Melyik a jobb: egy „csupán” jó iskolában a legjobbnak lenni, vagy a legjobb iskolában az utolsók között felsorakozni?
A szakértők általában nem szeretik a listákat, míg a közvélemény nagyon is várja őket. A szakértők jogos félelme, hogy ha egy dimenzióba kényszerítünk egy sokszínű világot és rangsoroljuk az iskolákat, az felerősítheti a szelektivitást az iskolarendszerben – írja a Kölökneten is rendszeresen publikáló Lannert Judit oktatáskutató a Nők Lapja legújabb különkiadásában, az Iskolaválasztóban. Idézünk a cikkből.
Másrészt jogos igénye a szülőknek, hogy tudjanak valamit az iskolákban zajló munka színvonaláról. Hiszen minden szülő a legjobbat szeretné a gyerekének, így az iskolák közt is a legjobbat szeretné megtalálni gyermeke számára. Ha viszont csak egy rangsor létezik, akkor minden szülő az ott szereplő legjobb iskolába szeretné vinni a gyerekét és csalódott, ha ez nem sikerül.
De vajon jót teszünk-e a gyerekünknek, ha a legjobb iskolába küldjük? A legfrissebb kutatási eredmények azt mutatják, hogy az ilyen iskolák hatása a tanulókra meglehetősen vegyes. Herbert W. Marsh, a ma egyik legtöbbet idézett amerikai oktatáspszichológus mutatta ki, hogy a legjobb képességű diákokat begyűjtő elitiskolák negatív hatással vannak a tanulók többségének az önképére. Az általa használt metafórával élve: Vajon mi a jobb, ha a gyerekünk kis hal lesz egy nagy tóban, vagy nagy hal egy kis tóban? Szerinte jobb egy „csupán” jó iskolában a legjobbnak lenni, mint a legjobb iskolában az utolsók közt lenni. Vagyis nem általában a legjobb iskolát kell megtalálni, hanem a saját gyerekünk számára a legmegfelelőbbet, vagyis legjobbat. A gyerekek sokfélék és legtöbbjüknek nem is való egy elitiskola. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy később esetleg ne lennének ugyanolyan sikeresek, vagy akár sikeresebbek, mint egy elitiskolában végzett diák. Ahogyan Marsh fogalmazott: az elitiskola nem a gyerek, hanem a szülő önképét erősíti. De hát ugye, nem a szülőről szól ez az egész.
Ráadásul már jóval korábban eldőlnek a fontos dolgok. A legújabb neurológiai, pszichológiai eredmények is azt mutatják, hogy a kisgyermekkorban alakulnak ki azok a nem kognitív készségek, amik valójában a későbbi munkaerő-piaci sikerességet megalapozzák. Ez utóbbiban a kognitív készségek kevésbé játszanak szerepet. J. Heckmann Nobel díjas közgazdász számításaiból tudjuk, hogy a koragyermekkori nevelés a legjobb beruházás, ebben a korban minden forint többszörösen térül meg az oktatás olyan későbbi szakaszaihoz képest, mint pl. a középfokú oktatás vagy felnőttképzés. Ha jól szeretjük a gyereket, vagyis figyelünk rá, minden kérdésére válaszolunk, esténként mesélünk neki, nem az okosságáért, hanem az erőfeszítéseiért dicsérjük meg, viszont sokat is várunk el tőle és következetesek vagyunk, akkor a gyerekből strapabíró, nyitott és motivált tanuló lesz, ami kulcs a későbbi sikerhez. A jó középiskola már csak hab a tortán.
A "Minden szülő a legjobb iskolát szeretné a gyerekének, de vajon jól teszi-e?"
című írás folytatása az Iskolaválasztóban olvasható ( megvásárolható az újságárusoknál 950 forintért).
A kiadvány további témáiból:
A 150 legsikeresebb középiskola listája
Gimnázium – hol a gyerekkor vége?
Biztos, hogy diplomás legyen?
Hasmenés a röpdoga előtt
A tanulás legyen öröm és élmény
Túlterhelt generációk
Kamaszpanasz
