Kedves Szakértő! Két kisfiú anyukája vagyok, 8 és 3 évesek. A problémám, hogy örökösen verekednek egymással, és nem fogadnak szót egyáltalán. Próbálok szépen beszélni hozzájuk, elmagyarázni nekik, mit szabad és mit nem , de semmi eredmény. Már teljesen kétségbe vagyok esve... Nem tudom, mit rontottam el, és hogyan tudnék javítani a helyzeten. Kérem szépen segítsen nekem, hogyan kezeljem ezt a helyzetet. Válaszát előre is köszönöm! Tisztelettel egy kétségbe esett anyuka

Szakértőnk válasza:

Kedves Anyuka!

Egy történettel kezdeném a válaszomat. Egy ismerősöm, akinek 4,5 év korkülönbséggel született gyerekei vannak - meséli: Gyerekeim állandóan veszekednek, verekednek, amikor a közelükben vagyok. Meglepetésemre, mikor azt gondolták, hogy még nem vagyok otthon, a legnagyobb egyetértésben játszottak együtt...

Néha a testvérkonfliktus a szülőnek, az anyának szól... Harc az anya kizárólagos figyelemért, szeretetért.

A testvérek háborúja egy bizonyos szintig telejesen természetes. Így alakítják ki maguk között az "erőviszonyokat", határokat, tanulják a konfliktusok megoldását, feszültségeik levezetését,akarataik, igényeik érvényesítését. Minden család, szülő máshol húzza meg a tűréshatárait, hogy mikor avatkozik be gyermekei közötti konfliktusaiba. Sok függ a szülő általános lelkiállapotától, és attól a mintától, ami szerint őt nevelték annak idején. Beavatkozni akkor kell, ha veszélyeztetik egymás testi, lelki épségét. Minden más esetben jobb, ha ők rendezik el egymás között. A szülői beavatkozás gyakran csak olaj a tűzre. Itt azonban a korkülönbségből fakadóan nagy erőviszonybeli különbségek vannak, ami felvet pár kérdést. Lehetnek agresszív érzéseik egymás iránt, aminek szóbeli kifejezésére alkalmat, lehetőséget kell adni. Lehessen haragudni, vagy nem szeretni a testvért. Paradox módon ez a lehetőség inkább javít a kapcsolaton. Játékban, rajzban, mesében kifejezni agresszív érzéseiket. Volt olyan kislány, aki kistestvére nevét kirakta a levesbe főzött betűtésztából és megette! Fontos, hogy lehessen beszélni haragról, irigységről, szomorúságról, indulatokról.

A nagy korkülönbség miatt már nagyon különböző dolgok, tevékenységek iránt érdeklődhetnek. Jót tenne, ha mindkét gyerekre jutna egy kis külön idő, amikor a figyelem csak neki szól, olyan programra, tevékenységre, játékra biztosítani lehetőséget, ami életkoruknak megfelelő. A nagyobb gyerek már védi tárgyait, életterét. Gyakori, hogy a kicsi állandóan zavarja, elveszi, elrontja a dolgait, nem lehet nyugta a báttynak. Érdemes erre is figyelni. Ha a szabályok, határok egyértelműek, a gyerekek tudják, mit lehet, mit nem, azoknak következetes, határozott betartatása segíti a testvéreket az eligazodásban. Ebben segítségére lehet a gyerekek apukája, vagy a nagyszülők is, és abban is, hogy Ön időnként ki tudjon kapcsolódni a gyermeknevelés örömteli, de fárasztó, megterhelő teendőiből.

 A tapasztalat azt mutatja, hogy állandó konfliktusban lévő testvérek is nagyobb korukban jól kijönnek egymással.

Üdvözlettel:Horváth Magdolna