AjánlóProgram

A ma gyermekei a jövő vezetői

Tolerancianap Elliot Aronsonnal

Színes, élvezetes gondolatok, okos és meggyőző érvelés. Ez az, amit művei nyomán eddig tudhattunk Elliot Aronsonról, a szociálpszichológia egyik legjelentősebb alakjáról, A Társas lény szerzőjéről. Aronson egyszerre intette nyugalomra és határozott cselekvésre a budapesti beszélgetés résztvevőit.

A rendezvény illeszkedett az iskolai agresszió visszaszorításáért a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai Intézet és az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet által szervezett kezdeményezések sorába. Harmadik rendezőként az AB OVO Kiadó csatlakozott, miután az Aronson könyvek sorában éppen a napokban adták ki a Columbine után – Az iskolai erőszak szociálpszichológiája című kötetet.

:

 

Elliot Aronson az egyetlen amerikai pszichológus, aki az Amerikai Pszichológiai Társaság legmagasabb díját mindhárom kategóriában – kiváló író, kiváló kutató, kiváló oktató – elnyerte.

 

A Városháza Dísztermében összegyűlt több száz érdeklődő a Mozaik módszerről szóló kerekasztal-beszélgetésen hallgathatta meg Elliot Aronson gondolatait. A ’70-es évek elején, Texas államban kifejlesztett, Aronson nevéhez fűződő módszer a diákok együttműködésére épít. Miután azt tapasztalták, hogy a fekete, fehér és spanyolajkú gyermekek szimpla "összekeverése" nemhogy csökkentette volna, de növelte a csoportok közötti agressziót, olyan tanítási módszert fejlesztettek ki, amiben minden diák önálló teljesítménye pótolhatatlan a csoport egésze számára.

A Mozaik módszerrel tanuló diákok az egymásra utaltságon keresztül jutnak el egymás igazi, cselekvésen keresztül történő megismeréséhez és elfogadásához. Tudatosan építenek arra a szociálpszichológiai megfigyelésre, hogy az emberekben növekszik annak az embernek az elfogadása, akinek korábban segítettek.

A mozaik módszer leírása szerepel Aronson szociálpszichológiai művében, A társas lényben. Mégis kevesen tudjuk, hogy ez a megközelítés az alapja a - mára szerencsére hazai iskoláinkban is mind inkább terjedő - kooperatív tanítási stratégiáknak.

Aronson szerint egészen mások vagyunk akkor, amikor egy fontos problémáról beszélünk, és mások akkor, amikor cselekszünk. Szóban könnyű a legtoleránsabb alapelvekről is egyezségre jutni, ám a valóságos helyzetekben mégis úrrá lesznek rajtunk az előítéletek, a mélyen berögződött beállítódások. Ezért a beszéd önmagában nem elég, és nem lehet a nevelés elsődleges formája. Az igazi változáshoz a magatartás megváltoztatásán keresztül vezet az út. Ezért van szükség a különböző kultúrából érkező gyerekek közös tevékenységére.

Ha egy magatartást sikerül megváltoztatnunk, az visszahat a cselekvés mögötti gondolatokra, érzésekre, beállítódásokra is. Ahogy Carol Tavris, a rendezvény másik vendége, Aronson munkatársa fogalmazott: ha a dühös viselkedés ellen küzdeni szeretnénk, nem tudjuk közvetlenül megszüntetni magát a dühöt. Először lehetőségeket kell mutatni a düh rombolás nélküli levezetésére, és ezt begyakorolva fog maga a düh érzése is csökkenni az érintettekben.

Elliot Aronson rámutatott, hogy a társadalmi tolerancia nem jön létre egyik pillanatról a másikra: húsz évvel ezelőtt senki sem gondolta például az Egyesült Államokban, hogy 2008-ban fekete elnököt választanak majd. Azonban az attitűdváltozáshoz idő kell. Amikor a fiatalokkal foglalkozunk, nem szabad megfeledkezni arról, hogy a ma gyermekei lesznek a jövő vezetői.

:

Elliot Aronson új kötetei

Elliot Aronson-Carol Tavris: Történtek hibák (de nem én tehetek róluk). Az önigazolás lélektana
Ab Ovo, 2009

Elliot Aronson: Columbine után. Az iskolai erőszak szociálpszichológiája
Ab Ovo, 2009

Elliot Aronson:
A társas lény új, bővített és átdolgozott kiadása
Akadémiai Kiadó, 2008

 

 

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás