Miért reagálnak a kisgyerekek örömmel a meglepetésre, míg a felnőttek csak rutinszerűen?
Tudomány – A világ a gyermekek számára telis-tele van meglepetésekkel, míg a felnőtteket sokkal nehezebb meglepni. Miért van ez? A látszólag egyszerű tény összetett idegi folyamatokat takar.
Elgondolkodtunk már azon, hogy miért lelkesednek, izgulnak a csecsemők és a kisgyermekek azon, amikor a játszótársuk tizedszer is azt mondja, hogy "kukucs"? Akkor is, ha ezt a tizedik alkalommal hallják, újra és újra őszinte nevetésben törnek ki. Nem ez történik velünk felnőttekkel, akiknek a kor előrehaladtával egyre nehezebben esik meglepődnünk. Lássuk, mire jutott a meglepődések kapcsán az agytudomány?
Felismerni a váratlant és a meglepőt – evolúciós okai vannak
Ahhoz, hogy mindezt megértsük, mélyen bele kell ásnunk magunkat a reakcióinkba és abba, hogyan működik az agyunk. A meglepetés ugyanis elsősorban arról szól, hogy képesek vagyunk-e felismerni valami váratlant. Evolúcióbiológiai szempontból ez kevésbé a szórakozásról, mint inkább a túlélésről és a saját energiánk menedzseléséről szólt. Egyrészt fontos volt, hogy folyamatosan felismerjünk valami újat és az azzal járó veszélyeket, másrészt a hatékonyság érdekében az agy megtanulta, hogy ne minden egyes új ingerre mozgósítsa a teljes "eszköztárát", hanem az ingereket elkezdte olyan kategóriákba sorolni, mint az "ismerős" vagy az "érdektelen" kategóriák – ezáltal energiát takarított meg magának.
A szükségtelen heves reakció energiába kerül
Az agykutatók magyarázata szerint az életkor növekedésével változik a meglepetések feldolgozásának módja.
"A szokatlan ingerek sokkal gyorsabban kategorizálódnak, amikor másodszor és harmadszor jelennek meg, így azok sokkal kevésbé lesznek meglepőek". Ez a megnövekedett hatékonyság teljesen logikus: "Az új ingerek felkelthetik a figyelmünket, de nem váltanak ki szükségtelenül erős reakciót, ami energiánkba kerül".
Az életkor és a tapasztalat döntő szerepet játszik
De mi is történik pontosan az agyban a meglepő ingerekre adott válaszreakciókra? Erről eddig keveset tudtunk. A Bázeli Egyetem kutatói Tania Barkat professzor vezetésével egerek segítségével megfejtették, hogyan alakulnak ki a váratlan ingerekre adott reakciók. Azt vizsgálták, hogyan dolgozza fel az agy a váratlan hangokat, és mi változik ebben a folyamatban felnőtté válásunk során. Az életkor és a tapasztalat döntő szerepet játszik ebben. A tudósok eredményeikről a Science Advances című folyóiratban számolnak be.
EZ IS ÉRDEKELHET: Az intellektuális paradoxon: A lustaság a magas IQ jele?
Hogyan folyt a vizsgálat?
Kísérleteikben a kutatók olyan hangsorozatokat használtak, amelyekben az azonos hangok sorozata között szabálytalan időközönként egy másik hang szólalt meg. Ezzel egyidejűleg rögzítették az egerek agyhullámait. Ezt a módszert "furcsa paradigma" néven ismerik, és az orvosok többek között a skizofrénia diagnosztizálására használják.
A meglepetésválasz kialakulása a periférián kezdődik és az agykéregben végződik. Az agykéreg tehát a vártnál jóval később érik – emberi években ez a 20-as évek eleje körül lenne". A kísérletek azt is kimutatták, hogy a meglepetésekre adott reakciók nem egyszerre, hanem egymás után jelentkeznek az agy hangfeldolgozó régióiban"
– mondja Tania Barkat, a tanulmány vezetője.
Belső képünk a világról – az agykéreg feladata
A kutatók azt is megfigyelték, hogy a tapasztalat kulcsszerepet játszik a meglepetésválasz kialakulásában az agykéregben. Ha az egereket zajsemleges környezetben nevelték, a váratlan hangok feldolgozása a hallókéregben jelentősen késett.
Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy az agy - és különösen az agykéreg - a növekedés során kialakít egy belső képet a világról, amelyet aztán összevet a külső ingerekkel. Minden, ami nem felel meg ennek a "világképnek", meglepetésként éri, de aktualizálódáshoz is vezethet. "A hangokkal kapcsolatos tapasztalatok nélkül ezeknek az egereknek az agykérge nem képes ilyen világmodellt kialakítani" - magyarázza Barkat idegtudós. Ennek következtében az állat képtelen a hangokat helyesen "ismerős" és "váratlan" kategóriákba sorolni.
Teljes tanulmány: Patricia Valerio et al., Sequential maturation of stimulus-specific adaptation in the mouse lemniscal auditory system.Sci. Adv.10, eadi7624(2024). DOI:10.1126/sciadv.adi7624
Fotó: Getty Images
