Amikor én még kislány voltam - iskolaszerek régen és most
Amikor én még kislány voltam... egy osztályni gyerek várta szeptemberben egyforma sötétkék nejlonköpenyben a tanítónénit. Elővettük egyforma tolltartóinkat, és beültünk a padba. Igen, én még patronos tollal tanultam írni. A patron az ellenségem volt, az itatóspapír viszont a barátom.
A lányom értetlenül néz rám nagy szemekkel, amikor megyünk bevásárolni a szeptemberi tanévkezdés előtt, és mesélem neki a hasonló élményeimet. Képzeld drágám, milyen irigyek voltunk, amikor Gizike beállított másodikban az emeletes tolltartójával. Miért anya? Hologrammos volt? Vagy flitteres? És ugye három szintes?
Próbálom neki elmagyarázni, de nem nagyon érti... A táskákhoz érünk, és rácsodálkozik a kedvenc rajzfilmfigurájára. Nézd anya, már lehet kapni Swan Lake-es táskát. Kaphatok ilyet? Persze, mondom, csak nézzük meg, hogy jól ki van-e párnázva a háta. Kicsit értetlenül néz rám a gyerek. Miért ne lenne kipárnázva a háta? És persze, hogy a pántja is puha.
Eszembe jut a régi táskám. Nagyon menő volt, műanyag, hulámkarton-szerű anyagból, bevonva valamivel, ami leginkább az esőkabátomra hasonlított. De modern szögletes formája volt, és állítható pántja. Piros színben.
Ránézek a hattyúkkal díszített táskára, és tudom, hogy nincs miről beszélni. Már be is tettem a kosárba. A hozzá illő tolltartóval együtt. Aztán foytatom a mesém. Képzeld, nagyon szerettem színezni, és egyszer megleptek a szüleim egy 24 darabos színesceruza-készlettel. A suliban mindenki irigyelt érte. Semmi hatás.
A lányom válogat a 24-es ceruzakészletek között, majd kivesz egyet. Ez jó lesz. Miért pont ezt? Azért anya, mert ezek színváltós ceruzák. Ha áthúzom vizes ecsettel, megváltozik a színe. Talajt vesztettem. Nekem a pénztárig már semmi dolgom nem lesz. Csak hallgatom a kis szakértőm szavait. Azért a radíroknál megállok. Megjegyzem, hogy milyen szépek, színesek, és még illatosak is. És eszembe jut, hogy az én időmben volt a puha fehér, meg a kemény, amivel elvileg ki lehetett radírozni a tintát. Bár ténylegesen vagy szétmaszatoltam, vagy addig tökéletesítettem a folt eltüntetését, míg lyukat nem ütöttem a papíron...
A lányom húz a tollak felé. A szemem előtt fröcsögő patronok, tintapacák, és az életmentő itatóspapír lebeg. Anya, radírozható tollat vegyünk. Azzal sokkal szebben lehet írni. De kicsim, a tollat nem lehet rendesen kiradírozni. Foltos lesz, és csúnya. Kicsi lányom lábujjhegyre áll, levesz egy tollat a polcról, majd rábök a firkálótömbre. Anya, ne dumálj, csak próbáld ki. Kipróbálom. Egyetlen húzásra eltűnik a tinta a papírról. Kicsi lányom áll mellettem, kezében egy hurkapálca, amit megforgat a kezem körül. Tádáám, varázslat! Na, megveszed? Hatalmas mosoly az arcán, csillog a szeme.
Hát persze, hogy megveszem. Már rángat is tovább, hiszen nem kérdés, be kell rendezzük a tolltartó mindkét szintjét, és keresnünk kell a táskához passzoló tornazsákot is.
A cikkünk elkészítésében partnerünk volt az Office Depot
