Szülő- és gyereknevelés

GYANÚS A TÚL SOK BALESET ÉS ÜGYETLENKEDÉS: MIÉRT NEM HALLOTTUNK MÉG A DISZPRAXIÁRÓL?

A gyerekek esnek-kelnek, ám néhányuk kicsit többször, mint a többiek. Esetlen mozdulataik rendszeresen bajba keverik őket, nekiütköznek tárgyaknak, embereknek, nem különböztetik meg megfelelően a jobb és bal irányt, a tájékozódási képességük is eltér az átlagétól. Mindezek a diszpraxia jelei is lehetnek.

Az emberek 6–10 százaléka küzd vele, azaz gyakoribb, mint az autizmus vagy az ADHD, mégis alig hallani erről az idegi eredetű mozgáskoordinációs zavarról – épp ezért foglalkozunk most vele Bóné Éva fejlesztő pedagógus, pszichopedagógus segítségével.

A diszpraxia jellemzően a motoros készségeket befolyásolja, azaz ügyetlenebbé, sutábbá teszi a mozdulatokat, és az olyan összetett mozgást vagy mozgássort igénylő feladatok, mint például az öltözködés, komoly kihívást jelenthetnek a diszpraxiás gyerekeknek. Ugyanakkor ők is fejleszthetők, teljes értékűek, csupán az történik, hogy számukra bizonyos mozgásos feladatok nagyobb kihívást jelentenek. Súlyosabb esetben ez kihat a finommotorikus képességekre, az írásra, az eszközhasználatra vagy a beszédre is – ezért is nevezik gyakran ügyetlengyerek-szindrómának. A zavar idegélettani összefüggéseiről pedig sokszor a szülőknek, óvónőknek, tanároknak sincs tudomása, ami azt jelenti, hogy nem biztos, hogy jól és előremutatóan tudnak segíteni minden esetben. Pedig a megértés, a türelem, a szerető, segítő attitűd nagyon fontos annak érdekében, hogy a gyerekek megfelelő önbizalommal rendelkezzenek.

Viszonylag új rendellenességről van szó – pontosabban nem maga a rendellenesség új, hanem a felismerése és elkülönítése a figyelmetlenségből adódó ügyetlenségtől: csupán a nyolcvanas években írták le először. Kialakulásának okait sem ismerjük, bár a méhen belüli, születés körüli oxigénhiányos állapot közrejátszhat. Magyarul gyakran nevezik ügyetlengyerek-szindrómának is. Fiúknál kétszer gyakoribb, mint a lányoknál.

A diszpraxiás gyerekeknél az agy motoros képességeit irányító neuronok nem kapcsolódnak össze, nem szinkronizálnak egymással. Az érzékek – látás, hallás, tapintás, szaglás, mozgás – feldolgozása és az azokra adott válasz nem tökéletes. Ez nagyon sokféle módon megnyilvánulhat: a gyerekek nehezebben boldogulnak az eszközökkel, gyakran leejtik őket, vagy az apró gombok, kapcsolók fognak ki rajtuk. Gyakran tévesztenek irányt, mozgáskoordinációjuk nem olyan fejlett, mint a kortársaiké, nem tudják simán és gördülékenyen végrehajtani a mozgássorozatokat, hiába ismerik őket. Lassabban öltöznek, ügyetlenebbek a labdajátékokban, saját testükön is nehezen igazodnak ki, például nem tudják megmondani, hol értek hozzájuk, a jobb és bal kézzel végzett mozgásokat nehezen koordinálják, könnyen eltévednek.

A cikk teljes egészében a divany.hu oldalán olvasható.
A nyitókép: Yan Krukov fotója a Pexels oldaláról

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás
 
X
Mi bántja a gyerek lelkét? - TeakiadóKamaszmentő - TeakiadóNem születtél anyának! - Teakiadó
Nem születtél anyának! - Teakiadó