jung és mások személyiség-tipológiájáról, a különböző vérmérsekletekről itt olvashatnak.

Freud elméletéhez pszichoterápiás gyakorlata vezetett, hiszen az analízisben lévő páciensek kezelését elemezve vonta le következtetéseit. Sok követője és sok ellenzője is akadt, hiszen a pszichológiát és a pszichoterápiát is új alapokra helyezte. Élete végéig alakította, formálta elméletét, ám volt néhány elem, amelyből nem engedett, s emiatt tanítványainak egy része önálló elméletet dolgozott ki, árnyalva, új elemekkel bővítve az eredeti elképzelést. C. G. Jung, Erich Fromm, Alfred Adler művei magyarul is olvashatók.

Hasonló tartalmakért iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre!
 

Kölöknet hozzászólás

aláírás