"Nincs ennek a gyereknek semmi baja, csak neveletlen" - Idegborzoló beszólások, amiket autista gyerekek szülei megkapnak
Tipikus kérdéseket, általánosításokat, megjegyzéseket hoztunk, amikkel ki lehet kergetni az autista gyerekek szüleit a világból! Azt is megmondjuk, miért.
Az alábbiakban olyan mondatokat sorolunk, amelyeket szinte nap mint nap megkapnak az autista gyerekek szülei. Ezeket a környezet nem feltétlenül rossz szándékkal címezi, de azok mégis feszegetik a sokat próbált szülők idegszálait.
- Azért ilyen a gyerek, mert nincs rendesen megnevelve!
- Nem is autista. Én már láttam autistát.
- Szerintem én is autista vagyok.
- Egy büdös nagy pofon! Az kellene neki!
- Azt hiszi, hogy őrá nem vonatkoznak a szabályok?! El kell magyarázni neki, hogy nem minden úgy történik, ahogy ő akarja.
- Kinövi.
- Hála Istennek, hogy az én gyerekem nem lett beteg!
- Te nagyon erős vagy! Én ezt tuti nem bírnám.
- És mi lenne, ha még dolgoznál is?
- Neked könnyű, mert...
- Olyan divat lett újabban címkéket adni. Szerinted régen nem voltak autisták?!
- Én biztosan nem főznék neki külön, minden nap.
- Ha éhes lesz, megeszi.
- Könnyű a "papír" mögé bújni.
- Én a helyedben már rég...
Nem tehet a gyerek arról, hogy autista
Az autista gyerekek társas viselkedésében jellegzetes sajátosságokat tapasztalunk, amelyek hátterében a kommunikáció, a gondolkodási képességek és a rugalmas viselkedésszervezés eltérő fejlődése áll. A korszerű szemléletben az autizmus „spektrumzavarként” szerepel, ahol a súlyos esetektől az enyhe szociális zavarral élő, kimagasló képességű érintettig sokféle gyermeket találunk. Lényeges, hogy ezek a gyerekek nem tehetnek különös viselkedésükről, mint ahogy a szüleik sem tehetnek a zavar kialakulásáról.
Ítélkezés helyett elfogadás
A bántó kérdések, a kritikusnak ható megjegyzések leginkább a nem ismeretből, a tájékozatlanságból fakadnak. A kérdezők, véleményt mondók sokszor nem is tudják, hogy mibe ütik bele az orrukat, nem tudják, hogy a nehezen kezelhető vagy éppen furcsa gyerek viselkedése mögött milyen komoly neurológiai okok húzódnak, és sokszor bele sem gondolnak abba, hogy a látszat vagy nem látszat ellenére, az autista gyerekek szülei mekkora erőfeszítéseket tesznek azért, hogy az autista gyermekük nehezen illeszkedő puzzle-ját hozzákapcsolják a többségi társadalomhoz.
Még fájóbb tud lenni, amikor az átgondolatlan kérdések vagy sértő megjegyzések éppen olyanoktól érkeznek, akiknek a legnagyobb megértéssel kellene lenniük: nagyszülőktől, pedagógusoktól, barátoktól.
Ahelyett, hogy ítélkeznénk az autista gyerekek szülei felett, tegyünk meg egyet, inkább kérdezzük meg tőlük: mit tudok segíteni?
