ÉletmódSzabadidő

Annyira szerettem, hogy a végén odaadtam

Romain Gary: Előttem az élet

A történet főhőse a 14 éves arab kamasz fiú, Mohammed, becenevén Momo. A helyszín Párizs, közelebbről Belleville, a francia főváros egyik legfurcsább negyede, ahol a legkülönbözőbb nemzetiségek, arabok, zsidók, feketék, algériai és marokkói bevándorlók, szenegáli és kameruni bennszülöttek élik egymás mellett mindennapjaikat. Momo szabad idejét Belleville utcáin tölti, a történetet az ő perspektívájából ismerjük meg: a szegénység, árvaság, kiszolgáltatottság és felnőtté válás mellett a szeretet, az egymással való törődés és a valahová tartozás szükségessége rajzolódik ki belőle.

hlavacska tamás

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyartanár – család- és gyermekvédő tanár szakos, ötödéves hallgatója. Korábban a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanult. Az egyetem befejezése után magyartanítással szeretne foglalkozni.

A legrangosabb francia irodalmi kitüntetést, a Goncourt-díjat minden szerző csak egyetlenegyszer kaphatja meg életében. A litván származású Romain Garynek mégis sikerült kétszer megszereznie. Miután 1956-ban első alkalommal neki ítélték, 1975-ben Előttem az élet című regényét is Goncourt-díjjal jutalmazták, mivel senki sem tudta, hogy ki is valójában az Émile Ajar álnéven publikált alkotás szerzője. Ehhez a kalandos körülmények között megjelent könyvhöz szeretnék kedvet csinálni ajánlómmal.

A regény helyszíne Párizs, közelebbről Belleville, a francia főváros egyik legfurcsább negyede, ahol a legkülönbözőbb nemzetiségek, arabok, zsidók, feketék, algériai és marokkói bevándorlók, szenegáli és kameruni bennszülöttek élik egymás mellett mindennapjaikat. Ám Belleville lakói nemcsak kultúrájukat, de foglalkozásukat tekintve is sokszínűek: itt dolgozik a vándor szőnyegárus, Hamil úr, a neves utcaseprő, Mussza úr, valamint a híres tűznyelő, Valumba úr, de akadnak errefelé örömlányok, selyemfiúk és segédmunkások is szép számmal. Ami Belleville lakóiban közös, hogy semelyikük sincsen igazán jóban a párizsi rendőrséggel.

A történet főhőse a 14 éves arab kamasz fiú, Mohammed, becenevén Momo, akinek egy Auschwitzot is megjárt zsidó asszony, Rosa mama viseli gondját. Rosa mama azzal keresi a kenyerét, hogy tartásdíj ellenében prostituáltak gyerekeire vigyáz, s így kerül hozzá Momo is, akinek szüleiről az égvilágon nem tudni semmit, ám valaki mégis minden hónap végén pénzt küld az idős asszonynak, mely fedezi Momo ellátásának költségeit.

A kis Mohammed első barátai, a nála néhány évvel fiatalabb Mojse, Banania és Michel, is hasonló okok miatt laknak Rosa mamánál. A történet egyik fordulópontja, mikor Rosa mama megbetegszik, s ennek következtében az eddigi szerepek felcserélődnek, ugyanis Momo lesz az, aki magára vállalja az egyre betegebbé és magatehetetlenebbé váló asszony ápolását, annak az embernek a gondozását, akitől eddig a legtöbb törődést és odafigyelést kapta életében.

Momo szabad idejét Belleville utcáin tölti, csavarog, kirakatokat nézeget, eldiskurál a környék furcsa lakóival, bolti lopásokat hajt végre, sőt, egyszer még egy filmforgatásnak is szemtanúja lesz. De ebben a regényben talán nem is a cselekmény a legfontosabb, hanem sokkal inkább a narráció és a szöveg stílusa az, ami magára vonja az olvasó figyelmét.

A történetet ugyanis maga Momo meséli el, az ő nézőpontjából, az ő szemüvegén keresztül látunk mindent, a regény valójában az ő monológja, s ez a gyermeki perspektíva teszi igazán izgalmassá a könyvet. Momónak ugyanis mindenről véleménye van, ami vele és körülötte történik, mindenen elgondolkodik, mindenhez megjegyzést fűz. Koravén bölcsességgel, minden romantika nélkül elmélkedik a félelem, a nyomor, az emberi kapcsolatok, a szeretet és az identitás kérdéseiről.

S teszi mindezt egy egészen sajátos és furcsa gyermeknyelven, melyre egyrészt a nyelvrontás, azaz a rosszul használt kifejezések és kiforgatott nyelvi klisék jellemzők, másrészt Momo stílusa erősen elüt az úgynevezett irodalmi nyelvtől, sokkal inkább élőbeszédszerű, gyakran szlenges, néhol trágár elemeket is tartalmaz. És mégis, ez a látszólag pongyola és minden választékosságot nélkülöző szöveg képes arra, hogy elgondolkodtasson, hogy izgalmasan és összetetten láttassa a fent említett problémákat.

A cikk folytatása a Meseutcán olvasható.

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás

XMi bántja a gyerek lelkét? - Teakiadó